Rendhagyó poszttal jelentkezünk ma, mert nem történetet, hanem kérdések sorát kapjátok. Aki felteszi őket (és részben a saját válaszait meg is fogalmazza rájuk) az Ákos Angliából. Az alapkérdés így szól: működnek-e a vegyesházasságok, és mi lesz a gyerekek nyelvével és identitásával? Szerintem a legsúlyosabb kérdés, amivel szembe kell nézni, mielőtt az ember nekiindul (pláne, ha egyedül teszi): leszek-e elég erős ahhoz, hogy a gyermekem megtanítsam magyarul egy olyan környezetben, ahol gyakorlatilag minden (az őt körülvevő világ, az oktatási rendszer és főleg: a másik szülő) az ellenkező irányba húz? Van-e olyan erős kapocs a két szülő között, hogy az elviselje, ha az egyik nem vagy csak alig érti, amit a másik a közös gyerekkel beszél? A válaszokat nem tudom, ti majd talán igen. Jöjjön tehát Ákos!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
ÚJDONSÁG – INDULÓ FÓRUMOK!! Részletek itt!
„A Határátkelőben megszokhattuk, hogy többnyire sikertörténetekről hallunk, hogy valaki valahonnan eljutott valahová. Én magam is közel két éve Angliában élek, de egyre inkább a jövőbe tekintve azon tűnődök, hogy merre tovább? Hogy lehet családot alapítani külföldön?
A mai posztot ugyanis nem a saját történetem bemutatásának szánnám, hanem érdekelne a véleményetek, hogy vajon a kivándoroltak belegondoltak-e abba, hogy a gyermekeik meg tudják-e majd élni a magyarságukat? Kell-e egyáltalán? Vissza fognak-e térni szülőföldjükre? Fognak-e tudni magyarul egyáltalán?
Én nem tudnám elképzelni, hogy a gyerekem ne beszéljen velem magyarul, mert bármennyire jó dolog kint élni, ezt nem tudnám és nem is akarnám feladni.
A külső hatások
Ha tárgyilagosan nézzük, akkor már eleve az problémás, hogy az apa vagy az anya a magyar. Mondhat bárki bármit, az anyanyelvet nem véletlenül hívják így, mert valóban az édesanyáktól tanulják a csemeték, míg az apák jobb esetben a bányában dolgoznak vagy mamutra vadásznak, magyarul reggeltől estig dolgoznak.
Ideális esetben eleve magyar pár megy ki külföldre, így jó esély van rá, hogy a gyerek kiválóan fog beszélni a magyar mellett egy másik nyelven is. A tévé, rádió, óvoda vagy ha még kint maradnak, akkor az iskola hatására azonban mindig azon aggódok, hogy vajon melyik nemzetiséget fogja így magáénak érezni?
Érdemes-e hazaköltözni iskolakezdés előtt? Fog-e tudni olyan mélységben beszélgetni a szüleivel, hogy közvetlen magyar barátok vagy rokonok nélkül is a magyart fogja előnyben részesíteni vagy az idegen nyelvi környezet befolyása győz?
Mi lesz a nagyszülőkkel?
Vagy ha majd meglátogatja a magyarországi rokonokat (pl. nagyszülőket), akkor fog tudni beszélgetni velük? Erősen kétlem, ráadásul az ő gyerekei már biztosan beolvadnak. Lehet ez így is van rendjén, tehát a kinti létbiztonságból fakadó boldogság prioritást élvez az állampolgárság vagy a nyelvtudás fölött.
Mi a helyzet a vegyes párokkal? Mennyire működik ez a gyakorlatban? Én kicsit szkeptikus vagyok a multikulti terén, mert évek alatt is nagyon nehéz olyan minőségben megtanulni egy vagy két nyelvet, hogy érdemes legyen azon leélni egy életet.
Fel kell-e adni a nyelvet?
Nekem senki ne mondja, hogy konyhaangol vagy annál egy magasabb szint erre elegendő, mert még a legnagyobb birkatürelmű partner vagy házastárs is ráunna erre, hogy nem tudunk választékosan, szépen beszélni bonyolultabb problémákról.
Nyilván nem is kell átesni a másik végletbe, senki nem akar állandóan szóvirágokban beszélni, de remélem értitek, hogy mire akadok kilyukadni. Aztán jönne a közös többszörös, akivel az azonos nemzetiségű szülő kiválóan el tud cseverészni, míg a másik hoppon marad és végül fel kell adnia a magyar vagy a saját nyelvének használatát még családon belül is.
S akkor még nem is beszéltünk a harmadik lehetőségről. Milyen nyelvű lesz az a család otthon és a külvilág felé, ahol az apa és az anya is más nemzetiségű és egy harmadik nyelv a közös? Meg lehet találni úgyis a nyelvi egyensúlyt vagy mindkét szülőnek fel kell adnia a nyelvi örökségét?
Remélem senkit nem untattam és felhoztok egy csomó pozitív példát, hogy át lehet hidalni a nyelvi nehézségeket párkapcsolat és gyereknevelés terén, akármerre is sodort benneteket az élet.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Szürke hétköznapok és ami megfizethetetlen
Jöttünk, láttunk, visszamennénk
Nem akartuk elfogadni a helyzetet
Beilleszkedni Franciaországban
Egy veterán határátkelő tanácsai
Utolsó kommentek