A napokban jelent meg a Tárki egy felmérése, mely szerint a magyar lakosság negyede pénzhiány miatt már egy éve küzd a havi számlák kifizetésével (akit kicsit bővebben érdekel, olvassa el a blog Facebook-oldalán). Ezúttal egy ilyen történetet mutatok be, azaz maradunk Magyarországon. Saszka és családja története nagyon elgondolkodtató...
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.Elnézést mindenkitől, akinek a reggeli kávé mellől elmaradt a poszt, ígérem, mindent megteszek, hogy ez minél ritkábban történjen így!) 
„Tudom, nem egyedi a történetem, nem mi vagyunk az egyetlen olyan magyar család, akik pár éve még – hazai viszonylatban – átlagos színvonalon éltek, és akiket a válság és a lakáshitel a mélybe taszított. Sokan vagyunk, és sokan „játszadozunk” a külföldre menekülés gondolatával. Mégis engedjétek meg, hogy megosszam a mi történetünket.
Egy Budapesthez közeli településen élek a férjemmel, aki egyetemi tanár és 8 éves kislányunkkal. Én magam óvodások és iskolások oktatásával foglalkozom. Nagynak nem mondható (67 nm), de annál otthonosabb házikóban élünk, pici kerttel.
A házat természetesen lakáshitelből vásároltuk, svájci frank alapon, aminek a törlesztő részleteit eleinte még gond nélkül fizettük. A férjem a főállása mellett egy vidéki főiskolán tanított, amellett pedig rendszeresen és sikeresen pályázott meg több évre szóló kutatói ösztöndíjakat, amelyek havonta kitettek még egy fizetést.
Külföldi útra alig jutott, kultúrára gyakran
Sosem éltünk nagy lábon, házasságunk 13 éve alatt külföldre egyszer jutottunk el együtt – a nászutunkon. Viszont sosem voltunk elégedetlenek, mindig jutott pénz belföldi kirándulásokra, mozira, színházra, koncertekre.
A válság begyűrűzésével együtt a férjem mellékállása és az ösztöndíjak egyszerre szűntek meg, hiába elismert a szakmájában, sajnos az egyetem is óriási pénzügyi nehézségekkel küszködik, ezért még a béren kívüli juttatásokat is elvették (meleg étel utalvány). Ezzel párhuzamosan a havi törlesztő részletünk a duplájára emelkedett.
Ennek következtében most ott tartunk – bár mindketten próbálunk plusz munkákat vállalni – hogy a hitel és a rezsi kifizetése után havi 70 ezer forintból kellene megélnünk, ebből kéne egy 8 éves gyereket nevelni, enni, ruházkodni, a többiről már nem is beszélve.
Az utóbbi 1-2 évben már az ételek megvásárlása is gondot okoz, a számlák befizetéséről nem is beszélve. Próbálunk úgy „sakkozni” a csekkekkel, hogy egyik hónapban az egyiket, másikban a másikat fizetjük be, hogy lehetőleg ne kapcsoljanak ki semmit.
Elérhetetlen távolságban...
A kirándulások, nyaralások, ruházkodás, kultúr programok, és minden ami túl van a mindennapi megélhetésen, elérhetetlen távolságba kerültek (sajnos már a mindennapi megélhetés is veszélyben van). Az árfolyamgát lehetőségével természetesen mi is élünk, de kiszámoltuk, sokat nem fog javítani a helyzetünkön.
Mindketten szeretünk ebben az országban élni, és soha nem merült fel bennünk, hogy máshol kellene új életet kezdeni. Most azonban úgy érezzük, már nem bírjuk sokáig. Amikor az ember becsületes életmóddal és munkával a mindennapi betevőt is alig tudja megteremteni, akkor mi várhat rá ebben az országban?
Sajnos, nem látjuk az alagút végét, ezért kezdtünk el gondolkozni a „kiút” lehetőségén. Ijesztő a gondolat, hogy teljesen új életet kezdjünk egy idegen országban, de egyre inkább úgy tűnik, nincs más választás, ha boldogulni szeretnénk.
Angolul mindketten viszonylag jól beszélünk, tehát elsősorban angol nyelvterületben gondolkodunk.
Várom kommentjeiteket!”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Bukarest, kóbor kutyák és topmodellek
Nem kevésbé vagyok magyar, mint izraeli
Egyedül dönteni egy ismeretlen országban
Rabszolgaélet volt, de kellett a pénz
Ott álltam pénz és állás nélkül, elváltan
Visszatérnek a tehetséges magyarok?
Nem vagyok kormánymegbízott, csak szeretem a hazám
Utolsó kommentek