Többször volt már szó a betegápolói munka nehézségeiről, de nem lehet elégszer figyelmeztetni mindenkit, milyen komoly fizikai és lelki megterhelés idegen beteg embereket a nap 24 órájában, heti 7 napban istápolni. A helyzetet csak nehezíti, ha mindezt külföldön kell megtenni. Így látja Claudia is, aki több alkalommal több helyen is megtapasztalta az idősápolás keserveit.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Én egy Magyarországon lévő munkaközvetítői irodán kaptam munkát kint Németországban. Minden hivatalosan ment, vagyis szerződés, pecsétek, aláírások. Kaptam telefonhívást is, amin persze a munkaadóm hívott fel németül. Nem volt nehéz beszélni és leegyeztetni, mert beszélem a nyelvet.
Gyerekként sokszor voltam kint Németországban, így nem volt nehéz megérteni, mit mond. Igaz, ha nem az igazat mondják meg, akkor mindegy melyik ország és milyen nyelven mondják - azt gondolom.
A munkaszerződés
A munkaszerződésben 37.5 munkaóra van feltüntetve hetente. A fizetés bruttóban megadva, és részletesen az is szerepel benne, hogy kapok-e szállást ingyen, esetleg fizetni kell érte és milyen az ellátás. A munkaköri leírás is meg van adva, valójában háztartásbelit keresnek és nem betegápolót.
Így mivel minden le volt 100 százalékra beszélve és aláírva a munkaszerződés, megvettem a jegyet és már utaztam is ki Németországba. Mikor megérkeztem, autóval vártak. Nagyon aranyosak voltak és kedvesek.
A rettegett injekcióstű
A kétszintes ház emeletén volt a szobám, az ajtót nem lehetett kulcsra zárni, és a szobának templomszaga volt. A néni halott férjének a fotója és ruhái a szekrényben. Mivel tél is volt fűteni kellett. A picike szoba épphogy csak be volt fűtve, de ki volt nyitva az ablak, hogy szellőztessenek.
A fürdőszoba hatalmas volt (nagyobb, mint az én otthoni szobám), a WC egy külön helyiségben. Mivel egyik elődöm beledobott valamit, így tilos volt használni, ellenben olyan büdös volt, hogy nem lehetett megmaradni a környékén sem. Hiába mondtam a háziaknak nem csinálták meg.
A néni cukorbeteg volt, inzulinozni kellett. Volt kolléganőm, aki alkoholista volt és német, adta be neki az injekciót, és nekem is felajánlotta, hogy próbáljam meg. Mivel nagyon félek az injekcióstűtől, ez nem volt kis kihívás.
A néni egyébként senkit nem ismert fel és folyton a nyelvét dugdosta ki a szájából, mintha kígyó lett volna. A háziak egy másik házban laktak, nagyon rendesek voltak velem, mindennap étteremben ettünk például, de a néni körül nem volt könnyű. Például mindent kézzel kellett csinálni, mert minden zavarta: a lámpa fénye, a hajszárító, a mosógép zaja. Még a WC lehúzója is!
Munka egy kis faluban
Így aztán megkértem őket, hogy segítsenek nekem más munkát keresni. Még ebben is aranyosak voltak tényleg, holott senki ezt nem csinálná meg nekem. Ingyen kaptam tőlük vonatjegyet a másik munkahelyemre, és persze a fizetést. Érdekes módon két nap elteltével kaptam Németországban munkát. Magyarországon évek telnek el sajnos, hogy az embernek munkája legyen és persze mondanom sem kell filléreket fizetnek, ha kifizetik az embert és nem verik át a munkáltatók!
A másik munkám helyszíne egy kicsi faluban volt. A hatalmas házban egyedül laktam a nénivel, a lánya és a fia két nap után egyedül hagytak vele. Kaptam pénzt és bemutattak mindenkinek a faluban. Vagyis mindenki ismert, látott mindent. Mivel a néni nagyon idős volt, kerekesszékben sétáltunk a faluban és közelében. Imádtam ott lenni.
A legnagyobb problémát az jelentette, hogy olyan kosz volt a házban, hogy egy hónap alatt tudtam csak rendesen kitakarítani. A néni férje akkor már 3 éve meghalt, de a holmijai, a véres gézlapok (!), stb. még mind ott voltak.
A román betegápolók
Kiderült, hogy rendszeresen járnak ide betegápolók Romániából, leginkább nyaralni, mert dolgozni nem nagyon dolgoztak. Nem hittem a fülemnek és a szememnek, hogy mi van a lakásban. A román vendégmunkások csak ették a Milka csokikat és küldték haza a pénzt az otthon maradtaknak. A nénivel sem tudom hogy bánhattak, mert alig tudtam lenyugtatni sokszor. A néni szinte fél éjjel fent volt, és hangosan gagyogott, mivel már nem tudott beszélni sem.
A néni egyik lánya, aki valamivel távolabb lakott, többször is ott aludt, ilyenkor már hajnalban felkeltett, hogy ezt és azt csináljak meg. Este 10-kor még mindig nem hagyott békén. A kivasalt ruhákat betette a szárítógépbe, ami teljesen összegyűrte őket és odadobta nekem, hogy vasaljam és keményítsem ki. Egy idő után teljesen kikészített, így aztán otthagytam őket és hazajöttem, mert itthon is volt bőven intézni való.
A cseh kolléganő esete a háziúrral
Nemsokára kaptam másik munkát, ám megint csak a helyszínen derült ki, hogy már vagy egy cseh kolléganőm, aki már 3 éve ott dolgozik. Itt is elfelejtették közölni, hogy a néni súlyos beteg, a hasán át kell táplálni, le van bénulva, azaz cipelni kell, és emelgetni. Kiderült az is, hogy cseh kolléganő gyakorlatilag semmit nem csinál, csak dirigálgat.
A ház pazar volt, három szintes, a pincében úszómedencével, és fantasztikus kerttel. A kolléganőm persze egyéb szolgálatokat is tett a férjnek, aki ezt azzal honorálta, hogy autót, aranyláncokat, laptopot vett neki, és kapott az emeleten egy 25 m2-es hatalmas, erkélyes szobát.
Nem sokáig bírtam, hogy jóformán mindent egyedül csinálok, két hét után felmondtam. Ráadásul a cseh lány borzalmas főztjét kellett enni, úgyhogy szinte éheztem is, de annyira, hogy utána még itthon is sokáig rémálmaim voltak.
Nagyon észnél kell lenni, mert ami sok helyen megy, az kihasználás felsőfokon, szabadság ugyan van, de szabadnap nincs, csak a napi 24 órás szolgálat heti 7 napban. Szerintem vétek más háztartásában élni, nem jó, ha nincs hova hazamenni – ráadásul a dolog jellegéből adódóan abban a pillanatban, ahogyan megszűnik a munkád, megszűnik a szállásod is.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Beleragadtunk a nagy sáros maszlagba
Kiderült, itt a túlélést tanítják
Most kezdem érezni, hogy megszoktuk
A gyökértelenség megviseli az ember lelkét
Nem sikerül felvenni a ritmust
Tíz dolog, amiért érdemes felmondani
Nem bántam meg, hogy belevágtunk
Az első pillanattól kezdve befogadtak
Csak sikeres magyarokkal találkoztam
Utolsó kommentek