Határátkelő

Mai szerzőnk, Momo igazán kalandos utat járt be az angliai vidéki öregek otthonától a londoni multicégen át az Egyesült Arab Emirátusokig. Nem is szaporítom a szót, illetve még egy kicsit igen:

Folyamatosan gyarapodik csapatunk, már 11 országnak van "felelőse". Ezek Svájc, Svédország, Spanyolország, Franciaország, Kanada, Németország, Ausztrália, Finnország, Nagy-Britannia, India és Chile. Ország persze akad még bőven, úgyhogy várom a további jelentkezéseket, akinek van kedve, csatlakozzon!

Most már igazán jöjjön Momo története!

Igazán különleges poszt a mai, hiszen szerzője, Ágnes, Chilében él és különleges azért is, mert hosszabb a megszokottnál (ami egyben kísérlet is, Forceware tegnapi kommentjére reagálásként) - szóval különleges ez a vasárnap, remélem, tetszeni fog nektek az írás, legalább annyira, mint nekem. Vágjunk is bele!

(Még mielőtt belevágnánk, zárójelben megjegyzem, hogy Ágnes egyik azoknak, akik bevállalták az "országfelelősséget". Emellett eddig Svájcból, Svédországból, Spanyolországból, Franciaországból, Kanadából és Németországból akadt egy-egy barátunk, aki vállalta, hogy rendszeresen ír majd konkrét árakat tartalmazó és segítséget is nyújtó posztot. Szóval van még elég hely a világon, lehet jelentkezni!)

És akkor már tényleg következzen Ágnes írása (akinek egyébként őszintén ajánlom a blogját, amit ide kattintva érhettek el)!

Ma Viktória és családja indiai kitelepülésének történetével ismerkedhetünk meg. Kiderül, miért gyanakvóak az indiaiak és vajon meddig kell a Google fordító egy távoli országban.

Érdekes kérdést feszeget mai vendégszerzőnk, aki Svédországban él párjával és februárra várják gyermeküket. Péter fontosnak tartja, hogy a családon belüli kommunikáció magyarul folyjon, ugyanakkor szeretné tudni, miként könnyíthetné meg leendő gyermeke (aztán később remélhetőleg gyermekei) dolgát.

Attila és családja Svájc francia nyelvterületén él, Neuchâtel kantonban immáron 11 éve, és mint írja, nem kíván hazaköltözni. Mint fogalmaz, "erőszakkal kellene visszakergetni, ha véletlenül svájci barátaink úgy döntenének, hogy elegük van belőlünk, de akkor is csak országot váltanék, de nem Magyarhonra". Jöjjön tehát Attila története, a végén svájcias pedantériával kis táblázatban a megélhetési költségek.

Folytatódik tehát a Határátkelő (a kommentelésekről és a jövőbeni tervekről ide kattintva olvashattok többet), mégpedig Böhö posztjával, ami - úgy érzem - illik is a helyzethez. Minden más kiderül a posztból!

Egészen különleges posztot olvashattok ma, hiszen Kriszta nem akárhonnan, egyenesen az Egyesült Arab Emirátusokból írt. Táruljon ki tehát egy egészen különleges világ, ahogyan azt egy magyar házaspár és két gyermekük megéli!

Tegnap tableno japán egyetemi kalandjait olvashattátok (az első rész itt érhető el), mai vendégszerzőnk (a változatosság jegyében) egy 57 éves kalandor (ő nevezi így magát), aki leendő unokája kedvéért költözött Németországba. Mint írásából is kiderül, neki nagyon bejött a váltás. Jöjjön tehát Kalandor története!

A múltkor ott hagytuk félbe tableno történetét, hogy megérkezett az egyetemre. Mint a mai posztból kiderül, az eddig megpróbáltatások gyenge előhangjai voltak egy két és fél éves kalandnak, benne magukból kivetkőző japánokkal és persze A Harmónia és A Kölcsönös Tisztelet Helye) Kollégium Északi Szárnyával...

Nagy nap ez a blog életében, hiszen régi törzskommentelőnk, tableno írását adhatjuk közre. Japán kalandjainak első részét olvashatjátok az alábbiakban. Felhívnánk a figyelmet a nem-orthodox (elnézést...) megoldásra, mellyel kijutott Tokióba.