Ma kirándulunk egyet, ha nem bánjátok. Egészen Dublinig megyünk, ahonnan Eddie nem csak egy alapos írást, de csodás fotókat is küldött, amiért külön hála neki! Szóval ha van kedvetek, nézzetek körül velünk Dublinban és környékén!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Felfigyeltem arra, hogy sokan [olyanok is, akik állítólag itt élnek vagy éltek] megkérdőjelezik Írország szépségét. Ez az írás nem nekik szól [ők teljesen hidegen hagynak], hanem azoknak az olvasóknak, akikben ezek az emberek kétséget keltettek. Ebben a posztban - a teljesség igénye nélkül - Dublint próbálom bemutatni, északról dél felé haladva, néhány képpel illusztrálva.
Dublin sajátossága, hogy - más európai fővárosokkal ellentétben - nem rendelkezik hagyományos értelemben vett látnivalókkal. Természetesen átvitt értelemben írom, de itt nincs Colosseum, Eiffel-torony, Diadalív, nincsenek híres főterek, de mondhatnám azt is, hogy nincs Citadella, Budai Vár, Gellért-hegy. Az egész [bel]város - némi túlzással - egy nagy zéró.
A Tű, mint a nyufo
Van egy főutcája [O'Connel Street], ahol a névadó Daniel O'Connel szobron kívül itt mered az ég felé a 121 méter magas Tű, mint kedvelt "meeting point", hasonlóan a budapesti nyufóhoz [Nyugati forgóóra]. A Tű helyén egykor a Nelson's Pillar állott, egészen az 1966-os felrobbantásáig.
Itt található a belvárosi Revenue [tax office, azaz adóiroda], néhány mozi és színház, valamint az ismertebb gyorséttermek. A bevásárló utca itt a Henry Street [amely a budapesti Váci utca megfelelője], valamint a folyó túloldalán fekvő Grafton Street. Ezek többnyire turistákkal és performance művészekkel zsúfoltak ugyan, de azért egyik sem egy Champs Élysées.
A két leglátványosabb közpark a Merrion Square Park, valamint a Saint Stephen's Green, amelyek a Trinity College közelében helyezkednek el, következésképpen a tanuló fiatalok kedvelt helyei.
Ami nem vonz
Ugyanakkor a belvárosnak sajnos vannak árnyoldalai is. Sok helyen kiábrándítóan virítanak a nagyméretű szemeteszsákok, szinte mindenhol hemzsegnek a melegítőgatyás, drogos fiatalok, a Liffey folyó sokszor inkább csak valami kiszáradt csatornának tűnik, a hidak sem túl szépek, tehát ha valaki mindössze ezt a néhány négyzetkilométert látja Dublinból, akkor könnyen előfordulhat, hogy fenékkel fordul ki az országból.
Dublin 24 kerületből áll [itt nincsenek járások, sem járási hivatalok, sem azokat működtető tökfelesleges, óriási közpénzt felemésztő, aktatologató bürokraták].
A város északi részén a páratlan, a déli részén a páros számú kerületek találhatóak.
A Liffey folyó déli szomszédságában léphettek be a Temple Bar negyedbe, ami a pub-rajongók kedvelt helyszíne lehet, azonban ez sem nagyobb kiterjedésű néhány utcánál.
Első látásra úgy tűnhet, hogy ez itt az előváros, de hol a főváros?
A házak vidám színűek, nagyon is jellemzőek a híres dublini színes ajtók, némelyik porta egészen vad árnyalatokban tűnik fel, de sok elhanyagolt épületet is láthattok.
A falfirkák nem jellemzőek, legalábbis sokkal kisebb mértékben, mint mondjuk Budapest vagy Róma utcáin. Felhőkarcolókat ne keressetek, a legmagasabb ház is valahol a negyedik emelet körül megállt a növésben.
Tehát ha Dublin, akkor a város tengerparti fekvését érdemes kihasználni, és a partvonal mentén kell keresni a szebb dolgokat.
A jachtkikötő és a félsziget
Északon az egyik legkedveltebb célpont Malahide, egy szép jachtkikötő nyitja a sort, majd lejjebb haladva egy homokos sétány húzódik, amely kiváló helyszín lehet egy kellemes sétára, kutyafuttatásra, illetve a lassan mélyülő víz miatt akár kisgyermekes fürdőzésre is.
Ha nem szeretnétek a tömegjelenetben szerepelni, akkor mindössze pár száz méternyire sziklás részhez értek, ott kifeküdhettek a napra, lazíthattok.
