Határátkelő

Vártam pár napig ezzel a poszttal, mert nem akartam első indulatból írni, ráadásul a téma is kilóg a sorból - de hát néha előkerülnek olyan hír(esztelés)ek, amelyek e blog olvasóit kiemelten érintik, és ilyenkor valamit mondani kell. Különösen, hogy a Facebook-oldalra is volt, aki már kiposztolt egy erről szóló cikket.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Tegnap este elkapott az ihlet (...), illetve egy ideje már foglalkoztat a gondolat, amit ezennel meg is valósítok. A mai posztot TI írjátok, és arról szól, hogy miért NE menjek el Magyarországról.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Leveleket, a te személyes történeted pedig a következő címen várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Érdekes vita bontakozott ki a minap az egyik poszt kapcsán. Ennek lényege az volt, hogy vajon a külföldön élőknek és dolgozóknak mekkora részt kellene vállalniuk Magyarország megváltoztatásából?

Tünde tegnapi, Amerikáról szóló hosszú posztjában volt két mondat arról, milyenek a tapasztalatai külföldön élő honfitársainkról. Érdekes (?) módon a legtöbb komment a poszt ezen megállapításaira érkezett, így veszem magamnak a bátorságot és ma ezekből szemezgetek, immár célzottan feltéve a kérdést: tényleg ilyenek lennénk? Vagy csak a rossz tapasztalatok erősebben megmaradnak?

A mai poszt apropóját egy, szinte a blog megindulása óta zajló vita adja. Többen is a szememre vetették már, hogy túl sok a közösséget megosztó "lelkizés" és kevés a tény.

Az én országom a nyugati kultúrkörhöz tartozik. Egy olyan ország, ahol az emberek felelősséggel tartoznak egymásért.