Határátkelő

Nemrégiben arra kértem az országfelelősöket, írják meg (legalábbis aki addig még nem tette meg), őket mi motiválta, miért és hogyan indultak neki a világnak. Ma ennek a sorozatnak egy darabja következik, méghozzá Roxy tollából (avagy legyen billentyűzet). Jöjjön tehát egy kifejezetten személyes írás (szóval aki a tej árára kíváncsi, az most csalódni fog, de Roxy korábbi írásaiban vagy a blogján sok mindent megtalál.)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on, ahol már több mint 7000-en vagyunk! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Valamiért az a benyomásom, hogy amikor külföldre költözésről beszélünk, általában nagyváros jut az ember eszébe, holott egy kisebb település, falu legalább annyi előnnyel (még ha másfajtákkal is) kecsegtet. Erre példa a mai poszt, melynek beküldője, Petan egy osztrák faluban éli a mindennapjait. Lássuk, milyen is az óvoda, iskola egy kistelepülésen!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Tegnap óta már több mint 7000-en vagyunk! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Ma Londonba keveredünk, méghozzá klasszikus helyzetbe: au-pairként. De legalábbis elkísérjük Neniko85-öt, aki tíz évvel ezelőtt határozta el, hogy egyszer a brit fővárosban él majd. Így is lett. Az odáig vezető út is kiderül a posztból.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Tegnap óta már több mint 7000-en vagyunk! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Ritka poszt következik ma, annyiban legalábbis mindenképpen, hogy egy kezemen meg tudnám számolni, hány olyan történetünk volt, melynek szerzője Magyarországról Romániába költözött. (Konkrétan egy ilyen volt eddig, azt ide kattintva olvashatjátok el.) Mai főhősünk, Marianna a társát követve választotta Szatmárnémetit, ahol tanárként nem kevés nehézséggel szembesült. Az ő története következik.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Sokan hiányoltátok (reklamáltátok...) külföldről hazaköltözők írását. Ami persze nem is csoda, hiszen a blog jellegéből adódóan inkább azok írnak, akik valamennyire megtalálták kint a számításukat, vagy éppen tervezik a határátkelést. Ma azonban azon ritka alkalmak egyike van, amikor a történet arról szól, hogy valaki hosszas gyötrődés, szenvedés után sem találta meg külföldön a számítását, ezért hazaköltözött. És most boldog, aminek tiszta szívből örülök. Jöjjön tehát Regina rendkívül tanulságos írása!

(Ma megint lesz Fogadó a Határon! Magyar idő szerint este 8 és 10 között az angliai országfelelős várja a kérdéseket, a beszélgetőpartnereket, szóval Titeket a Facebookon, ahol közel 7000-en szeretettel várunk, gyere és csatlakozz hozzánk te is! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Ne kerteljünk: a mai poszt címeként választott kérdésről már sok vita lefolyt a Határátkelőn, de azért viszonylag ritka az, hogy maga a posztíró (ez esetben Viki Skóciából) sugallja azt: nem feltétlenül pálya egyetemi diplomával hotelben takarítani mások piszkát.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com. És ha már Britanniában járunk: vasárnap magyar idő szerint este 8 és 10 között ismét lesz Fogadó a Határon a Facebook-oldalunkon, ezúttal az angliai országfelelős vár majd titeket - gyertek kérdezni!!)

A mai posztot komoly figyelmeztetéssel vagyok kénytelen indítani: lehet ugyan nyilvános helyen olvasni, csak éppen nem tanácsos, ha pedig éppen a munkahelyeteken ültök (amit persze a magam részéről maximálisan... izé... elítélek, mármint munka közben tessenek dolgozni, vagy mi), akkor vigyázzatok, mert hangosan fogtok röhögni. Én legalábbis ezt tettem, de legalább otthon. Nem húzom tovább az időt, jöjjön Pappito írása az Új-Zélanddal kapcsolatos tévhitekről! Öveket becsatolni, indulunk!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com. Annyit hadd jegyezzek meg itt, hogy folyamatosan válaszolok a levelekre, de nem mindig sikerül elég gyorsan, szóval kitartás, a hétvégén behozom a lemaradást, ígérem!)

Miután a Facebook-oldalon kifejezett kérés érkezett egy ciprusi poszt iránt, mi mást is tehetnék, mint előállok egy ciprusi poszttal... A viccet félretéve, tényleg kértétek (egészen pontosan Ági) és mivel Norbi már jó régen elküldte az írását, gondoltam, kihasználom az alkalmat. Szóval a tegnapi thaiföldi kiruccanás után ma egy jóval közelebbi, de nem kevésbé kellemes klímájú hely következik, bár a posztból az is kiderül, nem feltétlenül nagy öröm az éjszakai 34 Celsius fok sem. Ismét szóba kerül az egészségügy (tanato, figyelem!), és az is, miért hagyják járó motorral az autót a helyiek. A szó innentől Norbié!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Tegnap rendesen kibosszankodtuk magunkat, úgyhogy ma pihenésképp messzire megyünk, egészen Thaiföldig, méghozzá Dóri segítségével, aki képeket is küldött. Ezer szerencse, hogy ha minden igaz, a tegnapi havazás után már Magyarországon is tavasz van, különben még nehezebb lenne. :) Nem is fecsérlem tovább a szót, következzenek Dóri thaiföldi kalandjai!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Vártam pár napig ezzel a poszttal, mert nem akartam első indulatból írni, ráadásul a téma is kilóg a sorból - de hát néha előkerülnek olyan hír(esztelés)ek, amelyek e blog olvasóit kiemelten érintik, és ilyenkor valamit mondani kell. Különösen, hogy a Facebook-oldalra is volt, aki már kiposztolt egy erről szóló cikket.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)