Gyakran jártunk már Angliában (és eltévedtünk párszor Írországba is), de Skóciából kicsit ritkábban érkeznek az írások. A mai, Viktor és Erika története így aztán kivétel – a tanulság viszont alighanem általános. Nem is szaporítom a szót, irány Skócia!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„A párommal 2009-ben elszántuk magunkat, hogy külföldre megyünk dolgozni. Pontosan Skóciába. Már régen ki akartam menni oda, akár nyaralni is, de valami mindig közbe jött, a párom (most már feleségem) meg már volt kint, így egyértelmű volt a helyszín. Annyi előnyünk volt, hogy neki vannak kint rokonok és nagy baj esetén egy biztos háttér lett volna. Szerencsére erre a mai napig sem volt szükség és reméljük nem is lesz.
Mivel mindketten szerettünk volna menni, így nem kellett sokat győzködni egymást. 2010. március közepét jelöltük meg indulásnak. Az elhatározásunk oka sok egyéb minden mellett, hogy nem láttuk a jövőnket már Magyarországon. Mindkettőnk nem rosszul fizető munkahelyét, albérletünket, életünket adtuk fel.
Az első albérlet
Amint említettem, a rokonokat semmilyen módon nem akartuk kihasználni, így önerőből az interneten (flatshare.co.uk) találtunk egy szobát kezdésnek egy lengyel nemzetiségű fiúnál. Természetesen pénzt nem küldtünk előre, de nagy szerencsénk volt vele mert nagyon rendes volt és közel egy hónapig tartotta nekünk a szobát mivel már február közepén kapcsolatba léptünk vele.
Persze minden eshetőségre felkészülve A, B és C tervünk is volt (hostel, hotel) hogy ne érjen meglepetés. Végül minden jó volt és 10 hónapig laktunk nála. A lakás tiszta rendezett volt, nagyon szeretett bennünket a srác, a környék nem volt a legjobb hírű, de nekünk nem volt gondunk vele.
Érkezés, munkakeresés
Első napunkon nagyon sok mindent el tudtunk intézni (tb kártya időpont kérés, telefonkártyákat, buszbérletet stb.). Az álláskeresést minden nap a helyi jobcentre-ben kezdtük utána pedig otthon az interneten néztünk álláskereső oldalakat, regisztráltunk minden lehetséges helyre. Ez gyakorlatilag kitette az egész napunkat hetekig. Itt a szigeten mániájuk a jelentkezési formanyomtatvány amelyek akár több oldalasak is lehetnek és kitöltésük órákat vesz igénybe. Napi átlag 5-10 önéletrajz/jelentkezés elküldése szükséges ahhoz, hogy heti 1-2 visszajelzést kapj.
Az anyagi oldalát nézve a dolgoknak, mi 400 fontért béreltük a szobát minden rezsi költséggel együtt kettőnknek egy hónapra. Tehát amennyiben nincs munka 1-2-3 hónapig akkor is ennek meg kell lennie tartalékban.
A párom szerencsére 3 hét után talált takarítói munkát, én 5 hét alatt autószerelőként helyezkedtem el. Érdemes és hasznos lehet önkéntes munkát vállalni, amíg az embernek nincs munkája, mert addig is gyakorolja a nyelvet, esetleg kapcsolatokat építhet. Én is ezt tettem, bár végül munkát találnom nem így sikerült, de sok ismerősre tettem szert.
Mindennek ára van
Autószerelőknek annyit, hogy akinek ez a szakmája annak saját alap szerszámkészlettel kell rendelkezni, mert a munkahelyek nem biztosítanak. Ennek némi anyagi vonzata van, amennyiben nem talál valaki egy olyan céget, mint amit nekem sikerült, hogy felvettek e nélkül.
De mindennek ára van, gyorsan ki is derült, hogy miért vett fel ez a cég egy alap angolt beszélő szerszámok nélküli külföldit, engem. A hely maga volt a pokol. A főnök nagyon jó fej volt a fia pedig egy igazi nyomdafestéket nem tűrő személyiség volt, egész nap üvöltött mindenkivel, anyjával, apjával és életemben soha senki nem beszélt így velem, mint ahogy ő.
Sajnos el kellett viselnem, mert dolgozni és új életet kezdeni jöttünk ki. Végül 6 hónapig dolgoztam ott, ez alatt azért nagyon sokat tanultam szakmai nyelvet, szerszámokat vettem és így végül sikerült új munkahelyet is találnom, ahol a mai napig dolgozom, nagyon csendes, nyugodt, szeretem.
A románok, akik szeretik a magyarokat
A párom első helye egy hostel volt (ahol román felettesei a sok jelentkezőből őt választották magyarsága miatt, mert szerették a magyarokat). Ez a hely sajnos 6 hónap után bezárt, de ezután ismét a szerencsének köszönhetően 2 nap alatt talált munkát egy 5 csillagos szállodában, szintén takarítást. Azóta több szintet feljebb lépett, mert látják, hogy keményen dolgozik, mára a supervisor tréninget kapja.
Azoknak akik ide készülnek, azt tudnánk tanácsolni, hogy jöjjenek nyugodtan, a skótok barátságosak, segítőkészek előrelépési lehetőség van, amennyiben látják az erőfeszítést és hogy megbízható vagy. Természetesen nekiindulni anyagi háttérrel és mindent előre megtervezve érdemes, az angol tudás szükséges és folyamatosan fejleszteni is kell, mert ez a további boldogulás kulcsa. Amennyiben látják, hogy be akarsz illeszkedni, akkor sokkal elfogadóbbak.
Szeretnénk végleg itt maradni
Mi nem is tervezzük a haza települést, itt szeretnénk lakást vásárolni és családot alapítani. Természetesen hiányoznak a család, a barátok a velük töltött idő, az otthoni időjárás, az ételek, a Balaton és a Velencei tó és még sok más, de ez nekünk már csak nosztalgia.
A mi történetünk ennyi, reméljük hasznos volt és köszönjük a közreműködést a sorsnak és a szerencsének, hogy sokszor mellénk szegődött.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Nem akartuk elfogadni a helyzetet
Beilleszkedni Franciaországban
Egy veterán határátkelő tanácsai
Rejtői kalandok egy egzotikus országban
Tudtam, hogy nekem is mennem kell
Mindennap sírva telefonáltam haza
A szívem miatt költöztem Romániába
Utolsó kommentek