Határátkelő

Elképesztő premier a Határátkelőn! Megelevenednek az eddig csak írott történetek, Norbi jóvoltából most négy prágai magyar mindennapjaival ismerkedhettek meg - videón. Fogadjátok sok szeretettel és ne tartson vissza benneteket a hossz, mert addiktív a dolog!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

A határt nem csak nyugat felé lehet átlépni - ezt bizonyítja Sanyi története, aki felesége szülőföldjére, Erdélybe költözött. Pedagógusból lett vállalkozó és azt mondja: nem akar visszatérni Magyarországra.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

A blogra érkező írások alapján Svájc az egyik legnépszerűbb célország (nem is értjük, miért...), mai szerzőnk, Péter immár tíz éve él ott. Ha azt mondom, története nem minden tanulság nélkül való, akkor elképesztően keveset mondtam az itt következő írásról. Olvassátok és szóljatok hozzá!

(A hétvégén született egy meglehetős visszhangot kiváltott kiáltvány a politikusokhoz. Ebben arról volt szó, hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hogy a vezetők tegyenek valamit azért, hogy az emberek ne menjenek el ebből az országból. "Ha nem tesztek semmit, ha így folytatjátok, aki teheti, elmenekül, és viszi magával a tapasztalatát, hitét, pénzét, az ország jövőjét. Nagy a baj!" - további részletek és a rengeteg hozzászólás ide kattintva érhető el - folytassuk ott is a beszélgetést! )

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Igazán torokszorító írás következik az alábbiakban, egy édesanya, aki muszájból indul útnak Angliába, gyermekeit is ideiglenesen itthon hagyva - mert nem lát más kiutat. Előzetesen csak annyit fűznék Zsuzsanna írásához, hogy végtelenül szomorú, hogy ma itt tart ez az ország...

(Vasárnap ismét leszt Fogadó a Határon a Facebook-on! A szokásos időben, este 8 és 10 között, ezúttal a Kanári-szigetek (igen, igen!!) és az egyik nagy kedvenc, Svájc lesz terítéken. Gyertek, beszélgessünk egy jót, várlak titeket én is és a két országfelelős is! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Mai szerzőnk, János cserediákként él az Egyesült Államokban és úgy látja, más minőségűek az emberi kapcsolatok, mint Magyarországon. Kiderült az is, hogy ha nem érted a CNN-t, nem tudsz angolul...

(Ha szeretnél egy napról napra bővülő közösség - már több mint háromezren vagyunk! - tagja lenni, csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Ismét régi ismerősöket üdvözölhetünk, aki elég ideje követi a blogot, az bizonyára emlékszik Péterre és párjára, akik nemrég költöztek Új-Zélandra, tulajdonképpen egy minden mindegy alapon megpályázott álláshirdetést elnyerve jutottak el a világ másik végére. Élményeikről itt és itt olvashat az, aki már nem emlékszik, vagy aki akkor még nem volt velünk (feltétlenül érdemes elolvasni!). Péter ismét írt, ezúttal egészen gyakorlati dolgokról, sok-sok konkrét árral (úgyhogy akik a tegnapi svéd poszt esetében a konkrétumokat hiányolták, most jóllakhatnak :D).

(Ha szeretnél egy napról napra bővülő közösség - már több mint háromezren vagyunk! - tagja lenni, csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Mai szerzőnk lassan három évtizede él Svédországban, azaz még a szocializmus idején ment el, mert szabad akart lenni. Marianna megtalálta a számítását Svédországban, és érdekes, hogyan látja ő és gyermekei ma Magyarországot.

(Ha szeretnél egy napról napra bővülő közösség tagja lenni, csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

A mai poszt egy egészen különleges részét mutatja be az ember életének, méghozzá a gyerekszülést. Nóra abban a (mi szempontunkból kétségkívül szerencsés) helyzetben van, hogy egyik gyermeke Hollandiában, a másik Ausztriában született, így aztán a most következő írás egészen különleges, hiszen egy poszton belül két ország eltérő rendszerét is megismerhetitek.

(Ha szeretnél egy napról napra bővülő közösség tagja lenni, csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Egy egészen különleges posztot ajánlok mára, Wilhelmus írását, aki talán tükröt tart a saját reakcióink, szemléletünk elé. A szerző lassan 3 éve már, hogy Hollandiában él a férjével és 3 gyermekükkel együtt. Ma kivételesen nem személyes történet következik, de nagyon őszintén mondom, hogy teljes szívemből ajánlom a végigolvasását.

(Ha szeretnél egy napról napra bővülő közösség tagja lenni, és részt venni a Fogadóban, csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Svédországot gyakran emlegetik úgy, mint a jóléti állam mintapéldáját, ahová tulajdonképpen csak megérkezni kell és attól a pillanattól kezdve minden csodálatos. Mai szerzőnk, Micke írásából kiderül, ez távolról sincs így, sőt!

(Ha szeretnél egy napról napra bővülő közösség tagja lenni, és részt venni a Fogadóban, csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)