Ritka az a helyzet, amikor nem tudok mit mondani egy történet előtt. A mai ilyen. Ha elolvassátok Gábor írását, megértitek majd.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
Lassan 5 éve élek Skócia különböző helyein. Az elején munkának indult, aztán „rabság” lett belőle. Miért is? Azért, hogy ki tudjam fizetni a számláimat otthon, törleszthessem a lakás, autó hiteleket, hogy ne kelljen 31 éves fejjel mindent elölről kezdeni.
Az évek alatt egyre jobban eltávolodtam attól az országtól, ami szült. Minden egyes hazalátogatás alkalmával egyre kevésbé éreztem otthon magam, az emberek nem mosolyogtak, nem voltak kedvesek, a régi ismerősök is annyit láttak az emberben, segítsek kijutni, vigyem ki a kisfiukat.
Sokan mondjak, hogy irigyelnek minket, akik kint élhetünk és dolgozhatunk. Én megértem, hogy az otthoni körülmények közül már családostul menekülnek az emberek, a kilátástalanságból, a frusztráltságból.
Ám aki külföldre készül dolgozni, az jobb, ha tudja: amikor kijöttem, másfél szobában 5-en laktunk, persze nem beszéltem a nyelvet. A földön aludhattam. 10 hónap után tudtam megteremteni azt, hogy egyedül lehessek egy szobában.
Mindenféle rossz és egészségtelen munkát el kellett vállalni, mert a kommunikáció nem igazan ment. Aztán jött minden szépen sorban. Persze én egy kis szigeten élek most, ahol ismernek, rám mosolyognak az emberek, a szomszéd sörrel kínál. Mi vigyázhatunk a gyerekeikre, ha kettesben lenne a feleségével. S minden a helyére kerül vagy került... s mégis.
Ami nem hiányzott évekig, az most kezd újra fel feléledni. Hiszen akik vállalták azt az áldozatot, hogy kijöttek, otthon hagytak családot, barátokat, szerelmeket, márpedig ezek azok a dolgok, amik valójában számítanak. Az otthon maradottaknak mi betű formában létezünk, videó beszélgetésben hallhatnak láthatnak minket. S szépen lassan elkopnak.
Házasságok mennek tönkre, barátok tűnnek el a semmiben. Szerelmek törnek ketté a távolság miatt, hiszen nem mindenki meri megkockáztatni a teljesen új eletet.
Szerencsésebbek azok, akik közelebb tudtak munkát vállalni, akik megtehetik, hogy 3-4 hetente hazalátogatnak, de az is csak egy pótlék, hiszen nem veszünk részt a szeretteink mindennapi életében, nem éljük át személyesen velük a gondokat, bajokat. S ők sem velünk. Az erősebbek kibírják, a gyengébbek elvéreznek, hazamennek, vagy egyedül tengődnek itt.
Hogy miért is egyedül?? Nem elég beszelni egy nyelvet, nem elég megérteni a szavakat, én erezni mindig is magyarul fogok. Magyarul gondolom ki az álmaimat, magyarul tudok verset írni, szavalni. A szív szava csakis magyarul szól bennem...
S rájövünk arra, hogy a legfontosabbat minden nap elveszítjük, egy kedves ismerős személyében, egy barátéban, s összeomlunk a szerelmek kínlódásában. S mégsem mehetünk haza. mert már nincs miért. Nincs kiért.
Így lettünk hazátlanok. Akik oda már, ide még nem tartoznak. A szerencsésebbek családostul tudtak jönni, a párjukkal. Igazából nekik sikerült, nem nekünk, akik létezünk, messze távol minden emberi kapcsolatunktól.. minden álmunktól...”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Kiábrándultam a magyar mentalitásból
Még időben elhagytuk Magyarországot
Túl gyorsan hullott az ölembe a lehetőség
Már az ételek megvásárlása is gondot okoz
Bukarest, kóbor kutyák és topmodellek
Nem kevésbé vagyok magyar, mint izraeli
Egyedül dönteni egy ismeretlen országban
Rabszolgaélet volt, de kellett a pénz
Utolsó kommentek