Sokan hiányoltátok (reklamáltátok...) külföldről hazaköltözők írását. Ami persze nem is csoda, hiszen a blog jellegéből adódóan inkább azok írnak, akik valamennyire megtalálták kint a számításukat, vagy éppen tervezik a határátkelést. Ma azonban azon ritka alkalmak egyike van, amikor a történet arról szól, hogy valaki hosszas gyötrődés, szenvedés után sem találta meg külföldön a számítását, ezért hazaköltözött. És most boldog, aminek tiszta szívből örülök. Jöjjön tehát Regina rendkívül tanulságos írása!
(Ma megint lesz Fogadó a Határon! Magyar idő szerint este 8 és 10 között az angliai országfelelős várja a kérdéseket, a beszélgetőpartnereket, szóval Titeket a Facebookon, ahol közel 7000-en szeretettel várunk, gyere és csatlakozz hozzánk te is! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
Kezdetek
Én és a barátom (most már vőlegényem:)) 2009 augusztusában költöztünk ki Münchenbe,miután elvégeztem a gimit. Akkor azt hittük végleg kint maradunk. Egy ismerősünktől kaptunk egy telefonszámot beszéltünk is kétszer a nővel, nála fogunk lakni, segít munkát találni, stb... Bepakoltunk, elbúcsúztunk, elindultunk, bízva egy jobb (nem halálra gürcölős, mindenen spórolós) életben.
Este értünk a megadott címre, a nő egy nem fehér bőrű magyar volt, állítása szerint német (összeházasodott, majd elvált....) Egy padláson volt a szobánk, közös fürdőszobával, konyhával 600 EUR /hó... az összegen kívül ez nem is lett volna nagy baj, de a kedves hölgy elhasználta a hűtőből a dolgainkat, turkált a cuccaink között. Ezt megelégelve elköltöztünk egy ismerős ismerősének a bérelt lakásába, ahol már az elején megmondták, hogy nem maradhatunk csak max. 3 hónapot.
Munkát nem találtunk az első egy hónapban. A napunk nagy része abból telt,hogy az önéletrajzokat küldtünk és telefonálgattunk. Másfél hónap elteltével barátomnak sikerült elhelyezkednie egy futárszolgálatnál és ezzel egyidejűleg egy sofőrszolgálatnál is. Rá két hétre én is találtam munkát egy postán. A feladatom az volt, hogy levelek szortíroztam napi 8-9 valamikor több órában, eközben barátom reggel 6-kor kelt, este fél 7 körül hazajött, és 22-kor már indult is tovább.
Találkozni nem sokat találkoztunk, csak amikor bedőlt mellém éjjel az ágyba. De nem panaszkodtunk, örültünk, hogy végre van munkánk. És sikerült a nőtől is elköltöznünk. Annyit még hozzátennék, nem elég, hogy 2 hónapon keresztül havi 600 euróért a padláson laktunk, de amikor elköltöztünk, a bejárati ajtóval még hátba is vágott...még neki állt feljebb.
Az első alkalom
Volt munkánk, elköltöztünk, ketten laktunk és vártuk az első fizetésünket... amit csak én kaptam meg. Barátom akkori főnöke a futárszolgálatnál lelépett a lóvéval. Sebaj, gondoltuk, ezt még valahogy kihúzzuk. Miután a főnök eltűnt, jött egy másik, eközben a sofőrszolgálatos munka megszűnt. És barátom megkaphatta végre az első fizetését, kevesebbet, mint mi számoltuk, de végre pénzhez jutottunk.
Leköltöztünk a kocsiba
Eltelt a három hónap, amit a lakásban töltöttünk, költöznünk kellett. Csak nem volt hova. Aki már próbált külföldön lakást bérelni, az tudja, hogy milyen nehéz. Hiába a sok telefon, hiába van az embernek pénze, sokszor csak a szerencsén múlik... nálunk is így volt ez akkor.
