Szép történettel jelentkezünk ma, ismét visszatérve az otthoni többnyelvűség témaköréhez. Krisztina életében érdekes párhuzamosságot vélek felfedezni, hiszen lengyel-magyar családban nőtt fel, anyukájától tanulva lengyelül. Most ő van hasonló helyzetben, hiszen Németországban él bajor férjével. Úgyhogy igazán első kézből származnak a tapasztalatai! (A kép illusztráció.)
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Olvastam egy posztot, aminek a címe „A legsúlyosabb kérdés” volt. (Ha már itt tartunk, hadd ajánljam a figyelmetekbe, hogy már született egy válaszposzt az eredeti írásra, Attila nagyon jó bejegyzését itt olvashatjátok el. Nagyon ajánlom!) Nagyon megfogott a témája, mert a gyermekek többnyelvű neveléséről szólt, és mivel én sok oldalról tudtam hozzászólni, kommentet szerettem volna írni. Most ebből lett egy poszt, olyan hosszúra sikerült. Remélem, tudtok belőle inspirációt meríteni, vagy ha azt nem, legalább kitartást.
Én egy olyan családból jövök, ahol az anya lengyel, az apa magyar. Magyarországon születtem, és éltem 24 évet az életemből. Ezt tartom hazámnak, de mindig is tudtam, hogy a szívem egy része Lengyelországban is van.
Kiskorunkban édesanyám csak lengyelül beszélt hozzánk, magyarul nem is tudott. Attól függetlenül mi magyarul beszéltünk, de emellett lengyelül is folyékonyan megtanultunk.
Ha Lengyelországban nyaraltunk, a lengyel család onnan tudta, hogy veszekszünk a nővéremmel, hogy átváltottunk (csak akkor...) magyarra. Az öcsém 10 évvel fiatalabb nálam, vele már többet beszélt anyukám magyarul, és ő kevesebbet is járt Lengyelországban, mint mi, mégis folyékonyan beszéli mindkét nyelvet.
Az írás-olvasás nehézségei
A történethez hozzátartozik még, hogy a nővérem megtanult valamennyire írni és olvasni is lengyelül. Még nyelvvizsgázni is volt. Én csak olvasni tanultam meg, öcsém pedig nem is tudom, próbálta-e. Mivel elég messze laktunk Budapesttől, nem volt lehetőségünk lengyel iskolába járni. Kicsit sajnálom, de számomra egy nyelvből mindig is a beszéd meg az olvasás volt a legfontosabb. A karácsonyi lapokat megírom lengyelül, bár biztos jól megmosolyogják a címzettek.
Örülök, hogy legalább beszélni megtanultam. Azért irigyeltem azokat a sorstársaimat, akikkel eddigi életem során találkoztam, és hasonló családi háttér mellett még írni és olvasni is megtanultak a másik nyelven.
Szerintem sok múlik a nyelvérzéken is. A mi tapasztalatunk azt mutatja, hogy egy hátránnyal mindenképpen számolni kell, ez pedig a helyesírás. Ez mindhármónknál kicsit nehezen ment, de ez egynyelvűként nevelkedett gyerekeknél is előfordul.
A nővéremnél még a nyelvérzékkel is kisebb gondok akadtak. Ő a magyar és a lengyel után képtelen más nyelvet megtanulni. Öcsémnél és nálam ilyen gond nem volt. Sajnos, nem tudhatjuk, ez alapból így lett volna, vagy a többnyelvű neveltetésünkből adódik.
A második nemzedék
A második nemzedéket a nővéremnél látom. Ő a gyerekeivel tényleg keveset beszél lengyelül, de a nagymamánk és anyukánk, amikor csak az eszükbe jut (vagy amikor a nagymamám nálunk van). A gyerekek szinte mindent értenek és a nagyobbik beszélni is tud.
Nálam az élet úgy alakult, hogy egy kevert házasságból származó gyerekkor után német (bajor) férjem van és kint élünk Németországban. A gyerekeimhez annyit beszélek magyarul, amennyit csak tudok, de nehéz, mert nagyon jól beszélek németül és ez ezen a téren hátrány.
A férjemmel németül beszélünk, és a gyerekekkel sem mindig sikerül magyarul. Nagyobbik fiam 3 éves, a kicsi 9 hónapos. Most dől el, mi is lesz a nyelvvel. A nagy mindent megért, de még ritkán válaszol magyarul. Szüleim, főleg apukám, párszor már leszidott, hogy többet kellene vele magyarul beszélnem. A gyermekorvos is azt ajánlotta, hogy ha lehet, csak egy nyelven beszéljek a gyerekhez, a férjem pedig a másikon.
Ez nálunk nem egészen kivitelezhető, de azóta még jobban igyekszem. Észre is veszem a haladást! A fiam soha nem fog tökéletesen beszélni magyarul, úgy, ahogy mi sem tudunk tökéletesen lengyelül, de ha a nagyszülőkkel, családdal kommunikálni tud, akkor a célt már elértük! Ezt a mondatot kiemelem, mert ezt tartom a legfontosabb célomnak.
Fontos a társ támogatása
Még annyit hozzá kell tenni, talán a KÜLSŐ HATÁSOK alatt, hogy a férjem 100 százalékban támogat, sőt, amit tud, ő is igyekszik magyarul mondani. Szorgalmasan tanul és az esküvőnk legfontosabb, és számomra leginkább megható része volt, amikor az esküszöveget (8 óra kemény gyakorlás után a Németországból Magyarországra tartó úton) tökéletes magyarsággal mondta el. Nagyon büszke voltam! Ismerek családokat, ahol az apa ezt nem támogatja ennyire, és ott az anyáknak nehéz dolguk van.
Egy újságban olvastam, hogy a gyerekek 8 éves korukig szivacsként szívják magukba a különböző nyelveket, utána tanulniuk kell. Itt azonban szerintem különbséget kell tenni az olyan nyelvtanulás között, amit a szülők anyanyelvén keresztül tanulnak a gyerekek (vagy azért, mert egy más nyelvű országban élnek éppen), és az olyan kiskori idegen nyelvi oktatást között, ahol nincsen egyéb nyelvi háttér. Nem tudom, utóbbi sokra vezet-e, de pár év múlva majd felnő egy nemzedék, akiket már így neveltek – akkor majd kiderül.
Megadni a lehetőséget
A NYELVET NEM SZABAD FELADNI, mert akárhogy is tanulják meg, minden nyelv egy személyiséget ad, és az ember büszke, hogy tud valamit, amit a többiek nem. Ezzel mindig különlegesnek érzed magad és egy életre az is maradsz! Adjátok meg Ti is a lehetőséget gyerekeiteknek, mert megéri! És szorítsatok, hogy nekem is sikerüljön!
Még egy kis történet. Az öcsém ovis volt, és megkérték, hogy meséljen az oviban egy mesét lengyelül. A többi gyereket ez nagyon foglalkoztatta és imponált nekik. Az egyik kisgyerek otthon megkérdezte a szüleit, hogy Beni máshogy is tud beszélni. Erre a szülő mondta, hogy azért, mert az anyukája lengyel és Beni így kétnyelvűen nő fel. Erre megszólal a kisfiú: Nem is igaz. Én belenéztem a szájába, és csak egy nyelve volt...”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Totális diktatúra a munkahelyen
Pénz nélkül nem lehet elindulni
Élet a kazahsztáni olajmezőkön
Minél több lehetőséget teremteni
A rabszolgák, a félistenek és a többiek
Utolsó kommentek