A mai poszt apropóját egy, szinte a blog megindulása óta zajló vita adja. Többen is a szememre vetették már, hogy túl sok a közösséget megosztó „lelkizés” és kevés a tény.
Míg utóbbi megállapítás (azaz a kevesebb tény) igaz lehet (bár törekszem a kiegyensúlyozottságra, de ehhez ti, a ti történeteitek is kellenek), azért egy pillanatra megállnék a mondat első felénél.
Jó lenne ma arról beszélgetni, vitatkozni egy kicsit, hogy egy olyan döntést, mint a szülőhaza (akárcsak időleges) elhagyása, meg lehet-e hozni lelkizés nélkül? Vajon képes-e az ember a szikár tények alapján a család, a barátok elhagyása mellett dönteni, vagy ehhez ennél több kell?
Kérdésem őszinte és szándéka szerint nem manipulatív. A személyes benyomásom eddig az volt, hogy legalább annyian indokolják a tervezett indulást (vagy a kint lévők a haza-nem-jövetelt) lelki, mint anyagi okokkal.
Hadd hozzam fel a személyes példámat: esetemben kifejezetten lelki okok állnak amögött, hogy az indulás mellett döntöttem. (Apropó, a közeljövőben tervbe van véve egy poszt az álláspályázatokról is.) Anyagilag viszonylag rendezettek a körülményeim, nagyságrendekkel jobban valószínűleg külföldön sem élnék (az egészen elképesztővé vált létbizonytalanságot most hagyjuk, az – ha esetleg nem is ilyen mértékben, de még ebben sem vagyok biztos – van külföldön is), viszont rendkívül zavar ebben az országban nagyon sok minden. (Ezeket most nem sorolnám fel újra, akit érdekel, az kattintson ide és olvassa el a blogindító posztot!)
A mai kérdés, vagy nevezhetjük vitaindítónak is akár: az ország elhagyása anyagi, vagy lelki okokra vezethető inkább vissza? Egyáltalán: elválasztható-e a kettő egymástól?
Véleményeteket várom itt, a kommentekben, vagy a Facebook-oldalon, ahol kapcsolatokat is lehet kialakítani. Aki pedig egyiket sem szeretné, csak megtisztelne azzal, hogy megírja véleményét, saját történetét privátban, az a hataratkeloKUKAChotmail.com címre teheti meg.
Olvasd el a legérdekesebb posztokat és szólj hozzá!
14 nap múlva Svédországba költözünk
Választunk egy országot magunknak
Elindulni, de mennyiből? - gyakorlati tanácsok
Nem bántuk meg, de nagyon nehéz
Odakint farkastörvények uralkodnak
A létbizonytalanság szelleme eltűnik
Úgy mennék külföldre, hogy mégsem
Utolsó kommentek