A hétre meglehetősen borús időt jósolnak Magyarország fölé, így aztán arra gondoltam, utazzunk napsütéses tájra. Úticélunk Ciprus, ahonnan országfelelősünk, Orsi jelentkezik (külön köszönet a képekért!). Kiderül, hogyan jutott ki férjével a szigetre, hogyan vezetnek a helyiek és persze az is, miként lehet bírni a nem túl hideg telet egy fűtés nélküli házban.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Tavalyelőtt kezdődött. A férjem – akkor még barátom – minden vágya volt, hogy meleg éghajlaton éljen. Ő angol, de Bermudán született, gondolom, innen ez a késztetés. Akkoriban én Hollandiában éltem, ő pedig Németországban és csak hétvégenként tudtunk találkozni.

Már fontolgattuk az összeköltözést, így amikor adódott neki egy munkalehetőség Cipruson, nem is tanakodtunk (sokat). Az utolsó tél sokat segített a döntésben, a hosszú havazások, a hajnali fogcsikorgató hidegben az autó kiásása a hó alól, vagy a jeges utakon a hóvihar által kidöntött fák kerülgetése elgondolkodtatja az embert, hogy mi a jó francot keres itt...

Íze van a paradicsomnak

Azt gondolom, különösen szerencsések vagyunk, de ez lehet, hogy azért van, mert most süt a nap. December elején érkeztünk és február végén kezdtem dolgozni, a közben eltelt két hónapot hosszú vakációként fogtam fel.

Imádtam, hogy december közepén a tenger hőmérséklete olyan, mint Hollandiában az augusztus közepi „nyárban”. Sokat főzőcskéztem, amíg otthon voltam, újra felfedeztem a zöldségek igazi ízért, itt nem árulják a holland egyenparadicsomot, itt olyan az íze a paradicsomnak, amilyennek gyerekkoromból emlékszem. Vegetáriánusoknak mennyország, mióta itt élünk, sokkal egészségesebben étkezünk.

A férjem, mielőtt munkába állt volna Cipruson, két hetet már kint töltött egy tréningen, szétnézett lakásügyben, kocsiügyben, így amikor megérkeztünk, csak egy hetet kellett egy hideg és rosszul felszerelt holiday apartmanban töltenünk, utána költöztünk is a saját (bérelt) házunkba, saját úszómedencével, de szintén fűtés nélkül.

A tél Cipruson

Mivel az álláskeresés miatt nagyon sokat lógtam az interneten, tél végére az ujjaimban fájtak az a hidegtől az ízületek, de ez szerencsére a nyár folyamán nyomtalanul elmúlt és idén már felkészültebben vártuk a telet.

Nagyon jó munkát hagytam ott Hollandiában, de fel voltam készülve arra, hogy eltart majd egy darabig, amíg munkát találok idekint. Már Hollandiából elkezdtem állásokra jelentkezni, de szinte mindenhonnan az volt a visszajelzés, hogy majd ha itt leszek, akkor érdeklődjek.

Végül az első állást, amire behívtak, meg is kaptam, és azóta minden szép és jó, a fizetésem nagyon jó, a munkát szeretem, fejlődésre, tanulásra is van lehetőség. Úgy látom, az ismerőseim körében, hogy aki keres, az előbb-utóbb talál magának munkát, ha nem is mindig könnyen.

A közlekedés mint videójáték

Mindennap ingázom, 30-45 perc az út a városba, mivel egy kisebb faluban élünk. Az autópálya jó minőségű, kevés az autó és nincs dugó, ez Hollandia után nagyon jól esik az embernek. Szerencsére balesetet is csak elvétve lát az ember, habár a ciprusiak vezetési és parkolási stílusa hagy némi kívánnivalót maga után. Általában a városban való vezetést egy vadabb videójátékhoz lehet hasonlítani, ezek mindenhonnan jönnek! Ja, és baloldali a közlekedés...

Bármikor elutazunk, mindig nagyon jó érzés visszatérni Ciprusra. Néha el sem hiszem, hogy itt élünk, hogy ilyen szerencsések vagyunk, erre gondolok, amikor augusztusban munkából hazaérve gyorsan ledobálom a ruháimat és már ugrom is a medencébe, amikor január közepén egy vasárnap délelőtt még pizsamában kiülök a napsütötte teraszra kávézni, amikor véletlenül egy görög nyelvű előadásra megyünk el, és úgy jövünk ki, hogy ez volt a legjobb színház, amit valaha láttunk, vagy amikor a hegyekben eltévedve egy icipici falusi étteremben a menüt kérjük egy nagyon öreg nénitől, mire ő behív minket a konyhába, felemeli a fedőt és rámutat a pörköltre: ez a menü – és isteni!

Nekünk bejött Ciprus.”

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország,  Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Az angol menedzser és a fakír

Hogyan béreljünk lakást?

Miért jó Genfben?

Belekóstoltam az igazi függetlenségbe

Nagyon haragszom Magyarországra

Fojtogatónak érzem ezt a légkört

Érzékeltették, mi csak külföldiek vagyunk

Hogyan írjunk Határátkelőt?

Otthon nincs kilátásom

Menni haza a biztosba, vagy maradni a bizonytalanban?

Felpezsdíteni rutinná vált életem

Érezzük a megkülönböztetést

Lecserélnéd-e a neved a boldogulásért?