Határátkelő

A Határátkelő indulása óta mindannyiunk történeteinek fóruma, elég ritkán szólalok meg, most azonban szükségét érzem. Szükségét érzem, mert elkezdődött egy olyan kampány, ami minket, határátkelőket közvetlenül is érint és amellett, hogy szeretném elmondani, mit is gondolok erről, nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre is.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Nagy öröm nekem, hogy ismét egy lengyel poszttal szolgálhatok, hiszen - bár a legtöbben érthető okokból arra veszik az irányt - nem csak Magyarországtól nyugatra van élet. A szerző pedig az önmagának nem akármilyen nevet választó Smok Wawelski (azaz a Wawel sárkánya - aki többet szeretne e lengyel szörnyről olvasni, itt megteheti) Smok, tiéd a szó! :)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Pár hete nem kis vihart kavart itt abcdedcba írása, melyben azt írta meg, miért Magyarország a tökéletes hely számára. Miután nem akármilyen vita alakult ki, úgy érezte, hosszabban is szeretne válaszolni, én pedig természetesen helyet adok neki. Most ez következik, a kommentekben pedig ti.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Mai szerzőnk fizikailag még nem lépte át a határt, de írását olvasva lélekben már igen. Szsuzsa és családja példája annak, miként veszít el Magyarország olyanokat is, akiknek egyébként eszük ágában sem lenne elmenni, ha a saját (és nem extrém magas) elvárásaikhoz méltó életet tudnának élni és nem csak a túlélésért folytatott küzdelemről szólnának a mindennapjaik.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Lilián Londonból levelez - a nagyon gyenge alliterációt félretéve, mai posztunk bizonyos szempontból érdekes esszenciája sok mindennek: a nem túl színvonalas magyarországi idegennyelv-oktatásnak, a fölösleges "büfé-ruhatár"-szakos diplomáknak, melyeket szinte törvényszerűen követ a kiábrándulás és az újrakezdés (esetünkben a takarítás), végül egy szakma elsajátítása. Na, ha elég homályos voltam, akkor nekivághattok Lilián írásának. :)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Lassan a 300. poszthoz közelítve (bizony!!) újra és újra rá kell döbbennem, hogy ami ennyi történet elolvasása után már természetesnek tűnik, az nagyon sok embernek nem az. Ne legyek ennyire rejtélyes? Jelen esetben a külföldi munkalehetőségek megpályázásáról beszélek. A mai poszt ausztriai országfelelősünké, Franciskáé, aki pár elrettentő példa után azt is elmondja, hogyan lehet olyan pályázatot küldeni, ami esetleg felkelti a munkaadó figyelmét. Aztán a hozzászólásokban jöhetnek majd a további részletek, lesz nem kevés, ebben biztos vagyok!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Nem nagyon emlékszem még luxemburgi posztra, így éppen ideje volt, hogy olvashassátok North Blue Cat írását, melyből kiderül, hogy mire valók a kis zászlók a hipermarketekben, mi az a két dolog, ami olcsó (és mennyire drága a többi), és még sok egyéb érdekesség. Úgyhogy hajrá!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Komolyan mondom, folyamatosan kapkodom a fejem, milyen elképesztő történetek érkeznek. Ma például Norbi írását van szerencsém közölni (ha elolvassátok, ti is megértitek, miért nevezem szerencsének), aki egy norvég olajfúrótornyon dolgozik. Nem is szeretném húzni az időt - nem mindennapi történet következik! (A képekért pedig külön köszönet!!)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Sok mindenre gondoltam a blog indulásakor, két dologra biztosan nem: az egyik, hogy egyszer több mint 9 ezren leszünk a Facebookon, a másik pedig, hogy Erdélyből is jön majd segítségkérő levél. (Na jó, van még más is, de azt most nem árulom el...) Márpedig most ez történt, LittleG ugyanis egy erdélyi nagyvárosból írta meg dilemmáit, amiből az is kiderül, hogy a régióban máshol sem feltétlenül sokkal jobb a helyzet. Szóval mai szerzőnk segítséget kér és titeket ismerve biztos vagyok benne, hogy meg is kapja!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

A tegnapi, elsöprő sikerű poszt után ma (jó szokásunkhoz híven...) teljesen más téma jön. Ausztriai országfelelősünk, Franciska ugyanis leírta, hogyan telik egy nap egy kinti hotelben - a szobalány és a recepciós szemszögéből. Az ötlet szerintem nagyszerű, úgyhogy ha kedvet kaptok, örülnék, ha leírnátok, nektek hogyan és mivel telik egy napotok. Ennél jobb és részletesebb infó aligha kell...

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)