Talán a blog lelkes olvasói közt vannak, akik emlékeznek még Péterékre Svédországból (akik nem, azoknak emlékeztetőül csak egy kattintás). Nos, örömhírrel szolgálhatunk: megszületett a nagyon várt kislány, Emma a neve és mi (azt hiszem, nyugodtan fogalmazhatok a blog olvasói nevében is) természetesen teljes szívünkből gratulálunk és sok boldogságot kívánunk az egész családnak! Péter volt olyan kedves, és az első hetek izgalmában is talált időt arra, hogy megírja a tapasztalataikat. Ez következik most, utána pedig lehet beszélgetni a gyermekvállalás tapasztalatairól!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Bár tavasszal lesz 2 éve, hogy Svédországban élünk, az embernek néha még az az érzése, hogy csak a múlt héten érkezett, különösen, mikor olyan hivatali ügyeket kell intézni amiben abszolút nem jártas, vagy olyasmi történik, ami még Magyarországon is újdonság lenne. Ilyen például egy baba érkezése.
Tavaly nyáron döntöttük el, hogy itt az ideje növelni a család létszámát 2-ről 3-ra, és első próbálkozásunknak meg is lett a gyümölcse. Én 28, feleségem 24 éves, igaz csak egy fizetésből élünk (és fogunk is, míg az ovit el nem kezdhetjük és az anyuka nem talál magának is valami munkát), nincs állandós szerződésem, de elég sok munkaórám van, a munkahelyemen megbecsülnek és szeretnek, nem várunk tovább a sült galambra, vagy ahogy sokan mondják, hogy "majd ha lesz rá elég pénz". Sose lesz "elég", illetve ki mondja meg mennyi az az elég?
Gondoltam megírom, hogy mi, mint magyar bevándorlók hogyan éltük meg a terhességet és a születést, itt egy másik országban, másik kultúrában, mi hogyan működik, érdekességképpen, hogy össze lehessen viszonyítani azzal, hogy hogy van ez Magyarországon.
Mivel tudom, hogy sokan félre szokták érteni az összehasonlítást azzal, hogy "külföldön minden jó és innen kintről mondjuk meg, hogy Magyarországon minden rossz", most közlöm, hogy az írásnak nem ez a szándéka. Van akinek ez tetszik, van akinek az, van, aki szeret Magyarországon élni, van, aki nem feltétlenül többre, csak másra vágyik. Mi tudjuk, hogy örülünk, hogy ezt a fantasztikus élményt itt és nem Magyarországon tapasztaltuk meg.
Orvos csak baj esetén
A pozitív terhességi teszt után fel kellett hívni a helyi MVC-t, a Mödravårdscentral-t, megadni a telefonszámot és egy védőnő visszahívott és találkoztunk, majd ő kísért végig egészen a szülésig. Orvossal csak akkor találkozik a kismama, ha valami nincs rendben a leletek vagy vizsgálat szerint.
A mi védőnőnk Charlotte volt, akit azért szerettünk különösen - amellett, hogy nagyon kedves volt -, mert beszélt angolul, ez nagy segítség volt a feleségemnek, aki a svéddel még gyerekcipőben járt akkor, illetve járt már Magyarországon és nagyon tetszett neki - ez utóbbi pedig akkor jött jól, mikor érdeklődtünk, hogy augusztusi hazautunk során fürödhet-e a kismama a Balatonban. Mivel már járt ott és tudta mennyire piszkos tud lenni nyáron, ezért ezt nem javasolta.
Ami először feltűnt nekünk, az az volt, hogy itt nem vizsgálják agyon az anyukát. Charlotte-tal az elején ritkán találkoztunk, az első alkalomkor, 3 hónaposan, majd havonta egyszer. Ilyenkor egyszerűen meghallgattuk a szívhangot egy kis kézi készülékkel, megmérte a has méreteit és átküldte a feleségemet vérvételre. Ez utóbbi is eszméletlenül gyorsan működött, előzetes egyeztetés, bejelentkezés nélkül, a leletért sem kellett visszamenni reggel 6-ra, hanem egyből megvolt minden. Ez az összes vizsgálat eddig mind INGYEN történt!!!
