Tegnap rendesen kibosszankodtuk magunkat, úgyhogy ma pihenésképp messzire megyünk, egészen Thaiföldig, méghozzá Dóri segítségével, aki képeket is küldött. Ezer szerencse, hogy ha minden igaz, a tegnapi havazás után már Magyarországon is tavasz van, különben még nehezebb lenne. :) Nem is fecsérlem tovább a szót, következzenek Dóri thaiföldi kalandjai!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Nemrég találtam rá erre a blogra, és úgy éreztem, hogy az én történetem is megér egy bejegyzést. Már régóta szerettem volna külföldre költözni, szerencsémre meg is van a szakmám, amivel elég jól el lehet helyezkedni. 2006-ban lettem búvároktató… 2010-ben szakítottam a párommal (a háttérben benne volt biztos a mehetnékem is.)
Egy hét gondolkodás és utánajárás után (hová is menjek?) végül Thaiföld mellett döntöttem. Úgyis csak pár hónapra megyek, gondoltam magamban, majd jól hazajövök. Miért is Thaiföld? Itt ismertem valakit, és úgy éreztem, jó ötlet, ha ilyen messze nem leszek teljesen egyedül, van itt valaki, akihez fordulhatok, ha bármi történik.
Nos, vettem egy repjegyet (oda-vissza, rugalmas jegy, viszonylag olcsón bármikorra átrakható egy éven belül). Az utazási irodában azt mondták, hogy vízumköteles országba meg kell lenni a visszaútra szóló repjegynek is. Nos, ezt már akkor is furcsának találtam, nem is igaz, de most már mindegy.
Egész évben szezon
Volt még pár hónapom itthon, mert a szezonra akartam kiérkezni, ami itt decemberben kezdődik. Gondoltam én. Most már tudom, hogy egész évben van! Próbáltam otthonról munkát találni, de ez itt nem így működik. Szóval csak megérkeztem, körülbelül egy órába tellett szállást találni. 7500 baht egy hónapra (akkoriban olyan 6,5 HUF volt egy thai baht) És ebben benne van a takarítás is…
Másnap körbejártam az önéletrajzommal, körülbelül két napba tellett, mire először kaptam munkát (tudni kell, ezek rövid tanfolyamok, szóval 3-4 napra szól egy-egy „megbízás”) A magyar nyelv ismeretemmel nem sokra mentem itt, nem sok turista jön Magyarországról Koh Tao-ra… De elég folyamatosan dolgoztam.
Egy hónap után erős kétségeim voltak, hogy biztos haza akarok-e menni, két hónap után már biztos voltam benne, hogy többet nem akarok Magyarországon élni… A megélhetési költségeim drasztikusan lecsökkentek, rájöttem, hogy nincs szüksége az ember lányának annyi minden kacatra, amelyek nélkül otthon nem igazán tudtam meglenni… A thai ételek mellett valahogy a pörkölt meg a rántott hús sem hiányzott (ok, otthon sem voltam oda értük!). Ebben az időben még írtam a blogomat is, részletesebben a kalandjaimról.
Irány Málta!
Nos, térjünk vissza oda, hogy megvolt a repjegy, plusz otthon is el kellett rendezni a dolgaimat. A repjeggyel jól megjártam! Sose vegyetek ilyet! Igaz az átíratás költsége alacsony, csak ugye a turista osztályon is komoly árkülönbségek vannak. Kifizettem majdnem egy új repjegyet! Nem esett jól…
Ha már hazamegyek, akkor érdemes a nyári szezont valahol Európában tölteni. Hmm, gyerünk Máltára! Két hétbe telt ott munkát találnom. Imádom a szakmám! :-D Azért kissé drasztikus volt a 30 fokos vízből a 17 fokosra váltani. Meg kell mondjam, Málta sem volt rossz, de a barátaim és kollégáim eltelhettek a Thaiföldről szóló történeteimmel… (Nem egy kijött utána ide dolgozni. :-D) Erről is van pár bejegyzés itt.
Német bázison
Szóval irány vissza Ázsiába! Nyár közepén már találtam is állást, novemberben kellett kezdenem. Pont tökéletes, október végéig úgyis él a szerződésem itt! Újabb repjegy, most már gondosan csak odaútra szóló! Ismét hat hónapos szerződésem volt, de ki tudja. Egy német bázison kaptam munkát, bár mondtam nekik, hogy a nyelvtudásom elég sovány németből. De csak fel kellett frissítenem, reméltem, hogy az a nyolc év nem múlt el nyomtalanul, amíg tanultam ezt a nyelvet. Bejöttek a reményeim, (meg a főnökömé is) mert két hónap után már elég jól beszéltem, az ott töltött hat hónap végére pedig szépen belevéshettem az önéletrajzomba, hogy németül oktatok!
Tervem volt, hogy ezután átnézek a világ másik felére egy kicsit, szóval irány a Karib-tenger! De előtte még egy kis nyaralás, vissza Koh Tao-ra, hogy találkozzam a régi barátokkal… Erre kaptam egy olyan ajánlatot, amit nem utasíthattam vissza. Fix állás a sziget egyik legnagyobb búvárbázisán, komoly fizetéssel… Már megérte a német nyelvet újratanulni! Mit tehettem volna, hát elfogadtam…
Ami jó... és ami nem
Mi az, ami nagyon más itt? Talán a mosolygó emberek? Amikor az egyik kedvenc tengerparti bárban a thai srác elejtett egy teljes üveg rumot, a tulaj csak vállat volt, jót nevetett mindenki, felsöpörtek, és ment tovább a buli… A civilizáció hiánya? Persze internet az van, de időnként órákra elmegy az áram, néha nem folyik a csapból a víz (ez fél év alatt kétszer fordult elő, leugrottam a búvárbázisra zuhanyozni.)
Természetesen senkinek sem jut eszébe a csapból inni (elég furcsa volt otthon, amikor hazalátogatásom alatt kerestem a palackos vizet, erre néztek rám, hogy ott a csap… Ja, tényleg.) A szociális háló hiánya (a gyerekek felelősek a szülők eltartásáért! Mert nyugdíj, az nincs.). A sör annyiba vagy többe kerül, mint egy főétel az étteremben…
Nem is nagyon főznek itt a külföldiek, többe kerül megvenni mindent és főzni, mint étteremben enni. Hivatalosan nem lehet inni és vezetni, de amíg az ember csak magát töri össze, semmi gond, rendőrt sötétedés után nem nagyon látni, de mégis jó a közbiztonság. Főleg a külföldiekre vigyáznak, mert ha történik velük valami, nem jönnek a turisták, és mindenki bajban lesz!
Konklúzió: két éve élek külföldön, voltam egy pár helyen (szerencsére nem esik nehezemre munkát találni bármerre is mentem eddig) imádom a munkám, találkoztam sok érdekes emberrel, lett pár jó barátom és rengeteg haverom. Nem mondom, hogy tökéletes itt élni, mert sehol sem az. Vannak nagyon jó napok, és vannak igen nehezek is… De amikor stresszes napom van, csak rá kell néznem a tengerre, a fehér homokos partra, a pálmafákra, és azt kell mondjam itt még a rossz napok is jó napok!”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Szülés Svédországban 14 ezer forintért
Külföldi munka nyelvtudás nélkül?
Magyar elme számára felfoghatatlan
Egy 21. századi határátkelő lélektana
Külföldi munkavállalás – magyarul
Utolsó kommentek