Mielőtt drámai hangú hozzászólások árasztják el a kommenteket, jelzem, csak csúnyán benéztem az előző posztot és véletlenül sikerült ismételni... (Egyszer ennek a pillanatnak is el kellett jönnie...) Úgyhogy a mai második posztban Lengyelország felé vesszük az irányt, Tim segítségével. Szép napot mindenkinek!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Az első és leggyakoribb ok nem más, mint ami a világ bármely pontjára vetheti az embert: a szerelem. Egy jól sikerült nyaralás, ösztöndíj, nyári egyetem és könnyen Lengyelországban találhatjuk magunkat.
Míg a szocializmus alatt az út inkább Magyarországra vezetett, most a lengyel lányok és fiúk inkább haza viszik párjukat. Ez tiszta közgazdasági kérdés. Jelenleg a lengyel gazdaság sokkal jobb helyzetben van, mint a magyar.
A szintén jól sikerült Erasmus, nyaralás vagy a lengyel szak elvégzése aztán párkapcsolat nélkül is ide vonzhatja az embert (ugyanaz a gazdasági kérdés). A magyar médiában Lengyelországról gyakorlatilag csak jó hírt hallani (hazánkról itt pedig csak az ellenkezőjét), így az ember azt gondolhatja, hogy itt tényleg minden a lehető legjobban megy.
Ez a kép aztán az utóbbi 1-2 évben a korábban nem tapasztalt magyar „tömeget” hozta Lengyelországba. A tömeg nem hiába van idézőjelben, azért jelenleg még nincsen magyar negyed egy nagyvárosban sem, de az érkezők száma és a munkahelyek száma közötti kapcsolatban már szerepe van.
Munkakeresés és találás
Az, hogy Lengyelország a hírekben megírt módon sikerrel vészelte át a gazdasági válság legrosszabb éveit, nem jelenti azt, hogy a munkaerőpiac is bővülést mutat, sőt. Inkább arról van szó, hogy a cégek próbálták megtartani a munkavállalóikat, nem voltak a magyarországihoz hasonló méretű elbocsátások, egyfajta csendes víz szakasz állt be. Ez a helyzet részben ma is tart. Míg pár évvel ezelőtt heti akár több hirdetést lehetett találni, melyben a magyar nyelv tudása volt elvárt, most vannak hetek, amikor egy sincs.
Ezen a ponton hadd jegyezzem meg, hogy a hirdetések szűréséhez kell egy kis tapasztalat, ugyanis sajnos szép számban vannak olyan hirdető HR cégek, amelyek csak adatbázist építenek, az általuk írt csábító állás – magyar nyelvvel – nem létezik, amit mi sem bizonyít jobban, hogy ugyanazok a szövegek jelennek meg újra és újra, akár éveken keresztül. Ha ezt az akadályt átugrottuk és tudjuk, hogy mire érdemes jelentkezni akkor a következőket kell figyelembe venni:
Valóban vannak csak magyar nyelvet (pontosabban magyar és angol vagy néha német nyelvet) igénylő állások, de ezek száma sem végtelen egyrészt, másrészt pedig sok függ a végzettségünktől és a munkatapasztalatunktól.
Ezek az állások többségében a nemzetközi vállalatok ide telepített ún. shared services centereiben vannak, melyek kiszolgálják minden közép-európai vagy akár európai leányvállalataikat. A leggyakrabban meghirdetett pozíciók: accountant (GL, AL), payroll specialist, customer service specialist és a legkülönfélébb neveken említett, de valójában call center állások.
Előbbihez a gazdasági végzettséget preferálják, akkor is, ha a jelölt tulajdonképpen soha nem tanult könyvelést, továbbá a mai könyvelő programok olyannyira automatizáltak, hogy tényleg csak nyelvtudás kell hozzá. A customer service specialist és call center állásokhoz a nyelvszakosok vannak előnyben (mindenekelőtt a lengyel szakosok – mert úgy mégis egyszerűbb a munkaadónak és a megbízójának is).
Kétnyelvűek
Az általános tendencia, hogy a multinacionális cégek inkább a magyar anyanyelvűeket (native speakereket) preferálják, míg minél kisebb a cég, annál inkább szeretik azokat a lengyeleket, akik magyar filológia szakot végeztek (3 városban van ilyen szak, kb. 50-en diplomáznak évente). Ők vagy itt próbálnak dolgozni magyar nyelvvel, vagy Budapestre mennek és valójában lengyel nyelvvel dolgoznak (de ugye a magyar cégek örülnek, hogy lehet hozzájuk magyarul beszélni).
