...avagy fel, vörösök! (Na jó, szó szerint inkább "mindenki a vörösökkel!"...) Bár proletárnak távolról sem nevezhetnénk a spanyol labdarúgó-válogatott tagjait, akik némi kritikát is elviselve, megnyerték az Európa-bajnokságot, megvédve címüket. De hogyan élték ezeket a napokat meg Spanyolországban? Első kézből tudhatjuk meg, hiszen Roxi mai posztja erről szól. És annak is érdekes, aki esetleg nem kedveli a focit, úgyhogy olvassátok és szóljatok hozzá!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on, ahol már több mint 10 ezren vagyunk! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Idén nyáron, azt is, aki eddig még nem akart közel kerülni a focihoz, vagy amúgy nem érdekli sem a foci, sem a sport, nos azt is elkerülhetetlenül beszippantja az őrület - Eb, olimpia és foci, minden mennyiségben!
Ott kezdődik a dolog, hogy itt a válogatottal, vagy annak bármely tagjával (ideértve Vicente del Bosque szövetségi kapitányt is) bármit el lehet adni. Tehát sört, mobil- vagy áramszolgáltatót, valamilyen alapítványt, biztosítót, fagyit, lottót, akármit. Persze, sportszereket is. Ez ömlik a tv-ből kb. 2 hónapja.
Három a spanyol igazság
Aztán jön a saját EB-dal: No hay dos sin tres (nincs kettő három nélkül, ami kb. ha a közmondást nézem annyit tenne, hogy 3 a magyar igazság, de hát ugye Spanyolországban vagyunk). Amúgy a cím a két nagy diadalra, az Európa-bajnoki és a világbajnoki trófeára utal, amit már megnyertek a spanyolok és most történelmet írtak, korábban senkinek sem sikerült zsinórban háromszor nyernie: Eb-t, Vb-t majd újra Eb-t.
Az Eb kezdete előtt, de legkésőbb az első napon az ablakokba kikerültek a spanyol zászlók, a kocsikra is felkerülnek a matricák/kis zászlók/ablakra ragasztható szalagok, bármi, csak nemzeti színű legyen.
Az összes áruházlánc piacra dob mindenféle, a spanyol csapatot éltető pólót, a „todos con la Roja”, vagy „no hay 2 sin 3”, „campeones” esetleg a „Yo soy español” felirattal, nemzeti színekben, ahogy kell. A Carrefourban láttam egy Team France Support feliratú kék-fehér-piros színű pólót is, vagy a beszerző volt sültbolond, vagy viccnek szánták - én is imádom Karim Benzemát, végül is francia válogatott létére Madridban játszik, de ki az az öngyilkosjelölt, aki ilyen pólót felvesz az Eb alatt Madridban? Amúgy a zászlók addig maradnak kint, amíg az emberek ezt jónak érzik- van aki a 2010-es VB óta nem is vette le az ablakból. :)
Jót tesznek az állami kasszának is
Természetesen a meccseket élőben közvetítik, és a legtöbb bárban van TV vagy kivetítő, vagy bármi, amin kényelmesen nézheti az ember a meccseket. Ez nem véletlen! Ugyanis kimutathatóan a bárok forgalma fellendül a fociközvetítések alatt, különösen, ha a spanyolok játszanak. Az állam extra 2,5 milliárd euró közvetett bevételt remél csak a Foci Eb-től, mert ennyivel nő a fogyasztás, ennyivel több az adóbevétel. (nem csak a bárok, de a sportszerüzletek, ruházati üzletek, stb. forgalma is nő).
A Sol-on az egyik épületet tetőtől talpig beöltöztették Nike reklámba, és minden héten cserélik az egyik molinót aszerint, hogy kiről beszéltek legtöbbet a szociális hálókon. Az egyik héten például Sergio Ramos volt kiemelve, utána Fernando Torres. A szomszéd épület pedig a komplett csapat képével lett felmolinózva ugyanígy Nike-ban. És ez így lesz egész nyáron!
Kihalt utcák...
Amikor a spanyol csapat játszik megáll az élet. Az utcán egy lélek sincs, a legtöbb üzlet (ami ugye nem bár, tehát nincs közvetítés) egyszerűen bezár, mert nincs értelme nyitva tartani, inkább az eladók is elmennek meccset nézni. Idén az EB döntő megdöntött minden korább nézettségi rekordot a spanyol tévében, majdnem 20 millió néző (azaz gyakorlatilag a fél ország) ott ült a tv előtt (igen, én is...). És ebben ugye nincs benne, az a rengeteg ember, aki kivetítőkön vagy bárokban nézte az eseményt.
De nem csak a meccs alatt: a meccsre hangolódás ott kezdődött, hogy a legtöbb bárban és üzletben a meccs napján az összes eladó spanyol mezben volt, pl. a munkahelyemen a reggelizdében (Les Petites a bár neve) vagy a Carrefourban és a Mercadonában az egyenruha helyett spanyol válogatott mérkőzéseinek napján focimezt viseltek a dolgozók.
