Ma egészen messzire kalandozunk Pávalány segítségével, aki Indiából küldte el levelét. A mai poszt csupán bevezetője egy, ígérete szerint rendszeresen jelentkező sorozatnak, melyben a mindennapokkal ismerkedhetünk majd meg.
„Ötszázhatvannyolcezer falu. Hatszáztizenkilenc kerület. Ezerhatszáz nyelv. Huszonnyolc állam. Hét vallás. Hatezernégyszáz kaszt. Hat néprajzi csoport. Huszonkilenc fesztivál. Egy ország: India. Hogyan is lehetne tömören megfogalmazni, valaki miért szereti?
Huszonkilenc éves leszek, és pontosan három éve jöttem először Indiába. A hagyományos, spirituális-önkeresős történetekkel szemben az én sztorim egészen egyszerű. Nem mondhatni, hogy tudatosan valaha is vágytam volna ide. Pár hét tanulmányi útnak indult tehát, India azonban szerelem lett első látásra. Nem estem át a gyakran emlegetett kultúr-sokkon, ezzel szemben minden ismerősnek, természetesnek hatott.
Vissza akarok térni
A négyhetes kurzus alatt végig azon járt az agyam, hogyan maradhatnék tovább. Mikor letelt, nem volt kétséges: vissza akarok térni hozzá. Pár hónap múlva ott álltam Dzsaipur kapujában, mindenféle terv vagy kapcsolatok nélkül.
Az első euforikus napok után, hirtelen megcsapott a valódi India, amelyet egy érzékszervi orgazmushoz lehetne hasonlítani. Az ugyanis, egyszerre hat az összes érzékre: rikító színek kavalkádja, illatok és szagok keveredése, bokaláncok és a kéregető gyermekek hangjának egymásba tűnése, égetően forró levegő és a látszólag legegyszerűbb csemegében is ott rejlő ízek kánaánja.
Mindenből nagyon sok vagy nagyon kevés. Intenzitás. A templomokból kiáradó olcsó füstölők megnyugtató illata és a drága nyugati parfümök kontrasztja. A masala, a vizelet és tehénürülék szaga; a kristálytiszta márványpadlók, ötcsillagos luxus és nyomornegyedek látványa. Neonreklámokkal megpakolt nagyvárosok és áramellátástól mentes vidék.
Hófödte hegyek, rizsföldek, és pálmafák takarta tengerpartok. Hegyvidéki hideg és sivatagi forróság. Káosz és zűrzavar, meditatív béke és nyugalom. Nyitottság és konzervatív bezárkózás. Család és hűtlen árulás, gazdagság és szegénység, hit és hitetlenség, büszkeség és korrupció, őszinte tekintetek és hazug szavak. Hirtelen, mind ott volt az arcomban!
Letörölhetetlen mosoly
Az átlag indiai társadalmat a helyi közlekedés példázza legkiválóbban. Rendszer, a látszólagos zűrzavarban. Ami elsőre tűnik fel mindenkinek, hogy legyen szó a BMW lesötétített üvege mögül kitekintő öltönyös üzletemberről, a riksáját hajtó sofőrről vagy a biciklijét toló árusról: a letörölhetetlen mosoly egytől egyig minden indiainak ott ül az arcán.
Aztán, miről árulkodik, a mindenki megy, amerre lát típusú vezetési stílus? Az emberekből sugárzó látszólagos nemtörődömség megfejtése sok időmbe tellett. Mára értem, hogy az az Élet (nevezhetjük Istennek) iránti ősi bizalomból táplálkozik. Az indiai elfogadta, hogy helye a társadalomban, saját cselekedeteinek következménye. Örül a munkájának, hétköznapi életének. Megelégedett a tudatban, hogy minden úgy van rendben, ahogy van.
A féket (kontrollt) itt senki nem használja, általában a visszapillantó tükör is hiányzik a járművekről. Senki nem tekint vissza. Helyette, dudájával jelzi, hogy most, ebben a pillanatban épp a közelben van. Nem néz hátra, csak maga elé… Jelzőlámpák híján ki-ki, követi a maga ösztöneit.
Nem találkoztam elvakult szektással
Legközelebbi barátaim között akad muszlim, keresztény és hindu, mindannyian együtt járunk szórakozni. Közülük bárkit kérdezek vallásáról, a válasz mindig ugyanaz: egy Isten van. Soha nem találkoztam még elvakult szektással, ellenben szinte egytől egyig mindenki rendkívül spirituális.
Indiai hétköznapjaim leírására általában az egyszerű, leegyszerűsítés szavakat használom, noha bizonyosan ki lehetne fejezni szebben is azt a fajta életmódot, amely nincsen semmilyen irányból bekorlátozva, beszabályozva, kontrollálva. Egy európai talán azt mondaná erre: India ezért tart ott, ahol. De a nap végén ők azok, akik boldogan térnek nyugovóra a látszólag legszörnyűbb nyomornegyed mocskában is. (Innen folytatom indiai hétköznapjaimról.)”
A magam részéről kíváncsian várom, milyenek lehetnek az indiai mindennapok, mert csak azok a sablonok élnek bennem, amiket a filmek sugallnak.
Azon gondolkodom, vajon elmennék-e Indiába élni... Ti mit gondoltok?
Beszélgetni, vitatkozni, tapasztalatokat megosztani lehet itt, a kommentekben, vagy a Határátkelő Facebook-oldalán. Aki pedig megtisztel azzal, hogy megírja véleményét, saját történetét privátban, az a hataratkeloKUKAChotmail.com címre teheti meg.
Olvasd el a legérdekesebb posztokat és szólj hozzá!
Elindulni, de mennyiből? - gyakorlati tanácsok
Kisokos Nagy-Britanniába indulóknak
A spanyol meló – a narancson túl
Kipróbálom, mi az a megélhetési bűnözés
Minden rossz megtörtént velünk
Megyünk valahová a világ végére
Mindig fel tudtuk segíteni a másikat
Utolsó kommentek