Vallomással kezdem: már a névválasztása miatt is kedvelem Lobelt Ledfoldot, mai posztja után pedig pláne – ahogy elnézem, Kínából nagyon erősek vagyunk. :) Lobelt saját bevallása szerint nem egy élményekről szóló posztot akart írni (bár lesz benne az is, a hitelesség kedvéért), hanem néhány témát kiválasztva próbált egy reményei szerint objektív képet elétek tárni a saját szemüvegén keresztül. Szerintem sikerrel járt, ti pedig majd a kommentekben elmondjátok a véleményetek.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Nem tisztem védeni Kínát mint olyat, én vagyok az utolsó, akinek a védelmére szükségük van. Inkább ismeretterjesztő jelleggel közlöm ezeket az infókat, hátha eloszlatok néhány tévképzetet és hátha lesz olyan, aki kezdi megérteni, miért nem lehet európai fogalmakkal és eszmékkel leírni, illetve azok alapján bírálni ezt a nagy, gazdag, furcsa és őrült országot.
Rögtön az elején ki kell emelni, hogy ha valahol a világban van olyan ország, amellyel kapcsolatban nincs értelme olyan kijelentést tenni, hogy ezek így meg úgy, akkor az Kína. Túl nagy terület, túl sok ember, túl nagy különbségek. Nem lehet általánosítani, mert egy harbinit összehasonlítani egy ujgúrral (ami egy kisebbség és önmaguk szerint ők nem is kínaiak, én ebben nem foglalnék állást) vagy egy kantonival az kábé olyan, mint a nyugat-isztambuli törököt összehasonlítani a stockholmi svéddel. Mindketten európaiak, a kínainak meg végképp egy kaptafa, és mégsem lehet róluk általánosságban beszélni.
Én korábban Pekingben éltem, most Shanghaiba költöztem, ég és föld a különbség, a tapasztalataim főleg a fővárosi kínaikkal kapcsolatosak. Amikor Kínát említem tehát Pekinget értem alatta, azaz nagyvárosi, büszke és az átlagnál gazdagabb, valamint műveltebb népséget. Amúgy a Kínába tévedő idegen vélhetően ezzel az alfajjal találkozik a leginkább.
Környezetszennyezés
A légszennyezés a nagyvárosokban, lassan írom, hogy mindenki jól el tudja olvasni; B O R Z A L M A S. Igen, katasztrófa, iszonyat. Minden külföldi, akit ismerek, panaszkodik és mindenkinek állandósult jelleggel légúti megbetegedése van. Ez tény. Mielőtt azonban kéjesen rugdalni kezdeném környezettudatos felsőbbrendűségemben az előttem alantas pusztítóként, saját mocskában fetrengő Kína bordáit, feltennék három kérdést. Mikor kezdődött Kínában az ipari fejlődés (forradalom, ha így jobban tetszik)? Mit választana az ugandai éhező; kenyeret, melegvizet, gyógyszert vagy pedig a friss levegőt? Miért hívják az angolkórt angolnak?
Nem állítom hogy a helyzet jó, szerintem oltári nagy a probléma, viszont megértem az okokat. Ja, még egy kérdés, azért is merem feltenni, mert a szakmámba is vág a dolog. Az EU-ban épülő, zöldenergia-termelő erőművek (nap, szél) hány százalékát gyártják Kínában és vajon a kínai gyártásuk zöldenergia felhasználásával történik-e? Az EU élvezi a friss levegőt, de az ökológiai lábnyoma bizony létezik, csak már nem otthon szagolja, hanem kiszervezte.
Főtt kutya
A kutyaevés nem általános. Délen elterjedt és északon arrafelé, amely táj közel van a koreai határhoz. A legtöbb kínai undorítónak tartja a szokást, valahol egy szinten a nyers hús elfogyasztásának szokásával (nem véletlen, hogy a szalámi nem lett fő importcikk). Mondjuk a barátnőm nem utálja, de mondtam neki, hogy bár biztosan jó az íze (komolyan mondom, a kínaiak mindenből jó kaját tudnak csinálni), de engem hagyjon ezzel.
