Az én országom a nyugati kultúrkörhöz tartozik. Egy olyan ország, ahol az emberek felelősséggel tartoznak egymásért.
Az én országomban gyerek nem mehet éhesen az iskolába és nem retteghet a nyári szünettől azért, mert olyankor nincs mit enni.
Az én országomban a törvény mindenkire egyformán érvényes, legyen gazdag, szegény, politikus, üzletember, tanár, pap. A bűn nem az elkövető személyétől függ.
Az én országomban a rendőrnek eszébe sem jut „okosan” megoldani azt, ha igazoltatás közben kiderül, hogy véletlenül lejárt valamelyik igazolvány. Elhiszi nekem, hogy figyelmetlen voltam és nem akar rögtön sok pénzre lenyúlni.
Az én országomban a rendőr nem a helységnév-tábla alatt áll a traffipaxszal, hogy megbüntessen, hanem azt akarja, hogy normálisan közlekedjek, nem veszélyeztetve a többieket. Nem az a cél, hogy így pótolja a kiesett bevételt, hanem az, hogy kevesebb baleset legyen az utakon.
Az én országomban ismeretlen a hálapénz fogalma. Az orvos fizetésért dolgozik, amiből meg tud élni. Az én országomban nem kell görcsölnöm a kórházi folyosón, hogy mindenkinek adtam-e elegendő pénzt, és így megfelelő ellátást kap-e majd a hozzátartozóm.
Az én országomban a politikusok megpróbálják kihasználni a kiskapukat. Játszanak a költségtérítéssel, van, hogy nem bontják ki az igazság minden szeletét – de ha ez kiderül, akkor az én országomban az a politikus nem politikus többé.
Az én országomban az adóhatóság nem második rendőrség, hanem egy állami szerv, melynek célja, hogy beszedje az adót, és ha hibázom, akkor kisegít, nem azonnal megbüntet.
Álmodtam egy országot magamnak.
Ebben az én országomban a munkának becsülete van: nem az a példakép, aki minél többet lop, csal, hanem az, aki tisztességes munkával keresi meg a kenyerét, és aki rendesen dolgozik, meg is tud élni belőle.
Az én országomban, aki rendesen dolgozik, annak nem kell rettegve várnia hó végén a számlákat, annak nem kell döntenie a gáz- és a villanyszámla kifizetése között.
Hosszan sorolhatnám még, milyen az én országom, de majd Ti megteszitek helyettem.
Egy dolgot nem értek: miért nem lehet ez az én álomországom a szülőhazám?
Véleményeteket a ti álomországotokról várom itt, a kommentekben, vagy a Facebook-oldalon, ahol kapcsolatokat is lehet kialakítani. Aki pedig egyiket sem szeretné, csak megtisztelne azzal, hogy megírja véleményét, saját történetét privátban, az a hataratkeloKUKAChotmail.com címre teheti meg.
Olvasd el az eddigi posztokat és szólj hozzá!
5. Hat ok, amiért maradni kell
6. 14 nap múlva Svédországba költözünk
7. Felháborodás érdektelenség miatt elnapolva
8. Választunk egy országot magunknak
11. Elindulni, de mennyiből? - gyakorlati tanácsok
13. Nem bántuk meg, de nagyon nehéz
14. Odakint farkastörvények uralkodnak
Utolsó kommentek