A mai poszt egy korábbi, meglehetősen komoly vitát kiváltó írásra reagálva született. A téma a vegyesházasság, valamint a nyelv és a kultúra megőrzése és továbbadása. Szerzője, Attila nem hétköznapi helyzetben van, hiszen Kanadában él kínai feleségével, és németül beszélő szüleivel. Így aztán a gyermekei négy nyelven beszélnek nap mint nap. Nem akármilyen írás következik, olvassátok, szóljatok hozzá! (A kép illusztráció.)
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
Vegyesházasságban élek, két gyerekem van, mindkettő négy nyelven beszél folyékonyan. Még a rendszerváltás előtt hagytam el Magyarországot és Kanadában telepedtem le. Itt ismertem meg a feleségem, aki kínai. Mivel Ákos írásában (melyre részben válaszként született meg az enyém) a nyelvekről is szó van, így megemlítem, hogy feleségem a kantoni kínait beszéli, amit Hong Kongban használnak.
A gyerekek nagyszülei is itt élnek mindkét részről. Annyit tennék még hozzá, hogy az én oldalamról nagymama (Oma) német, és nem a vér szerinti nagymamája a gyerekeimnek.
Mint említettem, a gyerekek négy nyelvet használnak rendszeresen a mindennapi életükben. Ezek a magyar, a német, a kínai és az angol. Az idősebbik, aki most hatéves, tanul még mandarinul (kínai) is, tanulja a kínai írás-olvasást már három éve és francia nyelvű iskolába jár (most elsős). Természetesen az iskola előtt francia Kindergartenbe járt. A kicsi 3 éves, így a kínai iskolát szeptemberben, a francia előkészítőt pedig jövő ősszel kezdi.
Működnek-e?
A kérdés az volt, működnek-e a vegyesházasságok és mi lesz a gyerekek nyelvével és identitásával. Tulajdonképpen nem igazán szeretnék a vegyesházasságok buktatóiról és azok okairól írni, hiszen ez egyénenként, páronként változik, az én tapasztalatom ezen a téren valószínűleg teljesen más, mint egy másik vegyesházasságban élő páré.
Egy házasságon belül sok mindennek működnie kell. A vegyesházasságoknál ugyebár a legfőbb probléma a partnerek eltérő kulturális hátteréből adódik, ami a mindennapi életben gyakran lecsapódik és okozhat kisebb-nagyobb konfliktust a házastársak között.
A kulturális háttérből adódó különbségek esetén néha nehéz megérteni, a másik mit miért csinál. Ilyenkor kell a tolerancia, türelem, megértés, és a „nem kell mindenből nagy ügyet csinálni” mentalitás. Mivel az én feleségem kínai, de tulajdonképpen itt nőtt fel, így még fokozottabb a kulturális különbség, hiszen a kínai beidegződések mellé a kanadai szokásokat is átvette, így már három kultúra, a magyar, a kínai és a kanadai ütközik. Tudnék mesélni, de ez túl hosszú lenne!
A vegyesházasságokból születő gyerekek identitása általában a befogadó ország kultúrájához kötődik. Hogy milyen mértékben kapcsolódik az anyaország kultúrájához, az teljesen a szülők hozzáállásától függ. Amennyiben a szülők elfoglaltak, nem érzik fontosnak, hogy a gyerek kötődjön a szülei kultúrájához, akkor az minimális is lesz.
Természetesen vannak erős kötődéssel bíró kultúrák, például az indiai. Egy Kanadában élő, Indiából származó házaspár gyerekére az indiai kultúra valószínűleg nagyobb hatással lesz, mint egy vegyesházasságból való gyerek esetében. Miért? Mert egy vegyesházasságban a különböző nyelvű és kultúrából származó szülőktől sokkal nagyobb áldozatot követel, hogy a gyerekeknek átadják a kultúrájuk egy részét. Több munka, több odafigyelés, de a legfontosabb a hosszú távú ELKÖTELEZETTSÉG a szülők részéről! Enélkül minden kísérlet a kultúra / nyelv átadására kudarcba fullad.
