Határátkelő

Ha a mai történetet egyetlen szóval kellene jellemeznem, akkor az őszinteség jutna az eszembe. Ha jól meggondolom, szerzője, Róbert a legtöbb elkövethető hibát elkövette angliai munkakeresése során, valahogy mégis sikerült kikaparnia magának egy megfelelő munkát. Többet nem árulok el előre, de engem a történet magával ragadott.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com. Kis türelmet kérek mindenkitől, minden levélre válaszolok, de mostanában - már megint - rengeteg dolog jött össze, remélem, ennek hamarosan lesz látszatja is! Amit vehettek titokzatoskodó felvezetésnek is... :D)

A mai némileg rendhagyó poszt, mert nem klasszikus határátkelős történet (már ha lehetek annyira nagyképű, hogy azt gondoljam, van ilyen...), de olyan ritkán olvas az ember Kambodzsáról, hogy úgy gondoltam, ennyi belefér. Remélem, ti is így gondoljátok majd... Jó szórakozást (és kommentelést persze) Zoltán írásához!

OFF: Bár természetesen sokkal jobb, amikor a posztról folyik a beszélgetés, vita, azért titokban, szigorúan magunk közt megvallva nagyon megható, hogy mindenről tudtok beszélgetni egymással, poszttól függetlenül. Ez azt jelenti, hogy igazi közösség van itt, a blogon. Köszönöm!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Sokszor felmerült már a hozzászólásokban is, mennyire fontos része a kapcsolattartásnak az internet. Ezzel fokozottan így van mai szerzőnk, Eszter is, aki egyenesen egy chatelésnek köszönhetően ismerkedett meg férjével. Most Brazíliában él, onnan küldte el történetét.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Ritka az a helyzet, amikor nem tudok mit mondani egy történet előtt. A mai ilyen. Ha elolvassátok Gábor írását, megértitek majd.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Nemrégiben (na jó, van annak már pár hete) az egyik poszt után felvetettem, hogy akinek van kedve, írja meg, hogyan telik egy napja. Akkor is azt gondoltam (mint most is), hogy annak, aki például azt fontolgatja, hogy elmegy egy hajóra dolgozni, hasznos lehet tudni, mennyit és hogyan kell dolgozni az óceánon. Ma egy ilyen írás következik, Eszter tollából, aki ráadásul több beosztásban is dolgozott, így aztán igazán átfogó képet ad. Arról nem is beszélve, hogy most egy franciaországi szállodában keresi a kenyerét. (A képek illusztrációk.)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Egyebek mellett azért is szeretem csinálni ezt a blogot, mert nap nap után olvasok olyan történeteket, ismerkedem meg (némi, de azért nem olyan hatalmas túlzással) olyan élethelyzetekkel, ami nekem speciel eszembe sem jutna. Ki gondolná például, hogy egyszer csak kap egy levelet egy Angliában élő magyar önkéntes rendőrtől? Nos, egészen pontosan ez történt, Zlot írását most nagy örömmel osztom meg veletek. Azt hiszem, megint egy olyan hozzáállásról olvashatunk, amin talán érdemes elgondolkodni.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Meglehetősen provokatív írást tárok elétek így, pénteken, de azt gondolom, GBoogie fontos véleményt és nézőpontot fogalmaz meg, még ha néha kissé nyersen is. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, úgyhogy a sztori után Ti jöttök!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

A tegnapi jó kis kirándulós dublini poszt után ma kicsit keményebb történet következik. Főszereplője (és szerzője) Tamás, aki tavaly ősszel döntött úgy párjával, hogy elég volt és megpróbálkozik Németországban felépíteni az életét. Hogy milyen sikerrel? A posztból az is kiderül.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Ma kirándulunk egyet, ha nem bánjátok. Egészen Dublinig megyünk, ahonnan Eddie nem csak egy alapos írást, de csodás fotókat is küldött, amiért külön hála neki! Szóval ha van kedvetek, nézzetek körül velünk Dublinban és környékén!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

A mai történet sem nélkülözi a tanulságokat, de ezeket maga a szerző, Madame Riviera vonja le, ami valószínűleg a legjobb verzió mind közül. A történet csodaként indul: Cannes, gyors munkalehetőség, pálmafák, boldog idősek, aztán...

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)