Határátkelő

Franciaország a mai úticélunk, Béla írásából pedig sok minden más mellett az is kiderül, hogy még szinte tökéletes nyelvtudással sem egyszerű mindent elintézni, mert... mert csak. Avagy hogyan tarthat 9 hónapig egy tb-szám elintézése, és hogyan is néz ki a 22-es csapdája francia módra. (Külön köszönet a képekért!)

Több kérdés is felmerült a költözéssel kapcsolatban, ezekre válaszolok röviden.

Posztok felöltése

Sajnos az összes itt megjelent posztot kézzel kell feltenni a másik blogon, mert nem sikerült az itt megjelenteket automatikusan legenerálni (az Origó sem volt túlságosan segítőkész, de ezt hagyjuk). Ezért van az, hogy a szokottnál jóval több írás jelenik meg ott naponta, de ez átmeneti idő, amíg minden fel nem kerül. Próbálom elkerülni a kavarodást azzal, hogy a régi írások az éjszaka közepén kerülnek ki, így talán kisebb zavart okoznak, illetve megpróbálom majd visszadátumozni, ha lehet. Dolgozom az ügyön.

Böngésző-probléma

Szintén folyik a munka a böngésző-probléma megoldásán. Az indexes srácok tudnak róla, valóban az egyik böngésző egyik verziója szétesik az oldalon. Ez technikai jellegű gond, remélem, mire mindezt leírom, már nem is igaz, ha mégis, akkor nagyon rövid időn belül megoldódik.

Kommentek

A törzsgárda tagjai közül volt, akinek nem tetszett, hogy sok új hang is megjelent az új helyen. Igen, ez valóban rizikó, de mint minden változás, ez is csak először furcsa és esetleg ijesztő. Én hiszek a Ti erőtökben, abban, hogy közösen kordában tudjuk tartani az áradatot. Ha emlékeztek, az elején (sőt, nem csak az elején, gondoljunk csak teboy-ra) itt is akadtak gondok, de nagyon jól kezeltétek. Legyen úgy ott is!

Egyszóval kis türelmet kérek tőletek minden értelemben! Hiszek abban, hogy a változás jó, kell egy kis idő, amíg megszokjuk, de hát éppen ez a közösség az, akinek ok tagja felvállalta, hogy belevág az ismeretlenbe, mert úgy érezte, lépnie kell. Ez is egy hasonló lépés volt.

Üdv:

Határátkelő

Zoli már tudja, hogy megy, azt is tudja, hogy Angliába, azt viszont még nem, hogy inkább Londonba menjen, vagy jobb lenne a vidéket választani. Miközben ebben is kéri a segítségeteket, elmeséli azt is, hogyan jutott idáig. Akad az írásban jó pár megfontolandó gondolat.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Nem mindenki nyugatra megy - kezdte írását Jani haverja nevű mai szerzőnk, aki első látásra egészen különös helyen keresi a boldogulást: Albániában. Egy olyan országban, ahol (szerzőnk szerint) tejből van a tej, ahol a család szent és ahol a nyugdíjasok a nyugdíjemelés ELLEN tüntettek.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Mai történetünk beküldője, Mária mindent megpróbált Magyarországon, de nem tud egyről a kettőre jutni. Így hát döntött...

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Nem is tudom igazán, hol kezdjem, szóval az lesz a legegyszerűbb, ha a lényegnél vágok bele: a Határátkelő elköltözik, mégpedig a blog.hu-ra (vagy ha így jobban tetszik, az Indexre).

Mai szerzőnk kérdések egész sorát kérte és leginkább tanácsra van szüksége. Azért tartom fontosnak A. írását, mert - némileg talán kivételként - nem anyagi okokból szeretne külföldre menni, hanem mert elege van a Magyarországon uralkodó közhangulatból. Miként ő is fogalmaz, neki van mit veszítenie, így különösen érdekes, hogy mit tanácsoltok neki.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on, ahol már több mint 10 ezren vagyunk! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Sokan érzik jó pénzkereseti lehetőségnek és nagy kalandnak a munkát a nagy óceánjárókon. Ami persze igaz is lehet, ugyanakkor itt is rengeteg olyan dolog van, amit jó előre tudni és amit nem feltétlenül mondanak el a közvetítő cégek. Ezért is öröm János írása, aki saját tapasztalatait meséli el, és ez még olyasvalaki számára is nagyon érdekes volt, aki soha nem dolgozott ilyen helyen és már nem is nagyon fog - mondjuk én. Szóval jöjjenek a titkok és trükkök, a felkészüléstől a megfelelő cipő kiválasztásáig.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on, ahol már több mint 10 ezren vagyunk! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Nagyon érdekes írást küldött Új-Zélandról Helga, aki saját bőrén (pontosabban két lányán keresztül) tapasztalta meg, milyen a világ másik felén a közoktatás. Hát mit mondjak, egészen más. Nekem nagyon érdekes volt bepillantani az ottani suliba, remélem, nektek is tetszik majd!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on, ahol már több mint 10 ezren vagyunk! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Sok-sok vita zajlott már arról itt, a blogon is, arról, hogy aki külföldre települ, melyik országot érzi otthonának. Ezek a viták néha érvekkel, néha érzelmekkel telve zajlottak. A mai posztban leginkább az ragadott meg, hogy szerzője, Betty mennyire természetesnek veszi, hogy Anglia és Magyarország is lehet az otthona, és ha belegondolunk, miért is ne? Rendszeresen jár Budapestre, mert még akad némi tanulnivalója, de közben a munkája és a magánélete már Angliához köti. Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok minderről...

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on, ahol már több mint 10 ezren vagyunk! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)