A külső hatások
Amennyiben a szülők magyarok, a gyereknek jó esélye van, hogy megtanulja a nyelvet, DE... mondjuk magyat szülők esetében nem a nyelv megtanulása, illetve megtanítása nehéz, hanem a megtartása!!! Amennyiben a gyerek a befogadó országban végzi tanulmányait, a külső hatások miatt körülbelül az első osztály tájékán nem akar majd magyarul beszélni, hanem csak a befogadó ország nyelvén. Ez természetes, hiszen a barátaival ezen a nyelven beszél és ez az első időszak az életében, amikor a nap jó részében nem a szülők, hanem a külső tényezők, elsősorban a barátok hatása érvényesül.
Ez mindenképpen fordulópont. Ha a szülők engednek a gyerek kérésének és a befogadó ország nyelvén beszélnek vele, akkor a gyerek fokozatosan elveszíti a magyar tudását, legalábbis az aktívat.
Vegyesházasság esetén is fennáll ez a probléma. Mivel itt a szülők különböző nyelveken beszélnek, mind a kettőnek ugyanúgy ki kell vennie a részét a gyerekkel való foglalkozásban, ha azt szeretnék, hogy az beszéljen a nyelvükön.
Mi lesz a nagyszülőkkel?
Amennyiben a nagyszülők is a befogadó országban élnek, mint az én esetemben, ők is fontos részei lehetnek a gyerek fejlődésének és az anyakultúra átadásának. Ez igaz arra az esetre is, amikor a nagyszülők az anyaországban élnek és a gyerekek látogatóba mennek, hiszen ott csak az anyaország nyelvén érintkezhetnek.
Hogy a gyerek melyik kultúrát érzi majd magáénak, nagy valószínűséggel megjósolható: azt, amelyikben a mindennapi életét éli. Ez így is van rendjén, hiszen én sem szeretném, ha a gyerekemnek nehézségei lennének a beilleszkedéssel. Viszont ha a szülők „jó munkát” végeztek, akkor az anyaország kultúrájában is jártas lesz, beszéli a nyelvet és felnőttkorában megválaszthatja, hol akar élni. Ez a cél: minél több lehetőséget teremteni a gyereknek a felnőtt életére.
Nálunk a nagyszülők általában hetente egyszer viszik el az unokákat, ahol vagy kínaiul (feleségem családja) vagy nlmetül (az én családom) beszélnek velük. Ezenkívül a gyerekek minden nyáron 6-7 hetet Európában töltenek, ahol különböző nyári foglalkozásra vannak beíratva Ausztriában és Magyarországon. Így megismerkednek osztrák és magyar gyerekekkel, barátságok alakulnak ki, ezzel is gyakorolják a nyelvet.
Fel kell-e adni a nyelvet?
Ákos megjegyzése a konyhaangolról a vegyesházasságban nem egészen helytálló. Ha valaki a konyhaangolt beszéli, azon lehet segíteni és fejleszteni. Én is simán elbeszélgetek intelligens emberekkel angolul és voltak itteni barátnőim (ha már párkapcsolatok...), akikkel jókat beszélgettem, komolyabb és romantikusabb témákról is.
Tehát a nyelv nem akadály, de ez egyéntől és akarattól is függ. Annyiban egyetértek, hogy például ha Mátyás királyról szeretnék beszélgetni egy másik kultúrából származó feleségemmel, az nem a legjobb ötlet.... De itt sem a nyelvtudás a probléma, hanem az, hogy a feleségem egy másik kultúrában nőtt fel, ahol nem tudják, ki volt Mátyás király.
Visszatérve a vegyesházasságban született gyerekekre és a családi környezetre... A mi esetünkben a feleségem oda-vissza alapon csak kínaiul beszél a gyerekekkel, én meg csak magyarul. A szüleimmel és a babysitterrel csak németül, míg a feleségem szüleivel kínaiul.
Ha vendégek jönnek, előre elnézést kérek és elmagyarázom, hogy a gyerekek velünk így beszélnek, és ezt a szokást a gyerekek érdekében nem akarjuk megtörni. A vendégek ezt megértik, elfogadják, és velük a gyerekek természetesen angolul beszélnek.
Én azt vallom, ha egy szülő beszél valamilyen nyelvet, azt szinte kötelessége átadni a gyerekének. Miért? Azért, mert a nyelv a kultúra része, és a gyerek jobban megérti a szülőt is, ha ismeri a kultúrát, amelyből a szülő származik. Ezenfelül a nyelvtudás kapocs a rokonokhoz és egy másik kultúrához.
Az egyik kimarad...
