Ma Angliába látogatunk, kalauzunk, Vbea egy könyvelőcéget hagyott hátra Magyarországon, amikor fogta magát és nekivágott Londonnak. Most idősápolóként dolgozik és pozitív tapasztalatokat szerzett, de azt is látja, hogy nehéz egy bizonyos szint fölé jutni.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Mint annyian mások, én is Angliában dolgozom. Otthon volt egy főállásom – 3 diplomával egy könyvelő/könyvvizsgáló cégnél dolgoztam. Emellett volt működő saját cégem is, szóval 7 napból nagyjából hat és fél napot dolgoztam hetente. 6 éve vettem egy házat, kocsit, a hitelek pedig fizetni kell. A fizetésem és a céges bevételem pontosan elég volt a hitelek és a megélhetési kiadások fedezésére – nyaralásról ne beszéljünk.
Az utolsó csepp a pohárban
A problémák 3 éve kezdődtek, de az elmúlt két évben már nemhogy kifele evickéltem volna az adósságokból, hanem egyre nagyobbakat halmoztam fel – hála kormányunk áldásos tevékenységének. A 2010-es szigorítások és a játék a magánnyugdíjpénztárral volt az utolsó csepp a pohárban. Közgazdász végzettséggel és globális rálátással nem kellett sokat számolnom ahhoz, hogy rájöjjek, ha maradok, mindent elveszítek – hisz amit csinálnak, az csak még lejjebb húz minket.
Így 2011 januárjában felmondtam, a neten találtam egy céget, aki azt mondta, hogy ha kijövök, lesz munkám, szóval vettem két bőröndöt, egy repülőjegyet és március elején felültem a londoni gépre.
Akkor mindenki hülyének nézett. Kaptam a jótanácsokat, hogy gondoljam meg, menjek vissza, mert kinn sem könnyebb, minden drágább és mégiscsak egy másik ország, másik kultúra.
Fogalmatlanul
Én – mint mindig – akkor is csak a saját megérzéseimre hallgattam és kijöttem. Leszálltam a gépről és a reptéren döbbentem rá, hogy van ugyan egy cím a kezemben, ahol elvileg lesz szállásom, de nemhogy arról nincs fogalmam, hogy az merre lehet, de arról sem, hogy én hol vagyok most, illetve hogy merre kellene indulnom.
Szerencsére megismerkedtem néhány lánnyal és mint kiderült, ők is hasonló módon kerültek ide, szóval a végén legalább ezzel minden rendben volt.
Számomra itt minden nagyon más volt. Először úgy éreztem magam, mintha egy nyitott mesekönyv lapjain lépkednék. Itt együtt van a múlt és a jelen. A házak, az utcák ugyanolyanok, mint 100 éve lehettek. Számomra úgy tűnt, megállt az idő.
Éjjel indulnak a tejeskocsit és szállítják az üveges, vagy épp a műanyag flakonos tejet, vajat, amelyet az ajtód előtt hagynak. Kora reggeltől biciklis gyerekek róják az utakat az aznapi újságokkal. Az utakon az 50 éves veterán autóktól a legújabb Aston Martinig minden megtalálható. A kocsik többségét nem igazán itt képzeltem volna el.
Úgy tudtam, itt sokat esik az eső és hidegebb van. Hát eső idén van, viszont a tél nem hidegebb, a nyár pedig nagyon kellemes, meleg. Ennek köszönhetően a gépkocsik nagy része cabrio, vagy napfénytetős. Amint egy kicsit melegebb van, már leteszik a kabátot és előkerülnek a nyári ruhák. Nyártól októberig hetente élvezheted a tűzijátékot, amely valakinek a születésnapját vagy valamilyen évfordulót hivatott közhírré tenni. A tűzijáték-parádé csúcspontja az októberi hindu ünnep, a Diwali.
Állatok
Olyan furcsaságokhoz kell itt hozzászokni, mint a mókusok, amelyek szürke színűkkel a mindennapi élet részei. Mindenhol ott vannak: a kertekben, a parkokban, időnként a házak nyitott ajtóin is bemerészkednek és iszonyú rendetlenséget hagynak maguk után.
A másik kedvencem a róka. Amikor először láttam, nem hittem a szememnek, de hozzá kellett szoknom. Bármikor, bárhol feltűnhetnek, bejönnek a lakott területre, a házak között kutatnak élelem után. Furcsa őket ilyen távol látni az általunk megszokott környezetüktől. Viszont nem árt óvatosnak lenni velük, hiszen megszokták az embereket, egyik-másik elég közel is merészkedik, de azért nem háziállatok.
