Határátkelő

Szép történettel jelentkezünk ma, ismét visszatérve az otthoni többnyelvűség témaköréhez. Krisztina életében érdekes párhuzamosságot vélek felfedezni, hiszen lengyel-magyar családban nőtt fel, anyukájától tanulva lengyelül. Most ő van hasonló helyzetben, hiszen Németországban él bajor férjével. Úgyhogy igazán első kézből származnak a tapasztalatai! (A kép illusztráció.)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Ritkán felmerülő kérdés boncolgatunk ma, méghozzá az itthon maradt szülőkét, tágabb értelemben a családét. A beszélgetés alapját pervinka76 története adja, aki a napokban indult Németországba - szülei nagy bánatára és rosszallása ellenére. Vajon hogyan kell és lehet kezelni az ilyen helyzetet? Kíváncsian várom és várjuk a véleményeket!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Rendhagyó poszttal jelentkezünk ma, mert nem történetet, hanem kérdések sorát kapjátok. Aki felteszi őket (és részben a saját válaszait meg is fogalmazza rájuk) az Ákos Angliából. Az alapkérdés így szól: működnek-e a vegyesházasságok, és mi lesz a gyerekek nyelvével és identitásával? Szerintem a legsúlyosabb kérdés, amivel szembe kell nézni, mielőtt az ember nekiindul (pláne, ha egyedül teszi): leszek-e elég erős ahhoz, hogy a gyermekem megtanítsam magyarul egy olyan környezetben, ahol gyakorlatilag minden (az őt körülvevő világ, az oktatási rendszer és főleg: a másik szülő) az ellenkező irányba húz? Van-e olyan erős kapocs a két szülő között, hogy az elviselje, ha az egyik nem vagy csak alig érti, amit a másik a közös gyerekkel beszél? A válaszokat nem tudom, ti majd talán igen. Jöjjön tehát Ákos!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

ÚJDONSÁG - INDULÓ FÓRUMOK!! Részletek itt!

Szűk egy hónapja jelentkezett első posztjával Kínából András, aki a sikeren felbuzdulva szerencsére folytatja a nekünk, magyaroknak oly egzotikus ország bemutatását. Sok mindenről szó lesz ma: mennyire kell vigyázni a fiúgyerekekre, hogyan eszik a halat, a kutyát, miért köpködnek az utcán - és milyen egy munkás élete. Tartsatok velünk!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

A mai egy egészen különleges írás, hiszen egyenesen Kínából érkezett, ahol András immár nyolcadik éve él. Kínai családja lett, így aztán első kézből számol be egy távoli ország magyar szemmel nézve különös családi viszonyairól.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Elfogtunk egy levelet - kezdődhetne a mai poszt Kern András nyomán, de nem így kezdődik, mert a levél egyenesen a hataratkelo(KUKAC)hotmail.com-ra érkezett. Feladója pedig nem más, mint annak a Kingának az édesapja, aki múlt héten Menjek vagy maradjak? címmel írt vendégposztot a blogon.

Azért döntöttem Golyó56 (maradjunk a nicknevénél) levelének közlése mellett, mert azt gondolom, egy egészen sajátos dilemmának a nagyon fontos másik vetületét mutatja be.