Érdekes kérdést feszeget mai vendégszerzőnk, aki Svédországban él párjával és februárra várják gyermeküket. Péter fontosnak tartja, hogy a családon belüli kommunikáció magyarul folyjon, ugyanakkor szeretné tudni, miként könnyíthetné meg leendő gyermeke (aztán később remélhetőleg gyermekei) dolgát.
„Az egyik poszt kommentjében olvastam, valaki felvetette a témát, hogy a külföldre költözött magyarok a kint született gyermekeiknek milyen módon tanítják meg a magyar nyelvet.
Mivel ez a téma nemsokára aktuális lesz nálunk is, tekintve, hogy februárban születik majd első gyermekünk itt, Svédországban, minket is nagyon érdekelne olyanok kommentje, akik ezen már keresztül mentek.
Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeink elsősorban magyarul beszéljenek velünk, a svédet meg az angolt (németet, spanyolt, ki mit szeretne) a szocializálódás és az iskolaévek alatt majd megtanulják.
Kínzó kérdések
De mi, mint szülők mit tehetünk azért, hogy ez nekik minél könnyebben menjen? Nem zavarja-e össze a sok nyelv nagyon őket, kell-e szabályokat felállítani, mire kell figyelni esetleg vigyázni, hogy ne negatívumként, hátrányként esetleg cikinek érezve éljék meg azt, hogy egy olyan nyelvet beszélnek, amit a szüleiken kívül más nem ért.
Ismerem olyan magyar szülők gyermekeit, akik nem szeretik, ha nyilvános helyen, vagy barátok előtt magyarul beszélnek a szüleikkel. Nem hiszem, hogy ez abnormális, vagy elítélendő lenne, inkább érdekelne, hogy más szülő élt-e át hasonlót, más kitelepült családoknál ez hogyan működik.
Mesefilmek és könyvek garmadája
Mindenesetre mi mikor hazamegyünk Magyarországra, jól feltankolunk mesekönyvekkel, meg DVD mesefilmekkel magyar nyelven és a születendő babának is ezt kértük ajándék gyanánt a rokonoktól.
Nekem másfél év ittlét után már jobban megy a svéd, a mindennapi életben is el tudok beszélgetni jó pár percig, akár fél órán át is, mire észreveszik, hogy töröm és nem svéd vagyok. De még koránt sem beszélem anyanyelvi szinten, sok hibát tudok ejteni nyelvtanilag és a szókincsem sem olyan nagy. Feleségemnek pedig picivel lassabban megy mindez, habár a 80%-át ő is megérti mindennek.
De így érdekes lesz a gyerekkel elkezdeni svédül beszélni - mert erre is biztos sor kerül bizonyos helyzetekben -, úgy érzem még ő fog nekünk új szavakat és kifejezéseket tanítani.”
Péter töprengése itt ér véget, én viszont belekotyognék egy kicsit (legyen akár ez az első komment). A tapasztalatom (ismerősök, barátok és némi saját is), hogy bár alapvetően elhatározás kérdése az anyanyelv átadása a gyereknek, azért tud nehéz lenni.
Nyilván sokkal nehezebb vegyesházasságban, pláne, ahol a házastárs nem (vagy csak kicsit) beszéli az anya (vagy az apa) nyelvét. Ilyenkor óhatatlan, hogy a közös nyelv kezd dominálni, hiszen senki nem szeretné kirekeszteni a másikat a kommunikációból.
Egyszerűbb talán a helyzet, amikor a pár mindkét tagja magyar, bár – és ez nekem elég furcsa volt mindig – nem egyszer találkoztam már olyan esettel, amikor magyarok lévén mégis az adott ország nyelvén beszéltek a gyerekkel. Az indok általában az, hogy ne érje hátrány a gyereke(ke)t a közösségben, ami számomra azért nehezen érthető, mert a gyerekek hihetetlen gyorsasággal sajátítanak el nyelveket a megfelelő környezetben. (Másrészt miért fosztanánk meg a gyerekünket attól, hogy anyanyelvi szinten beszéljen két nyelvet, amikor ez nemhogy semmilyen erőfeszítést nem követel tőlünk, de még egyszerűbb is.)
Ugyanakkor természetesen sok jó és szép példa is van arra, hogy a szülők miként fordítanak kiemelt figyelmet arra, hogy a gyerek szépen beszéljen magyarul. Tapasztalatom szerint az első kritikus időszak az írás-olvasás idején jön el, mert ezeket megtanításához már nem mindig elég az elszántság.
De nem szaporítom tovább a szót, jöjjetek ti és a kommentek!
Beszélgetni, vitatkozni, tapasztalatokat megosztani lehet itt, a kommentekben, vagy a Határátkelő Facebook-oldalán. Aki pedig megtisztel azzal, hogy megírja véleményét, saját történetét privátban, az a hataratkeloKUKAChotmail.com címre teheti meg.
A félreértések elkerülése végett itt szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, aki megtisztel az írásával, hogy csak akkor írjon, ha vállalja, hogy az kikerül az oldalra és hozzászólások érkeznek majd, vagy kifejezetten írja bele a levélbe, hogy azt csak nekem szánta. Az nem működik, hogy a nem tetsző kommentek miatt levetetjük a posztot. Mindez a mai naptól érvényes. A blogot naponta sok ezren olvassák, az egyik leglátogatottabb magyar oldal nyitóoldalán van kint rendszeresen, ezt kérlek, vegyétek figyelembe!! Köszönet.
Olvasd el a legérdekesebb posztokat és szólj hozzá!
Elindulni, de mennyiből? - gyakorlati tanácsok
Kisokos Nagy-Britanniába indulóknak
Megyünk valahová a világ végére
Mindig fel tudtuk segíteni a másikat
Bánom, hogy nem előbb mentem el
A ritka kivételbe csöppentem bele
Mint gyárakban a félkész termék
Elképzelhetetlen ennél nagyobb kaland
Nem tudom, hazamegyek-e végleg valaha
Dolgok, amiket nem tudnék feladni
Utolsó kommentek