Határátkelő

Mai vendégszerzőnk Bernadett, aki több mint három éve él Angliában. Tizenkét éves kora óta Ausztriában tanult, és amikor 18 évesen Angliába ért (édesanyját követve), gyorsan talált munkát, egy húsgyárban dolgozott minimálbérért, laptopra és iskolai kirándulásra gyűjtve. Aztán megismerkedett valakivel, és mert ott volt az édesanyja is, kint maradt. Itt kapcsolódunk be a történetébe (a kép illusztráció).

A mai poszt apropóját egy, szinte a blog megindulása óta zajló vita adja. Többen is a szememre vetették már, hogy túl sok a közösséget megosztó "lelkizés" és kevés a tény.

Mai vendégszerzőnk komoly dilemmával küzd és megtisztelte a blogot azzal, hogy a kommentelők segítségét, tanácsát kéri. Íme, András története!

Az én országom a nyugati kultúrkörhöz tartozik. Egy olyan ország, ahol az emberek felelősséggel tartoznak egymásért.

Hajón kezdte, most Nizzában takarít mai vendégszerzőnk, aki levelet írna a miniszterelnöknek és legnagyobb gondja, hogy ha gyereke születik, hogyan oldják meg segítség nélkül a mindennapokat. Eszter Facebook-oldalunkra írta meg tanulságos történetét.

Olyan sok érdekes, izgalmas történet, hozzászólás érkezik, hogy nem győzök válogatni (ezzel egyúttal elnézést kérek azoktól, akiknek a sztoriját még nem sikerült megjelentetni, ígérem, amit lehet, megteszek és megpróbálok válaszolni is mindenkinek). Próbálok minél többféle véleményt közreadni. (A kép illusztráció.)

Napok óta várom a felháborodott nyilatkozatokat, elemzéseket, megnyilvánulásokat arra a hírre, mely szerint a 98 százalékos különadó által érintett képviselők mintegy negyven százaléka, vagyis összesen 85 politikus nem tett eleget befizetési kötelezettségének a július 31-i határidőig. Sehol semmi.