Changchunban járva (messze észak) történt meg velem, hogy az ottani kollégám minden áron be akart invitálni egy kutyaétterembe (egy utcában szinte csak kutyaéttermek voltak), de ellenálltam. Ott legalább diszkréten nyomták, félbe vágott kutyát az utcán lógni eddig csak Shenzenben (messze délen) láttam.
Hozzá kell tennem, hogy aki már játszott bolyhos kiscsibékkel (mondjuk hamar unalmasak), vagy még nem kérgesedett bőrű kismalaccal (budai értelmiségek ugorhatnak egy bekezdést), abban szerintem felmerülnek hasonló kérdések úgy általában mindenféle hús elfogyasztásával kapcsolatban, ez alapján elítélni a csinkiket finoman szólva is szálka-gerenda effektus.
Cenzúra és szabadság
Cenzúra, az bizony van. Nem illik tömegben tüntetni, a Tiananmen téren egyedül sem, meg úgy általában gyülekezni ünneplési vagy vallási szándékkal szokás, a politika nem össznépi sport, ebben az országban sosem volt az.
Apropó, vallás. Akármilyen vallású lehetsz (na jó, nem tudom hogyan állnak a vuduhoz), csak a vallásod avagy szektád legyen regisztrálva az államnál és ne akarjon világi kérdésben (politika) állást foglalni. Ez még valahol szimpatikus is.
Az tény, hogy a politika az állami monopólium, az állam pedig fix és nincs demokrácia. Furcsa egy világ. Üzletben, munkában, életmódban, vallásban, szexuális orientáltságban, hobbiban, utazásban, étkezésben, művelődésben, tanulmányokban teljesen szabad vagy, jogod van a tulajdonodhoz és az életedhez és azon túl mindenhez, amit meg tudsz fizetni. Egy dolog hatóságilag tilos, az pedig a tevékeny politizálás.
Nekem otthon tányéros tévém van most már kábé 30 külföldi csatornával, bár az igaz, hogy az internet durván le van szabályozva. Szex, pornó, youtube, facebook nincs alapesetben. Ha viszont egy kicsit élelmesebb az ember, akkor szépen beírja a gugliba (figyelem, a mutatvány kínai alap elérésű interneten keresztül került elvégzésre), hogy “VPN”. Olvasgat, tájékozódik, szolgáltatót választ. Interneten fizet (kínai bankkártya, a havi net díj 20%-a kábé az extra), majd a kínai telefonszámára érkezik a kód, amivel aktiválja a kínai interneten át letöltött kliensprogramot és közben a szolgáltató cég kínai helpdesk szolgáltatását is használhatja.
Program indít, kód beír, internet szabad mint a madár. Tobzódhatsz Tibetben, ujgúr mészárlásban egész nap. Nem állítom, hogy bizonyos tartalmak sűrű nézegetése esetén nem kerül a neved fel egy listára, de ugyanezt nem állítom az USA vagy éppen hazánk esetében sem.
A kínai kormány nem hülye, mint ahogy a kínai emberek sem. Milliókat küldenek évente tanulni, dolgozni külföldre. Ezek jó része haza is tér utána. Nem egy zárt rendszer, nem egy Észak-Korea, jönnek mennek az infók, a tanult és tehetősebb réteg pontosan tudja, mi a répa zajlik a nagyvilágban és azt is tudják, hogy hogyan.
A tanulatlan, idegen nyelveket nem beszélő tömegeket (akiket kábé annyira is érdekli a külföld mint Boriska nénit, nagymamám kertszomszédját) egyfajta jótékony homályban tartják, de aki akar, az lézerfényként vághatja át a ködöt és nyerhet bepillantást akármibe. Olyan az érzés, mintha a társadalom egyelőre nagyobbik fele önnön jószántából maradna a homályban, és őszintén szólva jobb is nekik.
Nyugati hatás
Ugyanis a kínai társadalom átalakul. Igen, éppen most. Néhány évtizede kezdődött és nem lehet tudni meddig fog tartani, de Japánból kiindulva nem túl sokáig. Beszivárog minden. Mit szivárog? Tömik az képedbe. Rengeteg olyan reklámot láttam, amit otthon nyomtak 5-10 éve, csak kínai arcokkal! Azonos termékek, azonos brandek.
