Határátkelő

Szép történettel jelentkezünk ma, ismét visszatérve az otthoni többnyelvűség témaköréhez. Krisztina életében érdekes párhuzamosságot vélek felfedezni, hiszen lengyel-magyar családban nőtt fel, anyukájától tanulva lengyelül. Most ő van hasonló helyzetben, hiszen Németországban él bajor férjével. Úgyhogy igazán első kézből származnak a tapasztalatai! (A kép illusztráció.)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

A mai poszt egy korábbi, meglehetősen komoly vitát kiváltó írásra reagálva született. A téma a vegyesházasság, valamint a nyelv és a kultúra megőrzése és továbbadása. Szerzője, Attila nem hétköznapi helyzetben van, hiszen Kanadában él kínai feleségével, és németül beszélő szüleivel. Így aztán a gyermekei négy nyelven beszélnek nap mint nap. Nem akármilyen írás következik, olvassátok, szóljatok hozzá! (A kép illusztráció.)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Rendhagyó poszttal jelentkezünk ma, mert nem történetet, hanem kérdések sorát kapjátok. Aki felteszi őket (és részben a saját válaszait meg is fogalmazza rájuk) az Ákos Angliából. Az alapkérdés így szól: működnek-e a vegyesházasságok, és mi lesz a gyerekek nyelvével és identitásával? Szerintem a legsúlyosabb kérdés, amivel szembe kell nézni, mielőtt az ember nekiindul (pláne, ha egyedül teszi): leszek-e elég erős ahhoz, hogy a gyermekem megtanítsam magyarul egy olyan környezetben, ahol gyakorlatilag minden (az őt körülvevő világ, az oktatási rendszer és főleg: a másik szülő) az ellenkező irányba húz? Van-e olyan erős kapocs a két szülő között, hogy az elviselje, ha az egyik nem vagy csak alig érti, amit a másik a közös gyerekkel beszél? A válaszokat nem tudom, ti majd talán igen. Jöjjön tehát Ákos!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

ÚJDONSÁG - INDULÓ FÓRUMOK!! Részletek itt!

Több posztban is felmerült már, hogy akadhatnak feszültségek egy adott országban a már régóta kint élő és az újonnan érkezett magyarok között. Talán ebből a szempontból is érdekes lehet a mai írás, melyet Eddie küldött Ausztráliából (meg persze némileg a tegnapi Wilhelmus-poszt folytatása). Akad pár jó tanácsa, amit érdemes megfogadni...

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Miután több levelet is kaptam, melyben az iránt érdeklődtetek, hogy gyenge nyelvtudással vagy egyenesen nyelvtudás nélkül milyen esélyekkel lehet külföldön elhelyezkedni, gondoltam egyet, és megkértem az országfelelősöket, hogy osszák meg tapasztalataikat. (Előre jelzem: a beérkező válaszokat látva, utólag döntöttem úgy, hogy külön posztot gyártok belőle, ezért a válaszok eltérő hangneme.) Mit mondjak, azért nagy meglepetés nem ért, de a dolog tanulságos - hát lássuk!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Tegnapi posztunkban már hosszasan taglaltuk a legfontosabb tudnivalókat az angliai (illetve miként a kommentekben megjegyeztétek: inkább londoni) élettel kapcsolatban. Nos, még ma sem hagyjuk abba, következzen xyz írásának második része, mely ismét rengeteg hasznos információt tartalmaz. Mondjuk meg lennék lepve, ha szokás szerint a kommentekben nem érkeznének javítások, más vélemények - nem is fogjátok vissza magatokat, hiszen több szem többet lát, több fül többet hall és hasonlók. :)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Miként az több eheti posztunkból is kitűnik, a magyarok között is az egyik legnépszerűbb célpont Nagy-Britannia, ezen belül is Anglia. Éppen a népszerűsége miatt érdemes nagyon vigyázni és odafigyelni, mert könnyen pórul járhat az ember. Kivételesen most egy kétrészes poszt első része következik angliai országfelelősünk tollából, aki csak a regényes xyz néven illeti magát, de nem baj, mert végül is az által leírt infók számítanak. Szóval a két rész első felében a felkészülésről, a referenciákról, sok gyakorlati tudnivalóról, és a szálláskérdésről.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Érdekes kérdést feszeget mai vendégszerzőnk, aki Svédországban él párjával és februárra várják gyermeküket. Péter fontosnak tartja, hogy a családon belüli kommunikáció magyarul folyjon, ugyanakkor szeretné tudni, miként könnyíthetné meg leendő gyermeke (aztán később remélhetőleg gyermekei) dolgát.