Határátkelő

Attila és családja Svájc francia nyelvterületén él, Neuchâtel kantonban immáron 11 éve, és mint írja, nem kíván hazaköltözni. Mint fogalmaz, "erőszakkal kellene visszakergetni, ha véletlenül svájci barátaink úgy döntenének, hogy elegük van belőlünk, de akkor is csak országot váltanék, de nem Magyarhonra". Jöjjön tehát Attila története, a végén svájcias pedantériával kis táblázatban a megélhetési költségek.

Folytatódik tehát a Határátkelő (a kommentelésekről és a jövőbeni tervekről ide kattintva olvashattok többet), mégpedig Böhö posztjával, ami - úgy érzem - illik is a helyzethez. Minden más kiderül a posztból!

Mindenekelőtt szeretném mindenkinek megköszönni a biztatást, nagyon jó érzés volt látni, hogy milyen sok embernek fontos ez a blog. Most egy rendhagyó posztban pár gondolat a hogyan továbbról...

Egészen különleges posztot olvashattok ma, hiszen Kriszta nem akárhonnan, egyenesen az Egyesült Arab Emirátusokból írt. Táruljon ki tehát egy egészen különleges világ, ahogyan azt egy magyar házaspár és két gyermekük megéli!

Tegnap tableno japán egyetemi kalandjait olvashattátok (az első rész itt érhető el), mai vendégszerzőnk (a változatosság jegyében) egy 57 éves kalandor (ő nevezi így magát), aki leendő unokája kedvéért költözött Németországba. Mint írásából is kiderül, neki nagyon bejött a váltás. Jöjjön tehát Kalandor története!

A múltkor ott hagytuk félbe tableno történetét, hogy megérkezett az egyetemre. Mint a mai posztból kiderül, az eddig megpróbáltatások gyenge előhangjai voltak egy két és fél éves kalandnak, benne magukból kivetkőző japánokkal és persze A Harmónia és A Kölcsönös Tisztelet Helye) Kollégium Északi Szárnyával...

Nagy nap ez a blog életében, hiszen régi törzskommentelőnk, tableno írását adhatjuk közre. Japán kalandjainak első részét olvashatjátok az alábbiakban. Felhívnánk a figyelmet a nem-orthodox (elnézést...) megoldásra, mellyel kijutott Tokióba.

Kissé nehezen tudom felvezetni a mai posztot, mert Patrícia írása olyan erővel sodort végig, hogy nem egyszerű bármit is mondani (a szokásoktól eltérően ezért hagytam el a szövegen belüli címeket is). Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy olvassátok végig, biztos vagyok benne, hogy komoly vitát kavar majd.

Mai vendégszerzőnk egészen érdekes körülmények között, középiskola után, kalandvágyból indult neki Ausztráliának, ahol azért járt iskolába is. Története sok szempontból érdekes, adott esetben azért is, mert rávilágít arra, milyen veszélyeket rejt magában, ha valaki csak úgy fogja magát és elindul. (Az Ausztráliában beszélt nyelvet nem is említve - és nem, az nem a Magyarországon ismert angol...)

Tegnap megígértem, hogy folytatódik Juli története, ezúttal a németországinál (ide kattintva olvasható, érdemes!) kevésbé pozitív dániai tapasztalatokkal. Oda is au-pairként ment, de az ígéretes kezdés után hirtelen sok minden megváltozott.