Nagy öröm nekem, hogy ismét egy lengyel poszttal szolgálhatok, hiszen – bár a legtöbben érthető okokból arra veszik az irányt – nem csak Magyarországtól nyugatra van élet. A szerző pedig az önmagának nem akármilyen nevet választó Smok Wawelski (azaz a Wawel sárkánya - aki többet szeretne e lengyel szörnyről olvasni, itt megtehetiSmok, tiéd a szó! :)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Volt már szó Lengyelországról, mind a két alkalommal csak szépet olvashattunk róla, következzen a harmadik ilyen poszt. :)

Lengyelországba az emberek általában érzelmi alapon jönnek. Velem is így volt, bár én nem egy lányba, hanem egy városba és a nyelvbe szerettem bele, ugyanis egyetemi éveim alatt egy szemesztert Krakkóban töltöttem, és közben megtanultam lengyelül - ez volt ugyanis a dolgom, mivel végzettségemet tekintve filológus vagyok.

Otthonról kezdtem nézelődni

Pesten kellemes állásom volt, de valamiért másfél év után nagyon belefásultam, és rájöttem, hogy én nem is akarom az egészet. Úgy döntöttem, egy kis levegőváltozás jót tenne, ezért elkezdtem itthonról lengyelországi munkák után nézelődni. Már előttem is leírták, hogy lehet találni magyar nyelvet igénylő munkákat, jellemzően multiknál: support, könyvelés, ilyesmi.

Persze hozzá kell tenni, hogy itt angolul is kell tudni, és egyáltalán, minél több nyelv van az ember birtokában, annál jobb. Végül kaptam egy részmunkaidős ajánlatot egy multinál (úgy, hogy sosem láttak élőben, csak telefonon beszéltünk!). Elfogadtam, felpakoltam a bőröndöt a buszra - a fizetésem körülbelül az albérletre volt elég, de hát Lengyelország olcsó, majd spórolok a kaján és járok biciklivel.

Pár napig a helyi barátoknál laktam, és 3 nap alatt találtam szobát - Krakkóban ez nagyon egyszerű, mivel diákváros, és nagy pörgés van az ingatlanpiacon. Egy picit talán drágább, mint Pest, de lehet, hogy nem is.

Persze hatalmas előny a keresésnél, ha van az embernek pár helyi ismerőse, vagy hogy lengyelül tud beleszólni a telefonba. Azonban az angolon sem lepődnek meg annyira, mert sok erre a külföldi diák, és ingatlanirodák is vannak. Referencia nem kell, szerződést általában írnak, ami azért jó, mert be lehet vele jelentkezni az önkormányzatnál.

A társbérlet egyébként megszokott, én pl. két diákkal lakom együtt, amit rendkívül élvezek, mert egyrészt hasonló az életstílusunk, másrészt folyamatosan lengyel közegben voltam már az elejétől fogva.

Krakkó, a csodás

Krakkót biztosan sokan ismerik: gyönyörű gótikus belváros, bájos zsidónegyed, és ezen túl ott van a monarchia-kori tágabb belváros és persze jó sok panel. Sok a park, a bicikliskultúra kb. a pestivel van egy szinten (vagyis már jónak mondható), és a tömegközlekedés is elfogadható (sok-sok villamos).

A szórakozási lehetőségek végtelenek, a barbecue-tól az operáig mindent lehet csinálni. Egy dolgot nem: utcán inni, és NAGYON komolyan veszik, bírság jár érte (még egy sörért is!). Enni-inni is jókat lehet, sok-sok olcsó lengyel étkezde, mindenféle nemzetközi, és van magyar étterem is, rendszeres magyaros bulikkal. A lengyel vodka világhírű, és a sörök is rendkívül jók. Péntek és szombat este reggelig lehet partizni, és valójában hétköznap is, de dolgozó ember ilyet nem csinál. ;)

Laza légkör a munkahelyen

Persze a részmunkaidő nem volt elég, elkezdtem egyből más után nézni - volt is pár telefoninterjú, jellemzően angolul. Ezek általában support munkák, ahol anyanyelvi beszélőket keresnek. Végül mégsem ez lett, mert egy IT-cég, ahova csak viccből küldtem el az életrajzomat, behívott interjúra. Nagyon megtetszett a légkör, és egy vidám interjú után 3 nappal hívtak, hogy jöhetek. Mentem.