Munka
Én home-care munkakörben dolgozom amióta kijöttem. A lényege, hogy az idősek és betegek otthon vannak, mi pedig kijárunk hozzájuk és segítünk nekik mindenben, ami a mindennapi élethez kell. Reggel mosdás, öltözés, gyógyszer, ha van, reggeli, később ebéd, este vacsora, átöltözés, ágyba segítés; ha szükséges, akkor bevásárlás, vagy csak elmenni velük sétálni; ha kell, takarítás. Kliensenként változik, hogy kinél mit kell csinálni és ennek függvényében az ott eltöltendő idő hossza is más és más.
A legrövidebb „call” (betegre jutó idő) 15 perc, ilyenkor általában csak gyógyszert adunk, vagy ebédet melegítünk. A „call”-ok 15 perc többszörösére vannak megszabva. Hetente kapjuk beosztást, általában ½ 7 – 7 körül kezdünk és este 9 – 10 körül van vége a napnak. Napközben van szüneted.
Ez a típusú munka annyiban jobb, mint a live-in típusú, hogy megmondhatod, mely napokon és a nap mely szakában szeretnél dolgozni. Szerencsére a cégek többsége tudja, hogy ez a munka szellemileg és fizikailag sem könnyű, így megtesznek mindent, hogy Te is jól érezzed magad.
A másik, amit nagyon szeretek, az a szabadság. Mivel egész nap mész, több embert ismersz meg, ügyfeleket, azok családját és más „carer”-eket, így könnyebb kapcsolatokat kiépíteni, barátokat találni. Azok után, hogy évekig irodában ültem, most nagyon élvezem az egész napos vezetést és járkálást.
Élni és dolgozni hagyni
Ami szintén nagyon jó, hogy hagynak élni és dolgozni. A közhiedelemmel ellentétben itt IS dolgozni kell, csak itt hagynak és megfizetik. Az tény, hogy minden cég más, de szabad vagy. Ha nem tetszik az egyik, keress egy másikat.
Az első cég, ahol dolgoztam, nem volt túl jó. Kihasználtak minket, nagyon nehéz volt a munka és nem fizették meg rendesen. Tény, hogy adtak autót, de mi fizettük a benzint és kellett fizetni „bérleti díjat” a kocsihasználatra munkaóránként, ugyanakkor nem használhattad magáncélra.
Más cégek elvárják a saját közlekedési eszközt, de 500-1000 fontért már lehet kapni egy normális autót és a munka általában könnyebb, a fizetés lényegesen jobb, így nemhogy rosszabbul, de jobban ki lehet jönni egy hónapban.
Árak
A mindennapi megélhetés semmivel sem drágább, mint Magyarországon. Aki szereti az alkoholt, illetve a cigarettát, annak lesz kiadása, mert ezek lényegesen drágábbak, de az élelmiszer és a ruházat ugyanolyan árban van.
Szinte minden sarkon található egy charity shop, ahol nagyon olcsón, nagyon jó dolgokat lehet találni. Ezekben nem csupán ruhákat lehet venni, hanem berendezési tárgyakat, időnként elektronikai eszközöket, könyveket és dvd-ket, amelyek segíthetnek a nyelvtanulásban.
Ami lényegesen drágább, az a szállás. Ha csak egy szobát akar valaki bérelni, az heti 60 fonttól már van, de ha valaki egy kisebb stúdió-lakást szeretne, az nagyjából havi 500 fonttól kalkulálhat. Ennek megkérik az árát, viszont minél nagyobb egy lakás, annál inkább megéri.
Hogy miért éri meg mégis inkább itt dolgozni? A fizetés miatt. A minimálbér 6 font – árfolyamtól függően minimum kétszerese a magyarországinak. Minimálbért ebben a szakmában nem sok helyen kapsz, általában jóval jobb pénzekkel lehet számolni. Így – az én esetemben például – a havi keresetemből megélek, fenntartok egy autót, fizetem a szállásomat, visszafizettem egy 7 számjegyű adósságot és gond nélkül fizetem a hitelemet.
Nem ridegek, de nem is tisztán angolok
Korábban már említettem, hogy itt szabadnak érzem magam. Ezt a szabadság azonban nem csupán a munka milyenségéből adódik. Angliában, főleg Londonban és környékén már nagyon nehéz találni kizárólagosan angol származású angolt. A háború alatt és után nagyon sokan vándoroltak be Európa más részeiről. A legtöbb család ma már félig francia, lengyel, német, vagy bármi más.