Amikor az első gyerekünk született, a feleségemmel elhatároztuk, hogy megtanítjuk a nyelveinkre. Megállapodtunk, hogy mindketten oda-vissza alapon beszélünk a gyerekkel, tehát amikor például a feleségem beszélget a gyerekekkel kínaiul, én nem fogom érteni. Ezen túltettük magunkat, és abban maradtunk, hogy a beszélgetésből kimaradó fél megkérdezi a gyereket, miről van szó.
Persze akkor még mi sem tudtuk, miként sül el ez a nyelvtanításos dolog. Az ellenvetések között volt olyan, amely azt bizonygatta, hogy a gyerek még ötévesen sem fog beszélni, és össze-vissza keveri majd a szavakat. Ezzel kapcsolatban abban maradtunk, hogy amennyiben ez így van, akkor majd megbeszéljük, hogyan tovább.
Ehhez képest a tapasztalat szinte hihetetlen volt. A gyerek nem keverte a szavakat és a nyelveket, sőt! Ha egy új szót tanult németül, akkor megkérdezett engem, hogy ezt hogyan mondják magyarul. Két és fél éves korában simán váltotta a nyelveket, amikor az anyja kínaiul, én magyarul, a szüleim meg németül beszélgettek Vele egyszerre.
Ami még meglepő volt, hogy a gyerek nem volt hajlandó velem németül beszélni, csak magyarul, a nagyapjával meg csak németül, magyarul nem.
Tévé semmi, csak a dvd
Most tanítjuk írni-olvasni magyarul (én), kínaiul (kínai iskola) és franciául, meg angolul (az általános iskola). Ehhez jött még, hogy kikapcsolatattuk a kábeltévét, hogy ne nézhessék azt a sok kritikán aluli műsort (amik nagyrészt úgyis hirdetésből állnak). Ehelyett vettünk nekik dvd.ket magyarul, németül, kínaiul és mostanában franciául is.
A Vitéz László alap, a Mekk Elek is menő, Bud Spencer és Terence Hill is kedvenc. Vuk, Verdák, Frakk... Ezenkívül sokat youtube-ozunk, így éneklik a Hungária-számokat, az ipafai papot is tudják mondani, éneklik az Éjjel az omnibusz tetején-t is. A legújabb kedvenc a Star Wars, amit egyelőre franciául nézünk, mert olyan hirtelen lett kedvenc, hogy még nem tudtam magyarul, németül és kínaiul beszerezni.
A sikeren felbuzdulva a második gyerekkel is ugyanezt csináltuk, de a kicsi fejlődése nem olyan látványos, amit azzal magyarázunk, hogy az időnket most már két gyerek között kell megosztani. A kicsi is beszéli mind a négy nyelvet, de az idősebbik ebben a korban jobb volt.
Három fontos tényező
Úgy érzem, hogy egy gyerek, ha a születése óta következetesen „tanítják” a nyelvekre, képes akár 6-7 nyelvet is megtanulni egyszerre. A gyerek nyelvtanításának sikerében, meglátásom szerint, három fontos tényező játszik közre. (1) Minél előbb el kell kezdeni, (2) egy személy csak egy nyelven „taníthat” és (3) követezetesség.
A gyerekek úgy 3-4 éves korig nem is tudják, hogy különböző nyelveken beszélnek. Ők csak azt tudják, hogy a Papával így kell beszélni, a Mamával úgy, a Nagypapával meg amúgy. Arra, hogy itt három nyelvről van szó, csak később jönnek rá.
A következetesség azért fontos, mert ez egy hosszú távú feladat. A gyerek könnyen és hamar elfelejti a tanultakat, ha nem használja a nyelvtudását. Nagy segítséget jelentenek a gyerekek kedvenc műsorai, filmjei. Ez nálunk úgy működik, hogy amikor én vagyok a gyerekekkel, akkor magyarul nézünk filmeket, amikor a feleségem, akkor kínaiul, a babysitterrel és a szüleimmel pedig németül.
Remélem, nem untattam senkit!”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
A rabszolgák, a félistenek és a többiek
Végre megtaláltam a számításaimat
A határátkelés otthon kezdődik
Ez a tökéletes ország számomra
Beleragadtunk a nagy sáros maszlagba
Kiderült, itt a túlélést tanítják
Most kezdem érezni, hogy megszoktuk
Utolsó kommentek