Emellett természetesen ott vannak nem kis számban a kettős anyanyelvűek is, akik a Lengyelországban vagy Magyarországon szerzett diplomájukkal abszolút jolly-jokerek. Mindezeket nem azért írom le, hogy elrettentsem az ide kívánkozókat, hanem hogy senki se gondolja, hogy megfelelő végzettség, valamennyi munkatapasztalat nélkül, pusztán a magyar nyelvet használva rögtön kap bármilyen munkát is.
Még egy elemről nem írtam, ami viszont megkönnyíti az álláskeresést és szerencsés helyzetben bárki élhet vele: a munkavégzés helye. Miközben a magyarok elsöprő többsége Krakkóba és Varsóba érkezik, bizony könnyebb munkát találni kevésbé népszerű városokban, mint Katowice, Łódz, Wrocław, Poznan vagy északon a Hármasváros (Gdanks, Sopot, Gdynia).
Lengyelország hazánkkal ellentétben nem vízfejű, nem Varsó meg a többi, legalábbis ami a gazdaságot illeti. Itt a többi nagyváros is komoly potenciállal bír. Logikusan a skandináv érdekeltségű cégek a Hármasvárost választják, a németek Poznanban, Wrocławban fektetnek be, míg azok a cégek, akik a többi Közép-Eu-i országhoz közelebb akarnak lenni Kislengyelországot választják.
Tanulás
Az ösztöndíj célországot választók között vannak olyanok, akik kalandvágyból, jó tapasztalatból vagy valami hasonló nem nyugati országot választanak. Aki így gondolkodik, annak Lengyelország az egyik legjobb választás. Krakkó például valamelyik nemzetközi busztársasággal 6 órára van Budapesttől, de a többi város is elérhető egy nap alatt (nem beszélve a legújabb fapados légitársaságok bejelentéseiről).
Hogy mitől jó döntés szerintem Lengyelországot megjelölni: mert barátságosak az emberek (magyarokkal kifejezetten vagy ha mást nem, akkor sem szerepelsz majd a fekete listán), az árak lényegében ugyanazok, mint otthon (ergo az ösztöndíj nem megy rá a kolira, mint sok nyugati országban), jó bulik vannak, Varsót leszámítva megfizethető árakkal és nem utolsó sorban -férfiak figyelem- a lengyel lányok majdnem olyan gyönyörűek, mint a mi lányaink (plusz jól öltözöttek és karakteresek). Árak, közlekedés
Az árakat már röviden említettem, az élelmiszerek esetében egyszer Magyarország olcsóbb kicsit, egyszer Lengyelország. A ruhaárakat szintén nem fejteném ki, mert mindenki látja a nemzetközi láncok árcímkéjén a zlotys árat is (kb. 300-500 Ft-nál nagyobb különbség ritkán van bármelyik irányban).
Ami a közlekedést illeti, azt összekötném az árakkal. A tömegközlekedés a nagyvárosokban lényegesen olcsóbb, mint Magyarországon. Egy teljes árú Budapest-bérletnek megfelelő 30 napos feltöltés a városhatáron belüli területet jelentő ún. első zónára Varsóban például 90 zloty (kb. 6400 Ft). Ehhez hozzájön, hogy minden városban ismerik nemcsak a percalapú elszámolást (így lehet spórolni vonaljegy helyett pl. 20 perces jegy vásárlásával, ami a legtöbb esetben bőven elég), hanem a diákjegyet is. Így egy 20 perces utazás Varsóban diáknak 1,30 zloty vagyis kb. 90 Ft!! és nem 320 Ft, mint Budapesten.
A színvonal átlagban jobb. A buszok döntő többsége már mindenhol alacsonypadlós új vagy pár éves jármű (elsősorban a hazai gyártású Solaris, ami nagyon jól sikerült konstrukció és van már pár Hybrid is belőle). A villamosvonalak Krakkóban és Varsóban is nagyon szerteágazóak, bár utóbbiban a két kocsis összeállítás sokszor nem elég annyi utasra. Krakkóban felújított kocsik és új beszerzésű Bombardierek járnak, Varsóban folyamatosan cserélik az öreg járgányokat megint csak hazai gyártású PESA-ra. Ezen a ponton külön gratuláció Szegednek a PESA választásáért, jó döntés!