Tízezrek a stadionoknál
A Santiago Bernabeu-stadion előtt Madridban (és ugyanígy az ország több nagyvárosában) óriáskivetítőkön lehetett nézni a meccseket - a döntőn csak Madridban kb. 40 ezer ember volt jelen, a stadion előtti kivetítőn szurkolták végig a kijevi meccsközvetítést. Ugyanúgy zászlókkal, sípokkal, dobokkal (nádihegedűvel, hihi) felszerelkezve, mintha igazi focimeccsen lennének, és ugyanúgy szurkoltak, mintha élőben ott lennének a helyszínen. ELKÉPESZTŐ!
De a legjobb az, amikor gólt rúgtak a srácok: aki esetleg nem nézte a közvetítést az is tudta, mert Spanyolország egy emberként kiáltott fel a gólnál, egyszerre 40 millió ember örült, jó hangosan, sőt néhányan petárdákat is dobáltak, hogy nyomatékosítsák, tehát egyszerűen lehetetlen volt nem értesülni az eredményről.
Mi például a spanyol-ír meccs alatt egy defektes kerékkel szenvedtünk és a komplett meccsről lemaradtunk - de pontosan tudtuk hazaérve az eredményt csak az ujjongások számát kellett számolni.
Főszerepben a szurkoló... is
A meccs másnapján a reggeli híradóban nem csak a meccsről, hanem a szurkolásról is tudósítottak, ki, hogyan szurkolta végig a meccset- tudósítás a főbb terekről, bárokból de még egy-két család otthonából is, hogy ki, mit csinált meccs alatt. (Például egy szerencsétlen buszsofőrt is megszólaltattak, aki éppen szolgálatban volt este és lemaradt a meccsről.)
Az Eb-döntő estéjén, miután megnyerték a meccset, az emberek kitódultak az utcára, a Cibelés Madridban teljesen megtelt, de még nálunk, Alcalá mellett is kimentek az emberek zászlókkal, sípokkal - az arra járó autók (sok volt, mert akik bárokban nézték a meccset arra mentek haza) dudáltak, igazi fiesta hangulat volt, és én egy 1500 fős faluban lakom!
Teljes őrület a félistenekkel
A csapat másnap érkezett haza. Madrid repterén, a Barajason is hatalmas tömeg várta őket, és csak utána kezdődött az őrület. Először a király fogadta a bajnokokat, majd elindult a szokásos menet, végig a Paseo de Castellanán, a Recoleteoson, a Gran víán - az összes nagyobb TV csatorna ezt is élőben közvetítette.
A játékosok itt minimum Félistenek, de például Iker Casillas biztos ennél jóval több az itteniek szemében. A fiesta napokig tartott, maga a buszos menet, a kupa körbevitele csak egy nap, de ezek után még ünnepelnek a Moncloán (a kormányhivataloknál), majd a játékosok külön-külön a szülőfalujukban, az otthonuknál.
Milyen egy ilyen fiesta? Profi ceremóniamesterek vezénylik le, a leghíresebb spanyol zenekarok lépnek fel, a játékosok velük énekelnek. A közönséggel (mivel többszázezer emberről van szó) ilyenkor direkt kapcsolat nincs, vagy nagyon minimális, persze az összes játékos a köszönő beszédében elsőnek a szurkolóknak fejezi ki a háláját.
Aki ért spanyolul annak itt egy kis vicc is, előnyben, akik látták a vb döntőt (amit egyébként a spanyolok 4-0-ra nyertek az olaszok ellen):
-
4 italianos en un Bar...
-
K van a tomar???
-
4 coca cola light.
-
No tengo light, pero les puedo poner... 4 ZEROOOO!!!!!!
(Hevenyészett határátkelői fordításomban ez annyit tesz:
-
4 olasz egy bárban
-
Mit isznak?
-
4 Coca-Cola lightot
-
Nincs lightom, de tudok hozni... 4 ZEROOOOO-t!!!)
Hogy miért fontos ennyire a spanyoloknak a foci, nem tudom, de az biztos, hogy most feledtet minden válságot, munkanélküliséget, és pénztelenséget, az EB-álom eufóriát, örömet és egymáshoz tartozást ad.
Furcsa egyszerre kívülállóként, és mégis helyiként nézni ezt az egészet, és ha lehet egy személyes megjegyzésem: én drukkoltam a spanyoloknak, mert ezeknek az embereknek most úgy kell minden ilyen öröm, minden olyan alkalom, amikor büszkék lehetnek magukra, mint egy falat kenyér. Mert lehet sok mindenben nem, de fociban még lehetnek a legjobbak...:)”
Miközben nagy örömmel és némi irigységgel olvastam Roxi élményeit, egy dolog nem hagyott nyugodni – valahol, valakik tőlünk, magyaroktól elvették az esélyt, hogy ilyen önfeledten szurkolhassunk világversenyen a magyar válogatottnak, még akkor is, ha nem nyer...
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Portugália, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
De (nem) nehéz az iskolatáska...
Már alig várom, hogy otthon legyen
Ausztria – újrakezdés 50 felett
Lelassulni ehhez az életformához
Összespóroltam annyit, hogy elinduljak
Meg kellene próbálni Brazíliát
Utolsó kommentek