Úgyhogy azóta a magyar nyelvtudásomnak már nem veszem hasznát, viszont napi 8 órában szakmai lengyelt hallok (és használok, mert muszáj:). A lengyel munkahelyi légkör (itt, illetve az előző munkahelyen) elég laza, ha a munka el van végezve, akkor nyugodtan lehet vidámkodni.

Mi egy közepes német cég vagyunk, és jól ötvöződik a német precizitás és a kis IT cégekre jellemző lazaság és rugalmasság. Nem tudom, hogy mennyire cégspecifikus, de a felvételnél (nem csak nálam) fontosabbak voltak az általános készségek (alkalmazkodókészség, customer-focus, ilyesmik), mint például egy konkrét programnyelv ismerete. Biztosan nagy szerencsém volt, de szerintem igenis érdemes bepróbálkozni olyan helyeken is, ahova 'úgysem veszik fel az ember', mert lehet, hogy mégis.

Szlogenben a két jó barát

A bérek egyébként a magyarországiakhoz hasonlók, esetleg egy kicsit magasabbak, vagyis meggazdagodni nem fogunk, de el lehet éldegélni. Ezt úgyis az adott országhoz kell mérni, és Lengyelország egyelőre nem gazdag -- szerintem egyébként jó úton halad az általános jómód felé, de persze még sokat kell javítani a dolgokon.

Ja, a lengyel-magyar-kétjóbarát dolog létezik ugyan, de inkább csak szlogen szintjén. Általános szimpátia van, de az átlagos lengyel azért nem mindig van képben. Pl. a főnököm is megkérdezte, hogy mi tagjai vagyunk-e az Uniónak? :)

Én személy szerint sosem éreztem, hogy 'idegenként' kezeltek, befogadók és érdeklődőek a külföldiekkel szemben. Persze itt sokat számít a nyelvtudás is, de lengyelül nem beszélő ismerőseim is hasonlókról számoltak be. Talán azért, mert a lengyel fiatalok egy része elég kozmopolita (kb. minden harmadik megjárta Angliát!), és talán azért is, mert magyarként gyorsan megértjük a lengyel dolgok működését. A legnagyobb különbség talán (a sok kis eltérés mellett), hogy a lengyel perspektíva valahogy tágasabb, nagyobb az ország és talán több hatás is érte/éri a világból, mint minket.

És mi rosszat lehet mondani? Autóm nincs, de állítólag rosszak az utak. A vasúton is lenne mit még javítani. A közbiztonság jó, az egyetlen probléma a fociszurkolókkal van - már én is keveredtem olyan helyzetben, hogy ki akartak rabolni éjszaka, és kis híján meg is ütöttek.

Állítólag a lengyelek sokat panaszkodnak, de nekem ez nem tűnik fel -- talán, mert a magyarok is:) És a bor egy kicsit drága (helyi nincs, külföldről kell hozni). Jó volna, ha valaki írna Varsóról is, mert teljesen más világ, mint Krakkó, de legalább annyira izgalmas!”

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Nem vagyok kormánymegbízott, csak szeretem a hazám

Utána kezdődött a rémálom

Ott álltam két semmit sem érő diplomával

Hogyan (és hogyan NE) keressünk állást Ausztriában?

Luxemburg, te drága!

Élet a világ tetején

Segítség! Merre induljunk?

A szobalány és a recepciós: egy nap a hotelben

Összecsomagoltuk az életünket

Maguk sem tudják, mire vállalkoztak

Gatyában és papucsban Madridban

Magadra számíthatsz, senki másra

Képtelen lennék távkapcsolatban élni