Csak egy ultrahang
Ultrahangot Svédországban egy, azaz 1 db-ot csinálnak, ha a babával minden rendben van, a 18. hétben. Úgy tartják, hogy minek több, nem zargatják ezzel sem az anyukát, sem a babát. Mi is elmentünk az Östra Sjukhuset-be (Keleti Kórház), ahol megállapították, hogy a baba egészséges, de a nemét sajnos hiába kérdeztük, nem tudhattuk meg.
Ennek több oka is van Svédországban, igazából nővére válogatja. Van, hogy nem látják ők sem biztosan, vagy ha látják is, nem merik mondani, mert 50-50% az esélye, hogy nem jól látták és más lesz. Illetve a terhességmegszakítást is szeretnék ezzel csökkenteni, ugyanis vannak olyan bevándorlók, akiknek a kultúrájukban a lány kevesebbet ér, mint a fiúgyermek...
Ezért a vizsgálatért sem kellett fizetnünk, csupán ha akartunk fotót - márpedig ki ne akarna -, a két képért kellett 60 koronát adni, ami nagyjából 1800-2000 forint.
A gyermek február 10-re volt kiírva és a pocak egyre csak növekedett.
Tanfolyam leendő szülőknek
Januárban, az utolsó hónapban eljártunk egy szülőfelkészítő tanfolyamra, amit szintén Charlotte tartott, havi 4 alkalommal. Itt megismerkedhettünk a szülés alatt kérhető fájdalomcsillapítási módszerekkel, a szoptatással, hogy mint apukák, hogyan segíthetjük át a kismamákat a szülés nehezebb óráin és találkozhattunk egy védőnővel a BVC-ről, a Barnavårdscentral-ról, aki a szülés után veszi át a kismamát és a csöppséget, aki elmesélte, hogy majd mit kell csinálnunk, ha megvan a baba és nekik mi lesz a dolguk velünk, hogyan segítik majd az első hónapokat, éveket.
Az Östra Sjukhuset-ben terveztünk szülni, mivel ez volt hozzánk közelebb, így el is mentünk oda is egy információs estre, ahol is egy szülésznő tartott előadást PowerPoint segítségével arról, hogy hogyan is fog kinézni, mikor bejövünk ha itt az idő, egész addig, míg haza nem megyünk.
Minden kismamának kérdés, hogy honnan tudja majd, mikor kell elindulni a kórházba. Itt egy koordinátort kell felhívni előtte, aki látja, hogy a környék szülészetei mennyire vannak megterhelve éppen és ennek tükrében ő dönti el, hogy melyik kórházba menjünk, ezzel elkerülve a tumultust az egyikben, a pangást a másikban, illetve tanácsokkal lát el, hogy hol tarthat a szülés és meddig várjuk még otthon.
Hazaküldtek...
Két héttel a kiírt időpont és pár nappal a szülés előtt elkezdődtek a fájások, fel is hívtuk hát. Azt szokták tanácsolni, hogy hiába ment el a magzatvíz, ha egy fájás alatt még tud beszélni / telefonálni, még nyugodtan otthon lehet maradni, mert akkor még van idő, illetve jobban lehet előre pihenni a szülésre egy otthoni környezetben, mint egy idegen kórháziban. Mi ennek ellenére bementünk, de haza is küldtek egy vizsgálat után, mert nagyon az elején jártunk csak. Mondták, hogy pihenjünk, nézzünk TV-t, stb...
Aztán január 28-án felerősödtek a fájások és aznap már tudtuk, hogy nemsokára indulunk megint, de már nem kettesben jövünk haza legközelebb. A koordinátor a mőlndali kórházba küldött be minket, amit utólag egyáltalán nem bánunk. Nem is volt nagyon messzebb, kb 15 perc volt taxival - mert ugye autónk még nincsen és az éjszaka közepén nem volt szívünk ismerősöket ugrasztani egy fuvarért. Mölndal egyébként Göteborg egy külvárosi része, talán Budaörshöz tudnám hasonlítani.