Szappanoperák, amerikai filmek és sorozatok, egy az egyben cenzúra nélkül ömlenek be, és jó kínai módra, ingyen, központi szerverekről, kínai felirattal, de eredeti nyelven letölthetőek. 2-3 hónap egy új filmnek (ekkora fut ki a moziban) hogy a neten “legálisan” letölthetővé váljon két kattintással.
Kína olyan ütemben változik, hogy nyilván össze vannak zavarodva, meg vannak zakkanva, totál ki vannak készülve. Nem tudom mi lenne, ha mindez teljes kontroll nélkül zajlana le, de így is félelmetes néha, pláne némely fiatal viselkedése. Kínai szenvedély, német autó, torzult amerikai mentalitás.
“Korrupció”, a társadalom működésének az alapja
A korrupció kérdése szerintem roppant érdekes és vicces. Kína alighanem a világ egyik legkorruptabb országa, és mindez ráadásul olyan mélyen benne van a társadalomban és a kultúrában, hogy családon belül is működik!
Uram-bátyám rendszer van, és szinte csak az, ritkán szembesülsz olyan élethelyzettel, amikor nem a kapcsolatrendszer számít és az ismerősök “inkorrekt” előnybe részesítése nélkül zajlana le bármilyen tranzakció.
Nos, az állami korrupció annyiban más, hogy mivel hivatalosan néphatalom van és az állam minden vagyona a népé így azt nem illik megdézsmálni, aki lebukik azt kivégzik. Nem gyakran van ilyen, de lebeg azért a kard.
Na de ami a mindennapi életben megy, az egyenesen szenzációs!
Ők úgy hívjak “guanxi”, azaz egy egyén teljes kapcsolati hálója. A kemény mag a család és közeli barátok, és van egy egy kevésbé egzakt, de mégis behatárolható “légkör”, ami a további ismerősöket, haverokat, kollégákat, üzletfeleket illeti.
Aki benne van ebben a körben, az létezik számodra, ergo kapcsolatot KELL vele tartani, telefon, internet, találka, kávé, kaja. Cserébe ezek az emberek olyan mértékben segítenek egymásnak (hovatovább ha jól építetted a kapcsolataidat, akkor megbízható és tartós segítséget kapsz), hogy ilyen csak a mesében van.
Üzletet akarsz kötni? Nem érdekelsz, nem veszek tőled semmit, mert nem ismerlek. Majd miután az asztal alá ittuk egymást, meg megismerted a teljes rokonságomat, beszélhetünk a dologról.
Liu, van egy eladó tévém, tudsz vevőt? Liu eladja a tévét, és nem jár rosszul, minimum egy berúgós közös vacsi a vége, amit én fizetek.
Liang, chilei bort akarok importálni, mármint konténereszám, van akit érdekel? Liang elad havi 1 kontit egy wellness központnak, cserébe én juttatok Liangnak két raklap bort, továbbá a wellness központbéli haverja ad neki egy VIP kártyát mondjuk félmillió forint értékben, mert összehozta az üzletet, összekapcsolta a keresletet a kínálattal, fókuszként szolgált két guanxi kör egymásba kapcsolásában. Ez annyira igaz sztori, hogy a barátnőm nyomta le fél éve, azóta van csömöröm a chilei bortól meg a talpmasszázstól.
Furán hangzik? Marhára, de működik, és ÍGY működik a rendszer. Korrupció? Nos, nem volt tender, nem volt beszállítói értékelés, nem voltak hivatalos ajánlatok. Emberek találkoztak emberekkel, együtt ettek, ittak és a végén mindenki jól járva elégedetten megkötötte a saját kis boltját. Egymás között, Téged kihagytak belőle, meg sem kérdeztek.
Családtervezés kínai módra
Ugyanígy működik a munkakeresés is (kivéve a nem kínai tulajdonú cégeket, de ott is szép számmal előfordul a valaki valakije szindróma), és igen, néha még a házasságkötések is. Kínában mindenki kerítő. Anyu, apu, testvér (ha van véletlen), barátok, barátnők, mindenki folyamatosan azon dolgozik, hogy a (szép magyar szóval) szingli példányokat összehozza egy szerintük megfelelő másikkal.
Bár ez egyre kevésbé lényeges és a fiatal, férfiakkal egyenrangú nőnemű egyed (egyenrangú, mivel az egy gyerek törvény miatt az egyszem lánynak is képesnek kell lennie eltartani magát sőt szüleit is ha úgy hozza a sors) egyre nagyobb szabadsággal bír, bizony, még mindig van családi nyomás.