Ugyanakkor a mai napig nagyon sokan jönnek be, főleg Indiából és Európa szegényebb országaiból (mint Magyarország). Amikor tavaly kijöttem, mindenkitől azt hallottam, hogy milyen ridegek az angolok és hogy nem fogom ott jól érezni magam. Hát ezt meg kell, hogy cáfoljam. Ha valahova odamegyek egyik nap és másnap ismét megjelenek ott – hiszen dolgozom –, akkor az idős bácsi, aki előző nap is látott köszön és megkérdezi, hogy vagyok. Nagyon könnyen szóba lehet elegyedni az emberekkel és bármi kell, készségesen segítenek.
Az volt a legjobb az első fél évben, amikor kijöttem, hogy a területen, ahol dolgoztam, nem volt más magyar rajtam kívül a körzetemben – roppant szerencsés voltam akkor. Nagyon jó barátságokat kötöttem indiai, iráni és szlovák emberekkel és rájuk a mai napig is számíthatok. Ha bármi jó dolog történt, velem együtt örültek és ha valami gond volt, segítettek megoldani.
A szabadságot erre is értem, hiszen szabadon elmondhatod a dolgaidat, senki nem kezd féltékenykedni és nem kérdőjelezik meg, hogy neked miből volt erre-vagy-arra lehetőséged és pénzed. Nem azt nézik, hogy valamit miből veszel meg, ahogyan azt a magyarok teszik, hanem örülnek annak, hogy Te meg tudtad tenni és ez téged boldoggá tesz.
Sajnos később összekerültem néhány magyarral, az egyikükkel még barátok is lettünk, ami egészen addig tartott, amíg ki nem derült, hogy az életem pozitívan változott – azóta nem szól hozzám. Hogy őszinte legyek, nem zavar. Utálom a kétszínű embereket és az alakoskodást.
Ugyanakkor amióta kijöttem összesen háromszor keveredtem vitába: kétszer magyarral, harmadszor egy magyar hibájából. Miért csak velük van gond?
Végül néhány jó tanács
Ha valaki arra adja a fejét, hogy eljön Magyarországról – nem csak Angliába, hanem bármelyik másik országba – azzal a szándékkal, hogy ott akar élni egy ideig és dolgozni, legelőször fogja meg magát, menjen el egy tanfolyamra és tanulja meg az adott nyelvet.
Nagyon sok magyar landol itt, azt hiszik, hogy itt mindenki csak rájuk vár, de közben megmukkanni nem tudnak. Ha ezt szóvá teszi valaki, akkor persze nekik áll feljebb, így rögtön szembetalálkozhatunk a magyar mentalitással: „én vagyok itt és én magyar vagyok”. Nem tudom, miért gondolják, hogy övék a világ.
Én még emlékszem arra, amikor a sok kínai beáramlott hozzánk és nem tudtak egy kukkot sem magyarul. Mindenki fel volt háborodva és lám, most mi csináljuk ugyanezt.
Mivel nem tudják a nyelvet, nem értik meg az embereket, ami azért elég nagy probléma, ha valaki ebben a munkakörben helyezkedik el, lévén emberekkel dolgozunk, beszélni kell velük és meg kell érteni őket. Egyes esetekben hivatalos szervekkel kell társalogni, szóval a nyelv ismerete és aktív használata igen fontos tényező.
Nehéz jó munkát találni
Szomorú tény, de el kell fogadni: bárki kijöhet, itt tényleg könnyű munkát találni. Akár 1 héten belül találhatsz munkát egy étteremben, kis üzletben vagy carer-ként, viszont ha ennél jobb munkát szeretnél, az nagyon nehéz. Az angolokra jellemző, hogy leginkább azt alkalmazzák, aki Angliában szerezte a képesítését.
Ha elég fiatal vagy, érdemes itt végezni a főiskolát, egyetemet, mert akkor nagy eséllyel jó álláshoz juthatsz. Egyéb esetben lehetsz akármilyen jól képzett és rendelkezhetsz akármennyi diplomával, illetve több éves szakmai tapasztalattal, nem tudsz – vagy csak nagy szerencsével – képesítésednek megfelelő munkát kapni, hiszen a képesítésed nem angliai. Ugyanakkor még csak egy alap irodai munkát sem kapsz, mert angol irodai munkakörben szerzett munkatapasztalatod nincs.
Bár van lehetőség a papírod honosítására, de azzal sem érsz el sokat, viszont kifizethetsz egy rakat pénzt.
Köszönöm, hogy megoszthattam veletek ezeket a dolgokat.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Minél több lehetőséget teremteni
A rabszolgák, a félistenek és a többiek
Végre megtaláltam a számításaimat
A határátkelés otthon kezdődik
Ez a tökéletes ország számomra
Beleragadtunk a nagy sáros maszlagba
Kiderült, itt a túlélést tanítják
Utolsó kommentek