Határátkelő

Kissé nehezen tudom felvezetni a mai posztot, mert Patrícia írása olyan erővel sodort végig, hogy nem egyszerű bármit is mondani (a szokásoktól eltérően ezért hagytam el a szövegen belüli címeket is). Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy olvassátok végig, biztos vagyok benne, hogy komoly vitát kavar majd.

Mai vendégszerzőnk egészen érdekes körülmények között, középiskola után, kalandvágyból indult neki Ausztráliának, ahol azért járt iskolába is. Története sok szempontból érdekes, adott esetben azért is, mert rávilágít arra, milyen veszélyeket rejt magában, ha valaki csak úgy fogja magát és elindul. (Az Ausztráliában beszélt nyelvet nem is említve - és nem, az nem a Magyarországon ismert angol...)

Tegnap megígértem, hogy folytatódik Juli története, ezúttal a németországinál (ide kattintva olvasható, érdemes!) kevésbé pozitív dániai tapasztalatokkal. Oda is au-pairként ment, de az ígéretes kezdés után hirtelen sok minden megváltozott.

Ha már a napokban két posztban (egészen pontosan ide kell kattintani az első, ide pedig a második részért) vázoltuk fel LeiterJakab rettenetes németországi tapasztalatait, a kiegyensúlyozottság jegyében ezúttal jöjjön egy olyan írás, amely kifejezetten pozitívan láttatja a németeket (egészen pontosan egy bizonyos német családot). Juli az iskolapadból nyelvet tanulni ment ki, és au-pairként talált magának (saját bevallása szerint is szerencsésen) egy családot (a kép természetesen most is csak illusztráció).

Mai szerzőnk, Renáta Angliában él, saját bevallása szerint nagyon boldogan. Míg a magyar szociális hálón kiesett, az ottani fenntartotta, amikor kellett, mára pedig beilleszkedtek kislányával.

Tegnap LeiterJakab elkezdte mesélni németországi kalandjait, ma folytatjuk - és az igazán kemény részek csak most következnek: elzárt bőröndök, már-már munkatábor jellegű szabályok egy teljesen kattant munkaadótól... és a szabadulás, valamint a következtetések. Aki még nem tette volna, érdemes elolvasni az első részt is, úgy még ütősebb a mostani.

Ma LeiterJakab németországi kalandjairól olvashattok (egészen pontosan az első részt). Ha azt mondom, nem kevés tanulsággal járt a kint töltött idő, akkor visszafogottan fogalmaztam. Íme:

Ismét jelentkezik Lobelt Ledfold, egyenesen a távoli Kínából, ahonnan azt a kérdést teszi fel (és adja meg a maga válaszát is rá), hogy vajon kevesebbet ér-e az ember munkavállalóként, ha magyar? Nem elméleti, filozófiai síkon, hanem fizetésnapon, multinál dolgozva. (Előzmények itt! )

Mai vendégszerzőnk, Zita (és párja, Ádám) sokat tépelődtek, mielőtt úgy döntöttek: kipróbálják, milyen is Angliában dolgozni. A múltkori, meglehetősen borongós angol poszt után most két optimista ember története következik!

Ma egészen messzire kalandozunk Pávalány segítségével, aki Indiából küldte el levelét. A mai poszt csupán bevezetője egy, ígérete szerint rendszeresen jelentkező sorozatnak, melyben a mindennapokkal ismerkedhetünk majd meg.