Mai vendégszerzőnk komoly dilemmával küzd és megtisztelte a blogot azzal, hogy a kommentelők segítségét, tanácsát kéri. Íme, András története!
„Sokan írtak arról, hogy nem anyagi okokból távoznának, hanem a normális(abb) élet reményében. Ez engem is motivál, a fő okok mégis inkább érzelmiek. És úgy mennék külföldre, hogy tulajdonképpen mégsem.
Én ugyanis Székelyföldre szeretnék költözni.
Odavalósi a feleségem, aki címzetes (örök életére biztosított) magyartanárnői katedráról jött el gyesre, a kislányunk ugyanis most 8 hónapos. Após, anyós egy 20 km-re lévő faluban, sógornőm ugyanabban a városban.
Magyartanár-fordító végzettséggel egy külföldi fordítóirodának dolgozom, megbízásos alapon, távmunkában. Euróért. Mellette multicégnél (szívesen váltanék, de nem Budapest környéki magyartanári állásért. Az több okból is ki van zárva) is.
Szüleim, testvéreim jelenleg a közelünkben, anyagilag segíteni nem tudnak. A székelyföldi lakás ára nemsokára összejön.
Ottani munkalehetőség: magyartanárként esélyes, fizut hagyjuk... Esetleges román nyelvismeret megszerzése nem gond (nyelvész vagyok). Minden nap a Hargitával fekszem és kelek. De mégiscsak Románia, mégiscsak szerény anyagi lehetőségek, mégiscsak Balkán...
Ilyen feltételek mellett ti belevágnátok?"
A kérdés adott, válaszokat, véleményeteket várom itt, a kommentekben, vagy a Facebook-oldalon, ahol kapcsolatokat is lehet kialakítani. Aki pedig egyiket sem szeretné, csak megtisztelne azzal, hogy Andráshoz hasonlóan megírja véleményét, saját történetét privátban, az a hataratkeloKUKAChotmail.com címre teheti meg.
Olvasd el a legérdekesebb posztokat és szólj hozzá!
14 nap múlva Svédországba költözünk
Választunk egy országot magunknak
Elindulni, de mennyiből? - gyakorlati tanácsok
Nem bántuk meg, de nagyon nehéz
Odakint farkastörvények uralkodnak
A létbizonytalanság szelleme eltűnik
Utolsó kommentek