Határátkelő

...avagy fel, vörösök! (Na jó, szó szerint inkább "mindenki a vörösökkel!"...) Bár proletárnak távolról sem nevezhetnénk a spanyol labdarúgó-válogatott tagjait, akik némi kritikát is elviselve, megnyerték az Európa-bajnokságot, megvédve címüket. De hogyan élték ezeket a napokat meg Spanyolországban? Első kézből tudhatjuk meg, hiszen Roxi mai posztja erről szól. És annak is érdekes, aki esetleg nem kedveli a focit, úgyhogy olvassátok és szóljatok hozzá!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on, ahol már több mint 10 ezren vagyunk! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Némileg új műfaj mutatkozik be a Határátkelő történetében, ugyanis rendszeres szerzőnk, Eddie ezúttal egy egészen hétköznapi problémával jelentkezik: összeomlott az egyik bank rendszere. Na nem pár napja, hetek óta tart (vagy ha azóta megoldották: tartott) ez az (egyébként tarthatatlan) állapot. Íme, egy villámposzt, ami pillanatképként vet fel egy élethelyzetet.

Ha van kedved hasonló villámposztot írni, ne habozz! Küldd el e-mailben és ígérem, mihamarabb kikerül.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on,ahol már több mint 10 ezren vagyunk! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Ma ismét jelentkezik svájci országfelelősünk, Tilmir, aki ezúttal az ottani (pontosabban a német részre vonatkozó) oktatási rendszert mutatja meg saját gyermeke példáján keresztül is. Ha azt mondom, hogy vannak erősen szimpatikus vonások is a szisztémában, akkor még nagyon keveset mondtam. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok! (A képek illusztrációk.)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Ez nem is egy poszt, csak egy gyors köszönetnyilvánítás mindenkinek. Nem sokkal ezelőtt a Facebook-on átléptük a 10 ezres határt! Mindezt kevesebb, mint egy év (sőt, kevesebb, mint 11 hónap) alatt, amit soha nem gondoltam volna.

Természetesen nem a számok az igazán érdekesek, hanem a jelenség, de legfőképpen az, hogy milyen csodálatos közösség alakult ki a blog körül. Úgyhogy ez a szép kerek szám csak egy alkalom nekem arra, hogy megköszönjem, hogy ilyen lelkesen itt vagytok, hogy ilyen jókat beszélgetünk és mindezt (az esetek döntő többségében) kulturált körülmények között.

A következő napokban lesz pár változás, de a lényeg nem változik: a TI történeteitek, melyek folyamatosan érkeznek, és melyek különlegessé teszik a Határátkelőt.

Még egyszer köszönöm és megyünk tovább rendületlenül, újabb határok felé!

Ja, és aki még nem tette meg, csatlakozzon hozzánk a Facebookon! :)

Valami azt súgja lesz nagy vita a mai posztból, hiszen szerzőnk, Jules éppen csomagol. Kanadából indul haza - hogy miért, azt a sok apró tapasztalatból összeálló kép magyarázza meg.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Ismét egy inspiráló történet következik, engem legalábbis nagyon megragadott Urlauber írása, ami számomra két dologról tanúskodik: egyfelől arról, hogy soha nem szabad feladni egy új élet esélyét, másfelől arról, mekkora hiba eleve hátrányként kezelni az ötven felettieket. Jól olvasást és beszélgetést!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Többször felmerült már a blogon is, hogy mennyire kell vigyázni a külföldi munkavállalással és milyen nehéz megbízható közvetítőt találni. Erre példa Péter írása, aki Hollandiából hozott finoman szólva is elgondolkodtató történeteket. Nektek milyen tapasztalataitok vannak / voltak?

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Ha valakinek nem elég a Magyarországon tomboló meleg (vagy éppenséggel ahol a blogot olvassa hűvös van, netán tél - üdvözlet Sydneynek! -), akkor jöjjön velünk ma Ciprusra. Helga vezet minket és bár első mondataival egy viszonylag szűk rétegnek ajánlja írását, szerintem több embert érdekelhet.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Mai szerzőnknek, Bélának tulajdonképpen szerencséje volt a németországi rokonokkal, hiszen így, amikor úgy döntött, hogy nekiindul, volt hova mennie. Ma pedig már a továbblépés foglalkoztatja.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Mai szerzőnk, Mlle Macaron fiatalon kereste önmagát Németországban, aztán egy hajón találta meg, ahol (és ezt nem ő mondja, hanem én) felnőtt. Muszáj volt neki, mert a hajós munka nem vicc - mint ez az írásából is kiderül. (A képekért pedig külön köszönet!)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com. Kis türelmet kérek mindenkitől, minden levélre válaszolok, de mostanában - már megint - rengeteg dolog jött össze, remélem, ennek hamarosan lesz látszatja is! Amit vehettek titokzatoskodó felvezetésnek is... :D)