Kissé délebbre található a Howth félsziget, aminek mindkét oldala "funkcionális". Az "alsó" területen éttermeket, fish & chips étkezdéket [tradicionális étel, hal sültkrumplival], továbbá kávézókat találni, de kisétálhattok a mólóra is, ahonnan csodás naplementék szemtanúi lehettek.
Ennek a félszigetnek az öblében tudtok fókákat is lesni, hiszen elég sok van belőlük. A félsziget "felső" részét busszal, kocsival, és gyalog egyaránt bevehetitek, páratlan szépségű kiránduló ösvény fut körbe [már az alsó parkolótól kezdve], meredek sziklaszirtek, a csendet megtörő sirályok hangjai, és a tenger szédítően kék szépsége bűvöli el az arra járót.
Ugyancsak itt, az úgynevezett Howth Head-ről nézhetitek meg a Bailey Lighthouse világítótornyot is, amely közelében egy helikopter leszálló is található.
Írország egyik legnagyobb kikötője
Átugrunk délre, és megérkezünk Dún Laoghaire [ejtsd: dán léri] kikötőbe, melynek gránit mólói két felől nyúlnak a tengerbe, East and West Pier, jó időben szintén remek kikapcsolódási lehetőséget nyújtva.
Fagyizó, büfékocsik, forró csoki, kávé, és cappuccino vár rátok, de ha nem vagytok túlságosan torkosak, és inkább mozognátok, akkor itt jókat lehet kocogni, bringázni, sőt még egy "felnőtt játszótér" is van, melyben egy-két erősítő gépet használhattok, természetesen ingyen.
Tavasszal és nyáron a mólót ellepik a horgászok.
Lévén Írország egyik legnagyobb kikötője, így túlnyomó részt itt bonyolódik az ipari áruk fogadása, valamint innen indulhattok komptúrákra Angliába is. Természetesen nélkülözhetetlen része az összképnek a jachtkikötő, de van itt egy kisebb shopping center is, a kerületi önkormányzat épülete, továbbá a St. Michael Templom, mely utóbbi két létesítmény [valamint a parttal párhuzamos főutca] különösen karácsonyi megvilágításukkal válnak igazán látványossá.
Szintén itt lehet élvezni a People's Park nyugalmát is, amely vasárnaponként megtelik piknikező emberekkel, ínycsiklandozó ételeket árusító bódékkal, ékszereket és gyümölcsöket kínáló standokkal.
Dublin déli oldalát méltó módon zárja Dalkey, erről a helyről különösen sokat tudok mesélni, hiszen itt élünk.
Bono, Eddie Irvine, Van Morrison...
Sok híresség házát megtalálhatjátok ezen a városrészen. A U2 frontembere, Bono, a Forma 1-ből ismert Eddie Irvine, valamint Chris De Burgh és Van Morrison is mind-mind errefelé laknak, egészen pontosan itt is rendelkeznek ingatlannal. :)
Dalkey Village főutcáját és a kastély által határolt területet talán egy picit a Budai Várnegyed hangulatához hasonlíthatom, apró üzletek, ajándékboltok, eszméletlenül nyugodt élet, és kőgazdag emberek jellemzik.
Az Írországban is egyre jobban szétnyíló társadalmi olló talán itt a leglátványosabb. A sok Maserati, Jaguar, Porsche, Bentley, és a háztartásbeli asszonyok megszokott bevásárlókocsija, a számtalan Range Rover még akár irritáló is lehetne, de amíg a mi életünk rendben van, és a megélhetésünket, valamint a jövőképünket nem veszélyeztetik, addig könnyebben átsiklunk az amúgy - világszerte tapasztalható- igazságtalan vagyoneloszlás felett.
Természetesen mi csak egy pici garzont bérlünk, amelyet nagy mázlival találtunk. Ezen a környéken nem jellemzőek a kelet-európai bevándorlók, így egy esetleges ingatlan keresésnél sokakban fel sem merül, hogy itt is lehet jóárasított lakáshoz jutni.
Ide látogatva egy kicsit még az idő is megáll.
Hajóznak, pecáznak, úsznak
A part tulajdonképpen egy dél-keleti csücsök, negyed-körív alakú, s innen csudaszépen tárul az ember szeme elé a tényleges Dalkey Island, ahol nyulak és kecskék is bőséggel akadnak.
Ha nem vagytok lusták korán kelni, akkor egy innen megtekintett csodás napfelkelte könnyebbé tudja tenni a későbbi tennivalókat is.
Néhány száz méterrel odébb a Bullock Harbour csendes csónakházaihoz juthattok, ahol a helyiek által teremtett hangulat mindig magával ragadó. A legtöbben a hajóikat ápolgatják, pecáznak, úsznak [akár a 12-14 fokos vízben is], és meglehetősen sokan kajakoznak, vitorláznak.