A szokásos CTG-s vizsgálat után megnézték, hogy most már valóban elkezdődött a dolog, így nem lesz hazamenetel. Kérdezték, hogy kér-e a kismama meleg fürdőt, mert akkor előkészítik a kádat, de csak egy másik szobába kértük át magunkat, ahol volt bent is WC és tusoló.
Szörp, kávé, tea, forró csoki, szendvics
A nővérkék mind kedvesek voltak, mosolyogtak, körülugráltak minket, nehéz volt elhinni még mindig, hogy ezt mind ingyen csinálják és nem várnak el érte semmi extra juttatást. (Itt nem akarom azt mondani, hogy elítélem Magyarországon azokat a nővérkéket, akik elfogadnak egy kis pénzt, elég szomorú, hogy sokszor az a kis pénz menti meg a családjaikat a koplalástól, bár lenne megfelelő fizetésük és vissza tudnák utasítani könnyedén. De ez a hálapénz egy magyar sajátosság is, ezt nem hiszem, hogy valaha sikerül is elhagyni.)
Kérdezték, hogy kérünk-e szörpöt, kávét, teát, forró csokit, esetleg szendvicset, mert hoznak, csak szóljunk.
A kismama az éjszaka folyamán kapott háti érzéstelenítést, amitől sokkal jobban lett és fél 5 körül meg is jöttek a tolófájások, és 4:52-kor napvilágot látott kislányunk, Emma.
Magunkra hagytak
A születés után rögtön magunkra hagytak minket, illetve kaptunk egy tálca finomságot, amin a fentebb felsoroltak mindegyike megtalálható volt. Egy órát hagytak minket nyugton, hogy gyönyörködhessünk a babában, majd jött egy kedves nővér és levitt minket a BB részlegre, ahol a következő 3 napot töltöttük együtt.
Szerencsére volt hely, így én is maradhattam egy 200 koronás (6000 forintos) napidíj fejében, ami reggelit és vacsorát foglalt magában, illetve az ágyat a feleségem és a kisgyermekem mellett, egy szobában.
A nővérkék hagytak minket pihenni, ránk-ránk néztek időnként és rengeteget segítettek a szoptatás beindításában is. A harmadik nap estéjére olyannyira sok anyuka és baba érkezett, hogy szobatársat kaptunk, így - habár olyan későig maradtam, amíg akartam - az utolsó villamossal haza kellett mennem, hogy aztán majd reggel 6-ra, Emma reggelijére visszaérhessek.
Összesen 14 ezer forint
Nagyon jó volt bent lenni velük, mert sokszor tudott így pihenni az anyuka, hogy átvettem a picit és kimentem vele a karomban sétálni a folyosóra, vagy TV-t néztünk kint, addig a kismama tudott aludni picit.
Harmadik nap után mentünk haza és azóta ismerkedünk az új családtaggal. Nagyon hálásak vagyunk az összes védőnőnek, szülésznőnek és nővérkének ezért a fantasztikus élményért.
Az egész terhesség és a születés összesen 460 koronába került (kb 14 000 Ft), a két nap a kórházban és a két ultrahangfénykép. A nővérkéknek itt nem szokás hozni virágot, vagy bonbont, pénzt meg főleg nem. Ha mindezt Magyarországon csináltuk volna végig, az sokkal több tízezresbe került volna sajnos. Kár, hogy ezzel olyan sok fiatal pár kedvét veszik el a gyermekvállalástól, mert egyszerűen nem engedhetik meg maguknak.
Reméljük azért sokan döntenek úgy, hogy nincs olyan, hogy "elég pénz" és így is belevágnak. Megéri. Még ha ordít is éjszakánként. :)”
Mindenekelőtt ajánlanám Péterék blogját, aztán pedig javasolnám, hogy jöjjenek a gyermekszüléses történetek, akár Magyarországról, akár külföldről – van egy olyan érzésem, hogy lesz mit mesélni és felettébb érdekes lesz összehasonlítani a tapasztalatokat. Hajrá!
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Külföldi munka nyelvtudás nélkül?
Magyar elme számára felfoghatatlan
Egy 21. századi határátkelő lélektana
Külföldi munkavállalás – magyarul
A valóság a legendás amerikai középiskoláról
Utolsó kommentek