Nem illik 30 évesen még mindig család és gyerekek nélkül létezni. A jól kereső, sikeres pasi, az bizony kincs, mivel mellette a lány lehet anya és királylány, nélküle meg csak egy önfenntartó automata.
Ezzel együtt is a városok tele vannak 35+ egyedülálló és megkeseredett egyedekkel, főleg a karrierista (azaz művelt és magasan képzett) hölgyek terjednek mint a járvány, olyan elvárásokkal, hogy még Schwarzenegger is csak a lista felét pipálhatná ki.
Kiköpni vagy lenyelni?
És még mindennek tetejében néha köpködnek is. Bár a lányokra ez egyre kevésbé igaz, ugyanis ők azok, akik első sorban magukévá teszik a fehér Mercedesen érkező szőke herceg és az ahhoz illő királylány ideológiát, márpedig abban nincs szó köpködésről, sőt, csúnya dolog.
Így hát a lányok egyre kevesebbet köpködnek, annál több krémet kennek magukra. Én azt hittem, hogy egyik-másik hazai gyártmányú exem sokat foglakozik magával és túl sok időt tölt a piperetükör előtt. Tévedtem. Fogalmuk sem volt azoknak a lányoknak arról, hogy egy igazi nő (kínai királykisasszony) hogyan tartja fenn szépségét és fehér, hibátlan arcbőrét 50 éves koráig is akár.
Tehát köpködés van, krákogás van, illetve az egyszeri kínai férfiember nem mindig néz ki, illetve szaglik annyira jól, de a kiművelt leányok azért nemcsak, hogy követik a divatot, de bizony kezdik messze lepipálni tengerentúli megfelelőiket.
Sokat tudnék még a kínai lányokról mesélni, mivel őszintén hiszek benne, hogy az interkulturális megértés alapja a mindennemű és mélyenszántó tapasztalatcsere, de tekintve, hogy hölgyek is olvassák az oldalt, ettől most eltekintek.
Végső gondolatok
Kína egy furcsa hely, nem tudom hány évtized kellene ahhoz, hogy tényleg érteni kezdjem az észjárásukat, a miérteket, az okokat. Egy dolgot fogtam fel eddig világosan; a saját értékrendem szerint nehéz őket kategorizálni, mivel idegenek, nagy I-vel.
Nem tartom helyesnek amit antidemokratikus felfogásukban tesznek, pláne mivel emberéleteket is követel, és csúnya dolog az, hogy közel milliárd ember még mindig mélyszegénységben él. Igaz, háromszáz millió meg már nem.
Kérdés, hogy hová tart az egész és mi lesz a vége, amit én látok (hallok) belőle az az, hogy sokak sokkal jobban élnek, mint 5-10-20 éve és robbanásszerűen növekszik azoknak a száma, akiknek tisztes élet jut osztályrészül. Nem értek sok mindennel egyet, de hallottam már ennél sokkal rosszabb társadalmi modellekről is.
Kínában most zajlanak olyan gazdasági és társadalmi változások (a mi fogalmaink szerinti középosztály fiatalabb, mint én) amelyek Európában akár évszázadokkal ezelőtt lezajlottak. Hogy mindez nem EU komfort módon történik az szerintem nem meglepő, odahaza sem éppen úgy történt, mai szemmel nézve elég brutális dolgokkal volt terhelt az európai történelem. Szerintem ez egy nagyon lényeges pont, még akkor is, ha a kulturális különbségek miatt nehéz valódi párhuzamot vonni.
Oltári kaland közöttük élni, és bár gyakran a pokolra kívánom mindet, mikor magamhoz térek mindig hálát adok a sorsnak, hogy megadatott nekem az itt élés lehetősége.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Magyar elme számára felfoghatatlan
Egy 21. századi határátkelő lélektana
Külföldi munkavállalás – magyarul
A valóság a legendás amerikai középiskoláról
A pusztuló ország miatt megyünk el
Hogyan készüljünk fel Angliára?
Aki itt nem találja fel magát, az sehol!
Durva francia kasztrendszer és multikulti
Utolsó kommentek