Mai szerzőnk meglehetősen kacskaringós évek után jutott el oda, ahol most dolgozik: egy skóciai kis faluban. A kacskaringókba belefért Írország, New York, és több alkalommal Magyarország. Szóval egy igazi (többszörös) határátkelőt köszönthetünk Szúmanó személyében.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Hónapok óta olvasom a Határátkelőt, és nagyon tetszik a blog. In medias res, jelenleg Skóciában élek és dolgozom egy kis faluban. Igaz, csak 2 hónapja tartózkodom itt, mégis úgy érzem, hogy végre megtaláltam a számításaimat. Bár nem itt képzelem el a hosszú távú jövőmet, ez most kezdetnek nem rossz.
Gondolhatnátok, hogy 2 hónap után persze, hogy még minden rendben, de nem ez az első külföldi próbálkozásom.
Simán kirúghat
A történethez hozzátartozik, hogy otthon, Magyarországon multiknál dolgoztam. Az elmúlt pár évben több, a kiskereskedelemben meghatározó cég háza táján megfordultam, középvezetői pozícióban. Ahhoz képest, hogy bölcsész diplomával rendelkezem, nem kerestem rosszul, mégis mindig hiányzott valami. 10-12 órákat dolgoztam, nem éreztem, hogy megbecsülik a munkámat és szerintem a középvezetői szintnek a legnehezebb ellavírozni az elvárások tengerében.
Amikor a központi vezetéstől is megkapod a célszámokat (forgalom, profit, óraszám, bérköltség) és a napi szinten veled dolgozó kollégák felé is meg kell valamilyen szinten felelned, ha együttműködő és motivált csapattal szeretnél együtt dolgozni.
Közben esetleg látod, hogy az egy szinttel fölötted lévő ember, aki pl. soha nem dolgozott a terepen, háromszor annyit keres, mint te, céges autóval jár és irreális elképzelései vannak arról, hogy az általa kitűzött lehetetlen számokat (pl.: egy üzlet bevételét illetően) hogyan kellene megvalósítani, mindezek mellett minden héten az arcodba vágja, hogy bármikor talál a helyedre mást és jobb, ha tisztában vagy vele, hogy ő máról holnapra simán kirúghat téged.
Nekiindultunk a barátnőmmel
Egy idő után ezzel kicsit eltelítődtem és egy kolléganőm tanácsára, aki előtte több évig élt Írországban (akkor családi okok miatt otthon dolgozott pár hónapig), elkezdtem gyűjtögetni, hogy én is szerencsét próbálhassak. 2010 őszén költöztünk a barátnőmmel Dublinba.
Én a fent említett kolléganő segítségével 2 hét alatt el tudtam helyezkedni egy kávézóban, de sajnos kevés órát kaptam, az albérlet pedig nagyon drága volt és mivel a barátnőm és a barátunk, akivel együtt béreltük a lakást, nem találtak munkát, egy hónap után hazamentünk.
Engem az otthoni munkahelyemről elengedtek fizetés nélküli szabadságra, így gyorsan bejelentkeztem, hogy akkor mégis maradok. (Azt is meg kell említeni, hogy sikerült a legrosszabbkor kiválasztani Írországot úticélként, hiszen éppen akkor érte el őket is a válsághullám.) Egy fontos konzekvenciát mindenképpen levontunk a dologból, hogy nyelvtudás és félretett pénz nélkül nem szabad elindulni.
A nyelvtudás nálam nem volt probléma, de a barátnőmnek inkább passzívnak nevezhető angol tudása volt. A félretett pénzt tekintve szerencsére nem volt gond, gondoskodtunk arról, hogy ha kell, haza tudjunk menni és 1-2 hónapot kihúzzunk úgy, hogy egyikünknek nincs munkája.
Összevonás...
A hazatérést követően pár hónap múlva még fizetésemelést is kaptam, mert meg voltak elégedve a munkámmal, majd rá 3 hónapra jött a hideg zuhany. A cég sajnos nem tudja finanszírozni az üzletvezetők bérét, így összevonásokra van szükség, 1 vezető 2 üzletért lesz felelős és természetesen a régebbi kollégákat tartják meg.