10-15 eurós áron tudtok csónakot bérelni, és átkelhettek a szigetre, ha úgy tartja kedvetek. Fókákat itt is láthattok!
Dalkey Head a legmagasabb ponton fekvő kilátó, nagyjából 25 perces sétával elérhetö, és egészen kellemes látvány nyílik akár az északi területen fekvő Howth-ra, akár a délebbre található Bray városa felé. Innen látható a kelta zenéivel híressé vált Enya kastélyának a teteje is.
Ez utóbbi két városrész [Dún Laoghaire és Dalkey] különleges közigazgatású területnek számítanak, egyik sem tartozik a számozott kerületekhez, de Dublin agglomerációját alkotják. Érdekesség még, hogy ezen a környéken az éjszakai órákban számtalan róka vadászik.
A fent felsorolt helyszíneket tömegközlekedéssel [Dublin Bus és Dart, ez utóbbi a budapesti hév megfelelője, mely a tengerpart mentén halad], és egy pici sétával bárki könnyen megközelítheti, tehát nem szükséges az autó.
Ha mégis a kocsit választjátok, akkor érdemes a látnivalóktól egy-két utcával arrébb parkolni, mert [sajnos már velünk is megesett] itt is vannak kocsifeltörések.
Gyanítom, hogy utaztatok már együtt valamelyik Ryanair-gépen bármely kelet-európai államból származó cowboy kalapos, nagy bajuszú fickókkal, és az őket bő szoknyával, puttonnyal kísérő asszonyaikkal. Ezek a vándoréletet kedvelő urak és hölgyek nem feltétlenül munkavállalási céllal érkeznek. :) Mellesleg a bringákra is érdemes vigyázni, mert azokat is előszeretettel lopkodják. :)
Nincs mese, sokat esik
Dublin [és Írország] legtöbb részéről elmondható, hogy a sok csapadéknak köszönhetően nagyon buja a növényzet. Akár biciklivel, akár kocsival jártok, sokszor lehet olyan érzésetek, hogy egy hatalmas botanikus kertben haladtok, ahová azért építettek egy kis aszfalt utat is. Ez utóbbiak minősége [minden más hírrel ellentétben] kiválóak.
S ha már a csapadékot említettem, akkor igen, el kell azt is mondani, hogy sajnos [illetve nézőpont kérdése] igencsak sok eső esik. A tél - a Magyarországon megszokotthoz képest- enyhe [értsd: -5 Celsiusnál nem igazán süllyed mélyebbre a hőmérő higanyszála], ugyanakkor a nyári hőségriadó itt ismeretlen fogalom. Tavasztól őszig a 16-18 fok a jellemző, néha elérheti a 20-22 fokot is a hőmérséklet, de akkor az már meleg.
Azonban lehet bármilyen időjárás, a széljárás okán szinte mindig néhány fokkal hidegebbnek lehet érezni a levegőt, így a réteges öltözködés, vagy egy jó széldzseki sosem árt. Ha esik, akkor a lakásban maradunk, ez nyilvánvaló.
Akár egyedül élünk, akár közösségben nyomjuk, a négy fal között sem muszáj unatkozni. Aki jól érzi magát a saját bőrében, az biztosan nem lesz depressziós. Netezünk, társasjátékozunk [ugye milyen érdekes, hogy szinte már el is felejtettük, hogy milyen jó is az?], olvasunk valami izgalmas könyvet, de még okosabban tesszük, ha mondjuk nyelvet tanulunk!
Rossz időben simán felcsapjuk a szótárat, megtanulunk naponta 10-20 új szót, megnézünk valami filmet [szigorúan angolul, angol felirattal], és máris nem tűnik olyan hiábavalónak a szürke égbolt okozta bezártság.
Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a szerelmünkkel élünk együtt, akkor az ablakpárkányon kopogó eső még jól is jöhet egy kis meghitt összebújáshoz.
S mint ahogy egy korábbi írásomban említettem, az igazán szép dolgokat nem feltétlenül Dublinban találjuk, így a következő alkalommal egy kicsit északabbra, egy kicsit délebbre, és egy kicsit nyugatabbra kalauzollak titeket.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Túl gyorsan hullott az ölembe a lehetőség
Már az ételek megvásárlása is gondot okoz
Bukarest, kóbor kutyák és topmodellek
Nem kevésbé vagyok magyar, mint izraeli
Egyedül dönteni egy ismeretlen országban
Rabszolgaélet volt, de kellett a pénz
Ott álltam pénz és állás nélkül, elváltan
Visszatérnek a tehetséges magyarok?
Nem vagyok kormánymegbízott, csak szeretem a hazám
Utolsó kommentek