Határátkelő

Talán a blog lelkes olvasói közt vannak, akik emlékeznek még Péterékre Svédországból (akik nem, azoknak emlékeztetőül csak egy kattintás). Nos, örömhírrel szolgálhatunk: megszületett a nagyon várt kislány, Emma a neve és mi (azt hiszem, nyugodtan fogalmazhatok a blog olvasói nevében is) természetesen teljes szívünkből gratulálunk és sok boldogságot kívánunk az egész családnak! Péter volt olyan kedves, és az első hetek izgalmában is talált időt arra, hogy megírja a tapasztalataikat. Ez következik most, utána pedig lehet beszélgetni a gyermekvállalás tapasztalatairól!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Mielőtt rátérnék a mai poszt témájára, egy jó hír: kisebb kihagyás után ma ismét lesz Fogadó a Határon a Facebook-oldalunkon, magyar idő szerint este 8 és 10 között Judittól, a máltai országfelelőstől kérdezhettek. És akkor a mai történet, amit Annától kaptam, akit egy elsőre rejtélyes betegség döntött le a lábáról és sodort olyan helyzetbe, hogy végül Angliában kötött ki. Felvezetésnek elég ennyi, következzen tehát Anna!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Ma Németországba látogatunk, és azok örülnek majd elsősorban, akik a konkrét költségeket szokták hiányolni. Hát most jól megkapják... A poszt ugyanis egy meglehetősen részletes beszámoló a müncheni megélhetési költségekről - a hozzászólásokban lehet kezdeni vitatkozni, hogy tényleg annyi-e az annyi...

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Igazán inspiráló történet következik, ami megmutatja, hogy minden nehézségre lehet megoldást találni, sok-sok akarattal és némi szerencsével is persze. Mai szerzőnk Mr. Greenwood, akinek súlyos betegsége mellett is sikerült kijutnia külföldre. A végére még egy csattanót is ígérhetek.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Miután több levelet is kaptam, melyben az iránt érdeklődtetek, hogy gyenge nyelvtudással vagy egyenesen nyelvtudás nélkül milyen esélyekkel lehet külföldön elhelyezkedni, gondoltam egyet, és megkértem az országfelelősöket, hogy osszák meg tapasztalataikat. (Előre jelzem: a beérkező válaszokat látva, utólag döntöttem úgy, hogy külön posztot gyártok belőle, ezért a válaszok eltérő hangneme.) Mit mondjak, azért nagy meglepetés nem ért, de a dolog tanulságos - hát lássuk!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Vallomással kezdem: már a névválasztása miatt is kedvelem Lobelt Ledfoldot, mai posztja után pedig pláne - ahogy elnézem, Kínából nagyon erősek vagyunk. :) Lobelt saját bevallása szerint nem egy élményekről szóló posztot akart írni (bár lesz benne az is, a hitelesség kedvéért), hanem néhány témát kiválasztva próbált egy reményei szerint objektív képet elétek tárni a saját szemüvegén keresztül. Szerintem sikerrel járt, ti pedig majd a kommentekben elmondjátok a véleményetek.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Nem akármilyen poszt következik ma. Spanyol országfelelősünk, Roxy ugyanis részletes beszámolót küldött arról, hogyan is megy az álláskeresés Madridban és környékén, ám ehhez hadd tegyek hozzá annyit: a leírtak döntő része (talán az öltözködés kivéve...) nagyszerűen hasznosítható máshol is. Lássuk, mi mindenen kell keresztül mennünk addig, amíg megkapjuk az első külföldi munkánk!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Tegnap megint sikerült némi vihart kavarni, és mivel több aggódó hang is érkezett (szokás szerint), ezúton jelezném megint, hogy a továbbiakban is célom az érzelmi alapon közelítő és az inkább leíró posztok keverése - szerintem mindkettő fontos és mindkettőnek van létjogosultsága. Úgyhogy nem kell aggódni (de azért köszönöm). :) Na, ezek után aligha meglepő, hogy ma inkább egy leíró jellegű poszt következik, mégpedig Norbi tollából, aki írországi tapasztalatait küldte el nekünk. Lássuk!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Mai posztunk egy, a hozzászólásokban már eddig is gyakran felmerült helyzetet, a magyar magyarral találkozik külföldön szituációt boncolgatja, nagyon érdekes kérdéseket felvetve. Jöjjön tehát Daphne írása, kérdésekkel, pár válasszal, a ti hozzászólásaitokra is várva.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Nem meglepő módon, amikor a határátkelésről beszélünk, a legritkább esetben merülnek fel a volt szocialista országok. Mai posztunk ebből a szempontból igazi különlegesség, hiszen Kati (akinek nem ez az igazi neve, de kérte, hogy ne írjam meg) Lengyelországot ajánlja figyelmetekbe. Hát lássuk!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)