Határátkelő

Mai szerzőnk, János cserediákként él az Egyesült Államokban és úgy látja, más minőségűek az emberi kapcsolatok, mint Magyarországon. Kiderült az is, hogy ha nem érted a CNN-t, nem tudsz angolul...

(Ha szeretnél egy napról napra bővülő közösség - már több mint háromezren vagyunk! - tagja lenni, csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Ma Zsanna történetét olvashatjátok, aki már elmúlt ötven éves, amikor úgy döntött, egy angliai kisvárosban, a fia és unokái közelében folytatja életét. Magyarországon részt vett a közéletben is, de úgy látja, a politikusok elengedték sok-sok fiatal (és már nem olyan fiatal) kezét.

Legyél Te is országfelelős, vagy írd meg a saját történeted! Részletek a poszt végén!

Mai szerzőnk, Momo igazán kalandos utat járt be az angliai vidéki öregek otthonától a londoni multicégen át az Egyesült Arab Emirátusokig. Nem is szaporítom a szót, illetve még egy kicsit igen:

Folyamatosan gyarapodik csapatunk, már 11 országnak van "felelőse". Ezek Svájc, Svédország, Spanyolország, Franciaország, Kanada, Németország, Ausztrália, Finnország, Nagy-Britannia, India és Chile. Ország persze akad még bőven, úgyhogy várom a további jelentkezéseket, akinek van kedve, csatlakozzon!

Most már igazán jöjjön Momo története!

Érdekes kérdést feszeget mai vendégszerzőnk, aki Svédországban él párjával és februárra várják gyermeküket. Péter fontosnak tartja, hogy a családon belüli kommunikáció magyarul folyjon, ugyanakkor szeretné tudni, miként könnyíthetné meg leendő gyermeke (aztán később remélhetőleg gyermekei) dolgát.

Mai szerzőnk, Renáta Angliában él, saját bevallása szerint nagyon boldogan. Míg a magyar szociális hálón kiesett, az ottani fenntartotta, amikor kellett, mára pedig beilleszkedtek kislányával.

Mai vendégszerzőnk, Zita (és párja, Ádám) sokat tépelődtek, mielőtt úgy döntöttek: kipróbálják, milyen is Angliában dolgozni. A múltkori, meglehetősen borongós angol poszt után most két optimista ember története következik!

A külföldön letelepedő magyarok között az egyik legnépszerűbb cél Nagy-Britannia. Bár pontos adatok (köszönhetően az uniós tagságnak) nem nagyon állnak rendelkezésre, nagyot aligha tévedünk, ha több tízezerre tesszük a szigetországban élő és dolgozó magyarok számát. Egy 2009-es hivatalos statisztika 25 ezer főről beszél, de meg lennék lepve, ha ez igaz lenne.

Érdekes vita bontakozott ki a minap az egyik poszt kapcsán. Ennek lényege az volt, hogy vajon a külföldön élőknek és dolgozóknak mekkora részt kellene vállalniuk Magyarország megváltoztatásából?

Továbbra is érkeznek a levelek, történetek a hataratkelo(KUKAC)hotmail.com levélcímre, amit hálásan köszönök, megpróbálom mindegyiket megjelentetni és persze közben továbbra is biztatni mindenkit, hogy írjon!

Mai vendégszerzőnk B H, aki élt egy kicsit Japánban, most pedig Londonban dolgozik. Az ő történetét és tapasztalatait olvashatjátok alább.

Tünde tegnapi, Amerikáról szóló hosszú posztjában volt két mondat arról, milyenek a tapasztalatai külföldön élő honfitársainkról. Érdekes (?) módon a legtöbb komment a poszt ezen megállapításaira érkezett, így veszem magamnak a bátorságot és ma ezekből szemezgetek, immár célzottan feltéve a kérdést: tényleg ilyenek lennénk? Vagy csak a rossz tapasztalatok erősebben megmaradnak?