Vártam pár napig ezzel a poszttal, mert nem akartam első indulatból írni, ráadásul a téma is kilóg a sorból – de hát néha előkerülnek olyan hír(esztelés)ek, amelyek e blog olvasóit kiemelten érintik, és ilyenkor valamit mondani kell. Különösen, hogy a Facebook-oldalra is volt, aki már kiposztolt egy erről szóló cikket.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)
Arról van itt szó, hogy egy KDNP-s országgyűlési képviselő (a legvisszafogottabb megfogalmazás szerint) „nem cáfolta”, hogy a kormányban felmerült a gondolat: meg kellene adóztatni a külföldön dolgozó, magyarországi állandó lakcímmel rendelkező embereket. Ezek lennétek ti, lennénk mi, határátkelők.
A Nemzetgazdasági Minisztérium valamivel később cáfolta az információt, de azért egy rövid gondolatfutam erejéig álljunk meg ennél az egész felvetésnél, annál is inkább, mert valami (és nem valaki...) azt súgja, hogy egy parlamenti képviselő aligha képzeleg ilyeneket. Azaz két eset lehetséges: elszólta magát, vagy (ami szerintem valószínűbb) a közvélemény szándékos teszteléséről, kiszivárogtatásról van szó. Azaz az ötlet (jelesül: megsarcolni a külföldön élőket, dolgozókat) ha nem is pontosan ilyen formában, de valamiképpen felmerült a jeles képviselők fejében.
Hangulatkeltés
Próbáljunk meg egy pillanatra elvonatkoztatni a bennünk felhorgadó, elemi erejű anyázási kényszertől és nézzük, milyen indokok húzódhatnak meg az ötlet mögött. A fő cél egyértelmű: megsarcolni egy újabb réteget, ráadásul olyat, aki nem is él az országban, azaz gyenge (avagy szinte semmilyen) az érdekérvényesítő képessége, valószínűleg a nagyobbik része (elvi vagy lustasági megfontolásból) amúgy sem szavaz, ellenben a társadalom egy jelentős részének simán el lehet adni mint gyáva hazaárulót (ugye emlékszünk jó pár kommentre innen is), aki persze csúnya, aljas módon felneveltette magát az adófizetők pénzén, utána pedig elment dőzsölni a rusnya, amíg az itthon maradottak véres verejtékkel próbálják építeni a hazát (és ennek a szövegnek különböző alváltozatai).
Ennél a pontnál kénytelen vagyok megállni, mert ez az ellenünk használt érvelés olyan szinten manipulatív és aljas, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Arról van ugyanis szó, hogy az én iskoláimat (miként az orvosi ellátásom, stb) a családom (szüleim, nagyszüleim) adójából (is) fizették. Úgy beállítani a határátkelőt, mint egy élősködő, a saját hazáját kihasználó embert, egész egyszerűen méltatlan és hazug.
Nem jókedvünkből
Ennél jóval súlyosabb érv, hogy a határátkelők igen jelentős része (megkockáztatom: bőven a többsége) nem jókedvéből megy el, mi több, én személyesen is több olyan családot ismerek, amely szétszakadva él hónapokig, évekig: az apa külföldön próbálja megszerezni a család megélhetéséhez szükséges összeget, és utalja haza a kereset nagy részét. Milyen szép gondolat plusz adót kivetni ezekre a családokra...
Arról már nem is beszélve, hogy ezt az adót valahogyan azért be is kellene majdan szedni, és azért kíváncsi lennék arra a pillanatra, amikor egy svájci, vagy új-zélandi adóhatóságon keresztül ezt megpróbálják behajtani. Nem biztos, hogy megéri a belefektetett energiát, munkát, pénzt. A dolog jogi részébe, kettős adóztatás, stb. azért nem mennék bele, mert egyrészt nem értek hozzá, másrészt bárhogyan el lehet nevezni egy ilyen adófajtát, hogy kompatibilis maradjon mondjuk az uniós jogszabályokkal.
Ismerek ám olyanokat is, akik mondjuk Bécsben visznek magyar éttermet, ott is élnek, de minden héten hazajárnak és Magyarországról viszik ki az alapanyagokat (vagy legalábbis pár éve még így volt). Magyarán: az ott megkeresett pénz egy igen jelentős részét Magyarországon költik el úgy, hogy közben terhet nem nagyon jelentenek az államnak.
Ki fog visszatérni?
Mindez persze csak az anyagi oldal. Van azonban ennél fontosabb, lelki része is a kérdésnek. Jelesül az, hogy (miként az ezen a blogon is azért elég világosan kiderült) sokan vannak olyanok, akik első adandó alkalommal szeretnék visszafelé is átlépni a határt, és a kint megkeresett pénzt Magyarországon befektetni, elkölteni. Ők vajon most mit gondolnak? Vajon egy ilyen megbélyegző, kirekesztő elképzelés nem pont azt a hatást éri majd el, hogy aki visszatért volna, az most százszor is meggondolja majd?
Az elképzelésnek egy haszna biztosan lenne: mivel gyakorlatilag minden határátkelő igyekezne megszüntetni a magyarországi állandó lakcímét, elég gyorsan kiderülne, valójában hány millióan is élnek Magyarországon.
Na, akkor lesz majd nagy jajongás.
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Szülés Svédországban 14 ezer forintért
Külföldi munka nyelvtudás nélkül?
Magyar elme számára felfoghatatlan
Egy 21. századi határátkelő lélektana
Külföldi munkavállalás – magyarul
Utolsó kommentek