Érdekes vita bontakozott ki a minap az egyik poszt kapcsán. Ennek lényege az volt, hogy vajon a külföldön élőknek és dolgozóknak mekkora részt kellene vállalniuk Magyarország megváltoztatásából?
Nagyon sok kérdés merül fel az emberben a posztokhoz kapcsolódó kommentek olvasása közben (csupán zárójelben: azt hiszem, aligha lehet jobb érzés egy bloggazdának, mint amikor azt látja, hogy a hozzászólások legalább olyan értékes részei a blognak, mint maguk a posztok), és nekem sokszor az az érzésem, hogy jó lenne ezeket a felvetéseket külön posztban tovább megvitatni, hogy az érvek és az ellenérvek ne vesszenek el a kereshetetlen semmiben.
Az egyik ilyen vita Magyarország „megreformálásáról” szólt (és talán az idézőjel indokolatlan is), és arról, hogy ebben mekkora szerepet kellene a külföldön élő magyaroknak vinniük. Többen érveltetek itt azzal, hogy ha mindenki elmegy, aki változást szeretne, akkor soha semmi nem változik meg – és ebben komoly igazság van.
Másképpen fogalmazva: vajon kellene-e tenniük (a szó pozitív és nem kötelező jellegű értelmében) azoknak, akik elmentek, ezért az országért? Más kérdés (és ezt is feszegette több hozzászóló), hogy vajon az a pár ezer, tízezer ember, aki több év külföldi tapasztalat, másfajta életmód és kultúra megtapasztalása után esetleg hazajön, tud-e változtatni? (Némileg hasonló gondolatokat feszegetett a tegnapi poszt is.)
Ha gondoljátok, ma beszélgethetnénk erről. Gondolatébresztőül néhány általam önkényesen kiragadott hozzászólás egy korábbi poszt kommentjei közül.
Céhes világ felelevenedése
Magyarország jövője közös felelősségünk. Nagyon jó lenne, ha tényleg megtörténne az, hogy a kint szerzett tapasztalat kamatoztatása és az ország felépítésében való részvétel miatt haza jönnétek jópáran. Egy amolyan céhes világ felelevenedése jót tehetne az országnak, amikor nem kiáramlás van, hanem körforgás. Kimegy a legény/leány, tanul nyelvet, kultúrát, mentalitást, szakmailag fejlődik, majd hazajön 3-4-7 év után, és itthon kamatoztatja a tanultakat. (Pedróatya)
Tegyük fel, hogy valaki, aki most külföldön él, mindenféle tapasztalatot szerez, stb. Aztán egyszer hazajön. Mind. Gondoljátok, hogy mondjuk ez a pár ezer ember miután hazajött, majd meg fogja tudni változtatni azokat a dolgokat, amik miatt kimentek? Persze, egy-két dologra biztosan lehet pozitív hatásuk. De megváltoztathatják-e, megjavíthatják-e az alapvető, mondjuk strukturális problémákat? (opelgeza opelgeza)
Talán valami mélyen gyökerező atavizmus hajtja a vándort vissza abba az országba, amelyet ősei a történelmi idők ködbe vesző kezdetén elhagytak. Néha rátalál egy helyre, s valami titokzatos érzés azt súgja, hogy ide tartozik. Ez a haza, amit keresett, itt fog letelepedni – olyan tájon, amelyet még sosem látott, emberek közt, akiket sosem ismert -, mintha mindent és mindenkit gyerekkora óta ismerne. Itt végre pihenést talál. (amarante)
Mi van akkor, ha már az elköltözéssel segítjük a hazaiakat munkát találni? Jelenleg (nekem), olybá tűnik, hogy túl kevés munkahely jut túl sok munkavállalóra. Így a munkáltatók tulajdonképpen alacsonyan tarthatják a béreket, mivel mindig lesz valaki aki olcsóbbért vállalja. De ha a munkavállalók száma csökkenne, akkor a jelenleg dolgozók ütőképesebb szakszervezeteket tudnának felállítani; jobb lenne a tárgyalópozíciójuk a bérekkel kapcsolatban. (Kágyilló)
Mi a garancia?
Több otthoni családot támogatok anyagilag, néha egy-két jótékonykodás is befigyel magyarországi szervezetek felé, és őszintén szólva nem hiszem, hogy ezt otthon élve meg tudnám tenni. Tudom, nem minden a pénz, de én úgy látom, sokaknak most létkérdés odahaza (ezzel nem az országot sajnálom le, még mielőtt nekem ugranátok). (kozmopolita)
Na, ez a kérdés, hogy aki hazamegy, az miért is megy haza. Elszegényedni, tengődni, nyerészkedni vagy éppen azért, hogy segítse a gazdaságot, a társadalmat. Kizsákmányoló van elég az országban, munkanélküli is. Mi a garancia arra, hogy aki hazatér és magával visz valami újat, jobbat, annak az ötletére kíváncsi is lesz esetleg a leendő munkáltatója, hogy mit lehetne újítani az adott területen, amivel esetleg jobb lenne mindenkinek. (boglar)
Nekem a személyes tapasztalatom a következő: miután külföldön megszereztem egy MBA diplomát (NEM a magyar állam pénzén, mielőtt valaki ezzel jön), otthon is megpróbáltam elhelyezkedni. Egyetlen értékelhető állásajánlatot sem kaptam (ez még a válság előtt volt!). Csak és kizárólag a végzettségemhez méltatlanul alacsony szintű munkalehetőség volt, de még ott is húzták a szájukat, hogy “túlképzett” vagyok. A pénzről már ne is beszéljünk, nem számítottam nyugati bérezésre, de konkrétan kevesebbet ajánlottak, mint a régi állásomban, MIELŐTT továbbképeztem volna magamat. Ezek után elfogadtam az első külföldi ajánlatot, pedig egy olyan országba kellett menni, aminek még a nyelvét sem beszéltem (és ez nem zavarta őket, azt mondták kellek nekik és kész, fizetik a nyelvtanfolyamot). Azóta is ott vagyok, és bár egyáltalán nincs bennem negatív érzés Magyarországgal szemben, nem látok rá reális lehetőséget, hogy a belátható jövőben hazaköltözzek. És arra az érvre, hogy rám meg a hasonlókra otthon lenne szükség: kérem én megpróbáltam… (tableno)
Beszélgetni, vitatkozni, tapasztalatokat megosztani lehet itt, a kommentekben, vagy a Határátkelő Facebook-oldalán. Aki pedig megtisztel azzal, hogy megírja véleményét, saját történetét privátban, az a hataratkeloKUKAChotmail.com címre teheti meg.
Olvasd el a legérdekesebb posztokat és szólj hozzá!
Választunk egy országot magunknak
Elindulni, de mennyiből? - gyakorlati tanácsok
Nem bántuk meg, de nagyon nehéz
Szinte reménytelen a kiköltözés
Fiatalok, menjetek, amerre láttok!
Hogyan lehetsz sikeres külföldön?
Utolsó kommentek