Miután a Facebook-oldalon kifejezett kérés érkezett egy ciprusi poszt iránt, mi mást is tehetnék, mint előállok egy ciprusi poszttal... A viccet félretéve, tényleg kértétek (egészen pontosan Ági) és mivel Norbi már jó régen elküldte az írását, gondoltam, kihasználom az alkalmat. Szóval a tegnapi thaiföldi kiruccanás után ma egy jóval közelebbi, de nem kevésbé kellemes klímájú hely következik, bár a posztból az is kiderül, nem feltétlenül nagy öröm az éjszakai 34 Celsius fok sem. Ismét szóba kerül az egészségügy (tanato, figyelem!), és az is, miért hagyják járó motorral az autót a helyiek. A szó innentől Norbié!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„2010. augusztustól 2011. májusig Cipruson éltem, mint profi sportoló. Erről szeretnék a számotokra egy rövid kis ízelítőt magáról az országról és az ott élő emberekről.
Ciprus szigete, mint természeti jelenség, maga a gyönyör. Csodálatos tengerpartok, elképesztő hőség, kedves emberek. Ezek lennének azok az egyszerű de, mégis találó jelzők, amik abszolút illenek az országra, és az ott élő társadalomra.
Mindenki beszél angolul
Először az első nap eseményeivel szeretném megismertetni az olvasókat, ugyanis az ott történtek ámulatba ejtettek, soha nem gondoltam volna, hogy így élnek emberek, mint idekinn…
2010. auguszus 24-én érkeztem a szigetre. Már aláírt profi sportolói szerződéssel rendelkeztem (csapatsport, nem foci). Hajnalban értem földet a magyar légitársaság gépével. A reptéren a csapat ügyintézője várt rám. Már akkor érezhető volt a hatalmas klímaváltozás. A larnacai reptérről a főváros Nicosia felé vettük az irányt.
Az autóban nyelvi gondok nem kerültek felszínre, mivel angolul kitűnően beszélek, és mint utóbb kiderült, az angolt az 5 éves kisgyermek és a 90 éves idős bácsi is majdhogynem perfektül beszéli. Görögre nem is igazán van odakinn szükség, hogyha az ember beszél angolul.
34 fok éjszaka...
Megérkeztem a szállásomra (új építésű társasház csendes környéken távol a város központjától leginkább egy kertvárosi részhez tudnám hasonlítani), ahol a két bolgár csapattársam fogadott. Gyors kipakolás után már csak arra maradt energiám, hogy hajnal 4-kor az ágyamba vessem magam.
Az éjszaka folyamán az alvás nehezen ment, távol voltam otthonról, valamint 34 fokban hajnal 4-5 körül az alvásra fókuszálni nem igazán lehetséges. Sokáig egyébként sem pihenhettem ugyanis reggel 9-kor, a csapat ügyintézője megjelent a lakásban és a kötelező orvosi vizsgálatra indultunk.
Furcsa volt megszokni a jobb kormányos autókat, illetve a baloldali közlekedést. Úton a kórházba mesélt a városról, a csapatról, az edzések időpontjáról és az egyéb hasznos információkról. Megérkeztünk. Ekkor hívta fel a figyelmem arra miképp. „ez nem az állami kórház, idekinn csak privát kórházakat használunk. Az államiba csak akkor mennénk, ha a vágóhídra vágynánk…”
Vizsgálatok minden mennyiségben
Ez már akkor tudatosult bennem, mikor beléptünk az ajtón. Az itthoni budapesti kórházak méretével azonos volt. De ez volt az egyedüli hasonlóság a kinti és az itthoni épület között. Gyönyörű szép berendezés, rendkívül tiszta belső terekkel fogadott az ajtó mögötti világ. Bejelentkeztünk a vizsgálatra. Már a bejelentkezésért is fizetni kellett. Ez 20 euró volt.
Majd kezdődtek a vizsgálatok. Először egy általános orvosi vizsgálat volt azután következett a vérvétel, EKG, tüdőröntgen. Majd beléptünk egy másik ajtón, amelyen ott állt feketén-fehéren az orvos szakterülete, de már nem tudnám megmondani pontosan.
A fejemtől a lábamig minden ízületet átmozgatott, csontokat ellenőrizte, izomcsoportok esetleges sérülését kereste. Egyszóval majdnem mindenemet átvizsgálta. A vizsgálatok végeztével kiderült semmilyen probléma nem áll fenn. Majd az orvos közölte: ez 200 euró lesz. Az ügyintéző mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, kifizette majd adott az orvosnak még 50 eurót hálapénz nevén. Az egész olyan 40 percet vett igénybe.
„Legalább az autóban legyen jó idő”
Az autóhoz közelebb érvén észrevettem, hogy jár a motor. Értetlenül kérdeztem, miért hagyta így. A válasza az volt, hogy „idekinn meleg van, legalább az autóban legyen jó idő” és hozzátette azt a mondatot, amit, amíg élek nem fogok elfelejteni „Ez csak pénz.” Itt ezt magára az autóra és a benne lévő üzemanyagra értette.
Ugyanez történt mikor elvitt vásárolni. A kinti bevásárlóközpont előtt ugyanígy hagyta az autót. De legnagyobb megdöbbenésemre nem ez volt az egyedüli autó, amely ily módon parkolt. Azt még meg kell említenem, ekkor a hőmérő 47 fokot mutatott… Celsiusban.
Cipruson a legkönnyebb munkának a rendvédelem számít. Alig-alig akad dolguk a rend éber őreinek. Autólopás? Betörés? Majdnem ismeretlen fogalmak ezek a számukra. Bármit ott lehet bárhol hagyni, pár óra múlva az ugyanott, ugyanúgy megtalálható lesz. Persze mint mindenhol itt is akadnak kivételek.
Ez csak egy kis ízelítő volt abból a világból, ahol 10 hónapot éltem. Sok olyan említésre való dolog van, még amit szeretnék megosztani a blog olvasóival. Vegyék ezt egy kis ízelítőnek.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Szülés Svédországban 14 ezer forintért
Külföldi munka nyelvtudás nélkül?
Magyar elme számára felfoghatatlan
Egy 21. századi határátkelő lélektana
Külföldi munkavállalás – magyarul
Utolsó kommentek