Mai szerzőnk, János cserediákként él az Egyesült Államokban és úgy látja, más minőségűek az emberi kapcsolatok, mint Magyarországon. Kiderült az is, hogy ha nem érted a CNN-t, nem tudsz angolul...
(Ha szeretnél egy napról napra bővülő közösség - már több mint háromezren vagyunk! - tagja lenni, csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Májusban, cserediákként érkeztem az USA-ba, Pittsfordban New York állam egyik elég gazdag részén élek. Javarészt tehetős és magasan képzett emberek élnek itt, mi több, az egész Egyesült Államokban itt a legmagasabb a feketék képzettsége, ami itt elég fontos jelzője az adott területnek. Magyarul élvezhetném a gazdagok életét.
Igaz, hogy eredetileg tanulni jöttem ki, de, mint ápoló-hallgató elég jól sikerült kiismernem az itteni egészségügyis lehetőségeket. Az első és talán legfontosabb, hogy manapság ezen a környéken is nehéz állást kapni, nem csak az egészségügyben, hanem bárhol máshol is.
Mi több, nem vagyok benne biztos, hogy ezt a munkamorált egy magyar ember bírná. Én nem tudom ezek mit szednek, de 8 órát úgy dolgoznak végig, ahogy otthon a legtöbben meg sem próbálják. Ezt akár úgy is mondhatnám, hogy ők nem kerülik a munkát, hanem inkább keresik (ezt nem általánosításként jegyezném meg, mert mindenhol van mindenféle ember).
Nem kell indokolni
Mindezt annak ellenére, hogy felettébb le vannak szabályozva az alkalmazottak és a cégek is, mert itt aztán nincs kibúvó, meg kiskapu stb., itt tartanod kell magad a szabályokhoz. Csak azt csinálod, ami a te dolgod, nem delegálsz, meg húzod, halasztod... Azonnal találnak helyetted mást, s ez nem vicc...
A legjobb (kifejezetten negatív értelemben), hogy nem kell indokolniuk, ha ki akarnak rúgni. Bár a másik oldal, hogy ezt nem nagyon teszik meg, ugyanis utána könnyedén perelhetőek, de azért előfordul.
Ami a fizetéseket illeti (kicsit körbekérdeztem): a szakképzett egészségügyisek (Rn-ek, akik az otthoni OKJ illetve diplomás ápolóknak felelnek meg) kifejezetten jól keresnek (havi 700 ezer és 1 millió forint között), s maximum 3 betegük van, ami valljuk be, elég jól hangzik.
Viszont magyar diplomát elismertetni idekinn nem egyszerű, így állást találni sem. Ha valaki ki szeretne jönni, annak azt ajánlanám, hogy ha nincs meghívása sehova, akkor jöjjön ki az engedélyezett 3 hónapra, s végezzen el egy 6-8 hetes kurzust valamiből, majd keressen állást, s utána gyerekjáték megigényelni a letelepedéshez szükséges papírokat. (Bár arra számíthat mindenki, hogy nem fogják ezt jó szemmel nézni, ugyanis annak ellenére, hogy bevándorlók alapították, nem szívesen fogadják az újabbakat).
Messze nem olyan hülyék, mint hisszük
Egy korábbi posztban olvastam, hogy mennyire fontos az angol... Nekem már volt szerencsém dolgozni Görögországban, ahol az angolommal nem volt semmi baj. Majd kijöttem ide, s meghaltam... Az első két hónap kínszenvedés volt... Aki azt írta, hogy ha nem érted a CNN-t, akkor nem tudsz angolul, azzal teljesen egyet kell értenem. Ezerféle akcentus, rengeteg külföldi (legnehezebb a kínaiakat megérteni), egyszerűen kikészítenek...
A kultúrára terelve a szót. Az amerikaiak messze nem olyan hülyék, mint mi európaiak hisszük. Viszont, az tény, hogy Magyarország nekik nem több, mint egy ország, melynek a fővárosa Budapest (a legtöbben azt hiszik, hogy németül, vagy ukránul beszélünk, illetve hogy a gulyás az tészta zsíros hússal....).
Eltérő emberi kapcsolatok
Az emberi kapcsolatok és azok értéke itt teljesen más. Akármennyi magyarral futottam itt össze, kivétel nélkül mindegyik arra panaszkodott, hogy sekélyesek, nincsenek belső értékeik, s nem léteznek olyan mély és tartós kapcsolatok, mint otthon (bár sajnos az utóbbi időben otthon is egyre inkább ez van elterjedőben).
Szóval, munkát azért lehet találni, de általában legalul kell kezdeni. A minimálbér itt 1500 dollár, ami bőven elég a megélhetéshez, többre viszont sajnos nem nagyon. Mi többen osztozunk egy lakáson, így én egész jól kijövök ennyi pénzből, sőt beutaztam az egész Keleti-partot, ráadásul félre tenni is tudok.
Ellenben ha történne velem valami, értek ezalatt bármilyen egészségügyi problémát, akkor felőlük meg is halhatnék, ugyanis az egészségbiztosítás horribilis összegekbe kerül. Legkevesebb 700 dollár, s ez egy személyre... Igaz vannak kedvezmények, illetve családi lefedettségűt is lehet kérni stb, de általában ezek csak 80 százalékosak, s már egy 2 napos kórházi tartózkodás alatt is milliós tételekről beszélünk (forintban)... Vagyis hosszútávon ez a pénz semmire nem elég.
Manapság, amúgy az átlag keresetek 2000-2500 között mozognak. A szakképzetteké 3000-től felfelé a csillagos égig. Egyébként meglepő, de viszonylag sok külföldi van magas pozíciókban.
Több posztban is olvastam, hogy megfelelő anyagi háttér nélkül nem szabad egy ilyenbe belevágni, s ezzel is egyet kell értenem. Idekinn úgy gondolom, hogy legkevesebb egy millió forinttal érdemes kijönni legalább, hogy ha nem akarunk pofára esni, s idő előtt hazamenni.
Fantasztikus élménynek tartom azt, hogy idekinn lehetek, de összességében vágyom haza. Annyira idegen és globalizált világ, hogy szerintem nehéz beilleszkedni, s hosszú távon megmaradni idekinn (ami persze személyfüggő is).
Alapvetően kedvesek, de volt már olyan, hogy aki először segített, az támadott hátba... Viszont majdnem mindenhol vannak magyar közösségek, velük érdemes felvenni a kapcsolatot, ők nagyon segítőkészek és bármikor lehet rájuk számítani.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Finnország, Franciaország, Hollandia, India, Izrael, Kanada, Kanári-szigetek, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Omán, Spanyolország, Svájc és Svédország. Jelentkezni a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Felfegyverzett csajok és őrületes balagan
Mint gyárakban a félkész termék
Elképzelhetetlen ennél nagyobb kaland
Nagyságrendekkel jobb, mint otthon
Borzasztóan kell tudni alkalmazkodni
Egy szál bőrönddel elindulni őrültség
Chile másképp – kilátás az Andokra
Utolsó kommentek