Határátkelő

Az ember fia/lánya eljut addig a pontig, amikor (akár még Magyarországról, akár már új életének helyszínén) elkezd állásokra jelentkezni, aminek elengedhetetlen feltétele a (lehetőleg jó) önéletrajz. Igen ám, de milyen egy jó önéletrajz?

Ma Svédországba látogatunk Péter segítségével, aki egy multis vezető beosztást adott fel azért, hogy álmai országába költözhessen. Párjával előrelátóak voltak, és először egyedül ment (ami szerintem elég jó ötlet), de nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön Péter története!

Ha már hétvége, akkor kicsit lazábbra vesszük, ha nem bánjátok, ami nem jelenti azt, hogy Eszter most következő írása ne szolgálna komoly tanulságokkal is - elsősorban arról, mit kell kiállnia annak, aki arra adja a fejét, hogy hajón dolgozva keresi meg a betevőt.

Némileg rendhagyó írás következik, hiszen Gergely nem végleg keresett magának külföldi munkát, hanem a szakmai tapasztalatszerzés és a kalandvágy vonzotta - egészen egy cseh kutatóintézetbe.

Nem mai vendégszerzőnk, Roxana az első, aki írásában arra figyelmeztet, hogy nem szabad felelőtlenül útnak indulni. Spanyolországban sem könnyű munkát találni, ha valaki nem elégszik meg azzal, hogy minimális összegért narancsot szedjen - hangzik a figyelmeztetés, sok egyéb jó tanács és konkrét összegek mellett. (A videókat én válogattam be a legfrissebb spanyol slágerlistáról, hogy kapjatok némi plusz hangulatot arról, milyen zenék mennek kint. Remélem, tetszik az ötlet!)

A külföldön letelepedő magyarok között az egyik legnépszerűbb cél Nagy-Britannia. Bár pontos adatok (köszönhetően az uniós tagságnak) nem nagyon állnak rendelkezésre, nagyot aligha tévedünk, ha több tízezerre tesszük a szigetországban élő és dolgozó magyarok számát. Egy 2009-es hivatalos statisztika 25 ezer főről beszél, de meg lennék lepve, ha ez igaz lenne.

Mai vendégszerzőnk, Eleonóra régóta külföldön, Németországban él. Egyik legnagyobb csalódása az volt, hogy amikor Magyarországra látogatott, rájött, az emlékeiben élő ország már nem létezik...

Nem mindenki a biztosabb anyagi lét miatt indul neki a nagyvilágnak, sokan vannak, akiknek egyszerűen elegük lett abból, ami ebben az országban immáron hosszú-hosszú évek óta folyik. Akik már kintről írnak, azok szinte egyöntetűen a nyugalmat, egymás megbecsülését, a kiszámíthatóságot (nem csak anyagi értelemben) és az emberek egymáshoz való viszonyát emlegetik pozitív példaként.

Mai vendégszerzőnk, Edit külkert végzett, korábban ösztöndíjasként élt Francia- és Spanyolországban is. Aztán úgy döntött, hazajön, majd tavaly márciusban párjával Norvégiába költöztek, ahol most teszik meg az első komolyabb lépéseket a saját vállalkozás indítása felé. Szóval Edit története következik.

Ismét némi újdonsággal rukkolunk elő (ez egy ilyen hét), hiszen mai posztunk szerzője, Pappito saját oldalt ír lakhelyéről, Új-Zélandról. Munkavállalással kapcsolatos tapasztalatait már ott megírta, én viszont annyira érdekesnek tartom az írását, hogy engedelmével itt utánközlöm. Számomra több döbbenetes megállapítást is tartalmazott, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezek nem csak Új-Zélandra érvényesek. Vigyázat, kemény történet következik!