Ekkorra már igen csak teli volt a bakancsom az állandó bizonytalansággal. Ha dolgozol, akkor azért spórolj, hogy fel legyél készülve arra, hogy ha kirúgnak, ne halj éhen. Ha nem dolgozol, akkor meg azért kell takarékosnak lenni, mert ki tudja, mikor lesz munkád.
New York, de a család kész katasztrófa
Felkerestem egy embert, aki házvezetőnőket közvetített Amerikába. Erről túl sokat most nem írnék, egy hónap elteltével New Yorkban voltam egy 5 gyerekes zsidó családnál, ami katasztrofális volt. Kiszámoltam, mi az a pénz, amit meg kell keresnem, hogy vissza jöjjön a ráfordított pénzem és egy kevés plusszal zárhassam ezt a kiruccanást. Két hónapig bírtam, de legalább láttam New Yorkot.
Nagyon jó érzés volt haza menni. Egyébként is szeretem Magyarországot, de ekkor valami különösen jó érzés fogott el. Ám, ez az érzés sajnos pár hét alatt elillant, amikor nekiláttam az állás keresésnek. Párhuzamosan az otthoni álláskereséssel újból nekiláttam külföld felé is nyitni. Most már sokkal körültekintőbben, mint Írországnál.
Találtam is egy szállodai munkára közvetítő ügynökséget, akik természetesen nem ingyen, kiközvetítettek erre a helyre, ahol most dolgozom. Azért írom le, hogy természetesen nem ingyen, mert sokan azt hiszik, hogy a fizetős közvetítés átverés, kamu. Persze nagyon kell velük vigyázni, de azért azzal is legyünk tisztában, hogy manapság semmi nincs ingyen és senki nem fog a két szép szemünkért állást keresni nekünk külföldön, itthonról pedig lehetetlen, mivel ha nincs kinti címed és telefon számod, küldözgetheted naphosszat az önéletrajzokat, a kutya nem fog válaszolni az e-mailekre. Az írországi tapasztalatok után pedig soha többé nem indulok el úgy, hogy majd lesz valami, majd csak találok ott munkát.
Természetesen jól utána jártam az iroda megbízhatóságának és a pénzt sem előre kellett fizetni (ezt nem is tettem volna), hanem amikor már a kezemben volt a szerződés, megnéztem a neten a helyet és úgy döntöttem, hogy elvállalom.
Nem egy álommeló
A hely, ahol most lakom és dolgozom nem álmaim netovábbja, viszont ez előtt semmilyen hasonló munkakörben nem volt szerencsém kipróbálni magam, tehát tisztában vagyok vele, hogy néhány hónapot mindenképp el kell itt töltenem ahhoz, hogy otthonosabban mozogjak az étteremben és jó referenciát tudjak majd szerezni, mert itt ugye az is fontos. Ráadásul a hotel egy több, mint 30 szállodából álló lánc tagja, így amikor a szezon végén itt lehúzzák a rolót, akkor lesz lehetőségünk a cégen belül máshová elhelyezkedni.
A falu, ahol élünk egy nagyon csendes hely a tenger parton északon. Sok mindent nem lehet itt csinálni (van egy Tesco és egy sport centrum meg néhány üzlet a turistáknak) és persze rengeteget esik az eső. Vidéki megyeszékhelyen nőttem fel és Budapesten éltem pár évig, azok után rendkívül szokatlan az itteni csend. Viszont remekül alszom, tulajdonképpen semmiféle stressz nem ér és mivel nincs hol elkölteni, a pénzem is megmarad. Ezek némiképp kárpótolnak. :)”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
A határátkelés otthon kezdődik
Ez a tökéletes ország számomra
Beleragadtunk a nagy sáros maszlagba
Kiderült, itt a túlélést tanítják
Most kezdem érezni, hogy megszoktuk
A gyökértelenség megviseli az ember lelkét
Nem sikerül felvenni a ritmust
Tíz dolog, amiért érdemes felmondani
Utolsó kommentek