Mai történetünk beküldője, Mária mindent megpróbált Magyarországon, de nem tud egyről a kettőre jutni. Így hát döntött...
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Tíz évvel ezelőtt ismertem meg a férjem, munkahelyi szerelmi kapcsolat az első perctől. Pár év együttélés, gyerek, aztán házasság. Mindkettőnknek biztos állása volt a közszférában, jónak mondható fizetéssel. Az első Orbán-kormány alatt pedig fiatalként nagyon kedvező hitelt kaptunk, dübörgött a lakáspiac, fénykorát élte a szocpol…belevágtunk.
Egy éve éltünk boldogan vidéken, amikor szakmámból adódóan jött egy vállalkozás ötlete. Gyermekek napközbeni ellátását biztosító vállalkozás, aminek nagy híján volt a település és a környező falvak is. Rengeteg pályázati lehetőség volt, de mivel akkor a kezdő vállalkozások finanszírozása még nem volt divat, személyi hitelt vettünk fel hozzá, saját nevünkre. Dolgoztunk, csináltuk, beindult, működött, sikeres volt, szerettek minket. Egy konkurens, hasonló vállalkozás sem mert ránk nyitni.
És akkor jött a válság...
Aztán beköszöntött 2008, a válság, én mellesleg ismét kisbabát vártam. Boldogok voltunk, de dolgoztunk rendületlenül…én a 35. héten még festettem a bölcsimet, a férjem betonozott.
(...)
A hét hét napján dolgoztunk, a főállásunk mellett vittük a vállalkozást, neveltük a két gyereket, de ha már a hónap végén kellett kiváltani az antibiotikumot, akkor nem maradt ebédre pénz fizetésig. A 15 millió felvett hitelből visszafizettünk 6 milliót, gondoltuk megnézzük, mennyi maradt.
A bank arról tájékoztatott minket, hogy jelenleg 24 millió forint a tartozásunk. Elszakadt a cérna. A törlesztő részlet a triplája lett, abból a pénzből, amit a banknak fizettünk, pluszban 3 munkahelyet tudtunk volna fenntartani! De mivel ez lehetetlen volt, saját főállásunk mellett még 3 ember helyett dolgoztunk.
A semmiért, mert semmink nem maradt. Sem időnk, sem pénzünk. Csak azt értük el, hogyha késve is, de mindent ki tudtunk fizetni. Sok-sok átbeszélt, átsírt éjszaka után a férjemmel úgy döntöttünk, hogy itt hagyunk mindent. Mert tisztességtelennek és kilátástalannak éreztük ezt az egészet."
Ha érdekel a teljes történet, a folytatás, és ha hozzá szeretnél szólni, akkor gyere az új oldalunkra, és beszélgessünk ott!
Utolsó kommentek