Itt nem részletezett történelmi okokból a varsói metróhálózat nagyon elmaradott volt a rendszerváltáskor. Azóta az első vonalat befejezték, és épül a második, bár az nem lesz kész az EB-re. Minden állomáson forgókapus beengedés van, a járműpark három típusból áll: a Budapestről is ismert Metrowagonmash hozzánk képest jobb állapotban lévő modelljei, ugyanezek váztól újjáépített, modernizált változatai és Alstom kocsik.
A digitális jegyrendszer 2001 óta létezik, de mint más városok példája mutatja a percalapú elszámoláshoz még speciális jegyet sem kell nyomtatni, csupán a „lyukasztókat” kell nem lyukasztóra cserélni.
A távolsági közlekedés nem ennyire pozitív. A lengyel MÁV, a PKP nagyon különböző színvonalú járatokat üzemeltet. A legmagasabb szintű járat az EIC, ami képes 160 km/h-val menni, vannak már digitális kijelzős, újszerű kocsijai is és az árban benne van egy kávé/tea/ásványvíz/gyümölcslé plusz egy keksz. Az árban, ami egyáltalán nem alacsony, például Krakkó-Varsó vonalon a 3 órás út 2. osztályon és teljes áron 123 zloty (kb. 8800 Ft). Pont az árak miatt sokan alacsonyabb szintű vonaton utaznak, de azoknál már nagyon ingadozó a színvonal (a majdnem ugyanolyan, mint az EIC-től a borzasztóig).
A távolsági buszközlekedés privatizált, aminek köszönhetően 15-20 személyes kisbuszok járnak. Ezek nem túl kényelmesek, de gyorsak és elfogadható árúak. Aki először utazik velük, lehet, hogy klausztrofóbiája vagy a manőverektől halálfélelme lehet. Újabban megjelent a skót tulajdonú Polskibus, ami nagyméretű új buszokat üzemeltet. Előre váltva a jegy olcsóbb, mint a kisbuszoknál.
Egészségügy
A színvonal semmivel sem jobb, mint otthon. Ahogy a hozzászólásokban is szerepel, az emberek magánbiztosítást fizetnek, azáltal várnak jobb ellátást. Azon kívül viszont az átlag egészségügyi intézmény pont úgy néz ki, mint otthon, és pont ugyanolyan „jól” is működik. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy az itteni TB vajdaságokra elosztott pontrendszerben finanszírozza az egészségügyi szolgáltatókat.
Minden évben kérdés, hogy elég-e még novemberre is a pont (decemberre nulla esély). Vagyis ha például nőgyógyászhoz akarsz menni decemberben akkor kár is felhívni az államit, egyből jelentkezel be a magánorvosodhoz. Talán annyi pozitívum, hogy a külföldivel egy kicsit azért odafigyelőbbek, nem akarnak égni, de ugyanez tapasztalataim szerint Magyarországon is így van, mi is kiteszünk magunkért.
Még egyszer: miért Lengyelország?
Mert pont annyira különbözik, amennyire kell és pont annyira hasonló, ami jólesik. Mert az első pillanattól otthon érzem magam. Mert közel van Magyarországhoz. Mert soha senki sem diszkriminált vagy nézett le magyarságom vagy döcögő lengyel nyelvtudásom miatt. Mert hatalmas ország, amihez egy élet sem elég, hogy felfedezd. Mert ízletesek az ételek, finom és erős a sör, karakteres a vodka. Mert folyamatos a fejlődés. Mert a társadalom nagyjából olyan állapotban van, olyan tartással és összetartással rendelkezik, mint amilyennek a magyarnak kellene lennie. És mert lengyel a párom. Igen az én történetem az a tipikus...
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Nem akartuk elfogadni a helyzetet
Beilleszkedni Franciaországban
Egy veterán határátkelő tanácsai
Rejtői kalandok egy egzotikus országban
Tudtam, hogy nekem is mennem kell
Mindennap sírva telefonáltam haza
A szívem miatt költöztem Romániába
Utolsó kommentek