Összepakoltuk a cuccainkat és leköltöztünk a kocsiba. Nem volt hova mennünk, de este fél hatkor csörgött a telefon és az egyik tulajdonos felhívott, hogy megkaphatjuk a lakást. Tényleg csak a szerencsén múlott, hogy a fickó ráért és már este beköltözhettünk. Itt hozzáteszem, hogy a lakás egy 20 m2, főzőfülkés szobácska volt. De ketten voltunk, és nem kellett elmennünk, egy évre írtuk alá a szerződést.
A magyarok
Ezek után én eljöttem a postáról, és elmentem a Mcbe dolgozni. Itt nagyon jól éreztem magam, sok új és nem magyar emberrel találkoztam. Aminek nagyon örültem. És itt én is csatlakoznék ahhoz, hogy nekem is nagyon rossz tapasztalataim vannak a kint élő magyarokkal.
A piócához tudnám hasonlítani őket, akik amíg látják, hogy a dologból hasznuk van, addig ott vannak, miután már mindent megtettél és segítettél, hirtelen nem is tudják, hogy ki vagy... (négy embernek segítettem kimenni, munkát szerezni, papírokat elintézni... csak az a bizonyos köszi, szia elmaradt...)
Újra a gondok
Nagyon jól berendezkedtünk és pár eurót még félre is tudtunk tenni. Ekkor viszont barátom újra (2. alkalom) nem kapott fizetést, eljött a cégtől. Elhelyezkedett egy hasonlónál, ahol 2 hónapig volt fizetés utána újra lelépett az akkori főnök, az akkori fizetéssel (3. alkalom).
Úgy álltunk tehát egy év után, hogy ugyan fedél volt a fejünk felett, mindent ki is fizettünk, csak épp kajára nem maradt pénzünk semmi. Öröm az ürömben, hogy a Mcből tudtam kaját hazahozni és így tudtunk valamit enni.
Végül majdnem két hónap után párom újra munkába állt. Újra reménykedtünk.
Minden rendben ment egészen 2011 tavaszáig. Ekkor barátomnak autóbalesete volt, a kocsi (ami 8 hónapos volt, lízingeltük és azzal dolgozott) totálkáros lett. A kocsit el/leadtuk, dolgozni nem tudott tovább és minő meglepetés újra nem (4. alkalom) kapott fizut. (A főnök magyar volt, hehe...)
Kezdtem feladni
A helyzetünk megint elég hhmm fura volt. Ennél az alkalomnál, mivel itt már több pénzről volt szó, ügyvédet fogadtunk, sajnos magyart. Mert bár a nyelvet beszéltük, de úgy voltunk vele, hogy még magyarul sem igazán értjük a "szaknyelvet", ezért jobb, ha magyarhoz megyünk. Nem kellett volna, újabb elbukott pénz... nem is kevés.
Barátom is eljött hambit sütni, egy hónap után vakbélgyulladása lett. Kórházba került.
Újra itthon
Besokalltam és elegem lett. Októberben hazaköltöztünk. Lehet, hogy most azt mondjátok, feladtuk, nem "küzdöttünk" eleget, de ezt én nem így érzem. Itthon mindent feladtunk, kiköltöztünk, rengeteget dolgoztunk és nem fizettek ki. Így visszagondolva, már az első alkalom után haza kellett volna jönnünk. Anyagilag mindenképp beljebb lennénk.
Amit pedig rólunk, magyarokról írtam, azt mind az ismerőseim és a saját tapasztalataimból merítettem. Mert ilyenek vagyunk, ha tetszik, ha nem, csak itt azért nem vesszük ezt annyira észre, mert 1, nincs viszonyítási alapunk, 2, mindennap szembesülünk vele.
Most itthon vagyunk és sokkal jobban érzem magam. Van munkám, a páromnak is. Nem keresünk annyit, de azt legalább kifizetik, és bár azért mentünk ki, hogy egy kicsit több dolgot engedhessünk meg magunknak, ez nem jött össze, ez van.
Nem tudom, hova tart ez az egész ország vagy inkább világ, de itthon is tudunk úgy élni, mint ott kint éltünk.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Két hónap után tudtam, nem térek vissza
Szülés Svédországban 14 ezer forintért
Külföldi munka nyelvtudás nélkül?
Utolsó kommentek