Mai vendégszerzőnk Bernadett, aki több mint három éve él Angliában. Tizenkét éves kora óta Ausztriában tanult, és amikor 18 évesen Angliába ért (édesanyját követve), gyorsan talált munkát, egy húsgyárban dolgozott minimálbérért, laptopra és iskolai kirándulásra gyűjtve. Aztán megismerkedett valakivel, és mert ott volt az édesanyja is, kint maradt. Itt kapcsolódunk be a történetébe (a kép illusztráció).
„Az élet itt sem egyszerű. Mindenért meg kell dolgozni. Mikor kijöttem, akkor még nem volt meg az érettségim (1 év hiányzott), így hát beiratkoztam egy nyelviskolába és tanultam a nyelvet egy évig, majd következő évben leérettségiztem itt kinn. Jó eredményeim lettek, felvettek a helyi egyetemre, a University of Hull-ra. Az érettségi mellett tudtam dolgozni mint időszaki munkás és tudtam finanszírozni a tanulmányaimat is. Az oktatás itt ingyenes 18 éves korig, utána is bizonyos esetekben, pl ha nincs érettségid (ezt nem ellenőrzik).
Már az első hónapokban másoknak fordítottam, mert ment az angol. Azonban meg mindig nem fogadok el érte semmit, magyarok vagyunk, hát tartsunk össze. Azonban az igaz, ha sok magyar van egy helyen, akkor sok a fúrás, áskálódás. Most már a testvérem és a családja is kint van (a férj karosszéria-lakatos) ő velünk dolgozik egy sütigyárban, ahol a munka nem túl nehéz és mint mindenhol sok a külföldi.
Nyelvtudás nélkül jött, de ha anyánk nem dolgozta volna be magát a céghez (bármikor ment dolgozni, ha kellett még hétvégén is 12 órázott), lehetetlenség lett volna munkát találnia.
Ha kevés pénzzel érkezel
A gyári fizetés 800-1200 font között van, és hetente utalják, ami sok mindent megkönnyít.
Én az egyetem mellett dolgozok két napot (hétvégén), ami az ösztöndíj mellett elég arra, hogy diákként lakást béreljek. Az egyetem jó, más, mint otthon, sokkal vegyesebb a közösség, kínai, arab és mindenféle diák van itt. És mindenki próbál vegyülni.
Ha valaki Angliába jönne, és kevés a pénze, akkor a következőket tudom ajánlani:
1. Szobát keressen, ne lakást, mielőtt kijön
2. Legyen ismerőse, vagy egy segítő magyar, akivel tud tárgyalni, ha gond van
3. Ne féljen megfogni a munka nehezebb végét, így lehet kedvence a csoportvezetőknek
4. Főzzön, ne készételt vegyen
5. Lehetőleg kocsival jöjjön ki (otthon olcsóbb a biztosítás és autó nélkül nehéz munkába járni)
Azt tapasztalom, hogy sokan jönnek ki jóformán egy fillér nélkül, olyan helyzetből, hogy azt senkinek sem kívánom, de lassan sikerül félretenni pénzt, autót vesznek, lakást bérelnek, mindig jobb környéken... Az állam egyébként sokat segít a minimálbéreseken, a családokon.
Kitérő Magyarországra
Amikor hazalátogatok, azt veszem észre, hogy a két ország ég és föld. Hiányzik az otthonom, kis Veszprém megyei faluból jöttem, de otthon úgy kezelik az embert, mint valami kapcarongyot, és sokszor át akarják verni.
Legutóbb a repülőről leszállva előre rendeltem taxit, mert a három bőröndömet nem tudtam volna elcibálni a pályaudvarig. A taxis 60 ezer forintra akart megvágni, mert az úton egy ismerősömmel angolul beszéltem telefonon, és igen meglepődött, amikor tökéletes magyarsággal hívtam a főnökét.
Két testvérem még otthon van, de már ők is kifelé kacsintgatnak. Mindketten felnőttek (32 és 38 évesek). Nem csodálkozom rajtuk. Az árak az egekben, a fizetések ellenben... Ne csodálkozzanak a politikusok, hogy aki tud, az menekül!
Végül a költségekről
Az albérletek árai rendkívül széles skálán mozognak. Én az arab negyedben (közel az egyetemhez) bérelek 350 fontért kétszobás kis lakást, míg más 600 fontért bérel házat egy másik környéken.
A rezsi (azaz a víz, a villany, a gáz) kijön havi körülbelül 100 fontból egy kétszemélyes lakásban.
A lakásbérlethez hozzájön az ingatlanadó (council tax), ami a ház értékétől és a településtől függően változik. Itt, Hullban, évi 800 font körül mozog.
Ha valaki vesz vagy bérel televíziót, akkor kötelező befizetni az üzemben tartási költséget. Ezt rendkívül szigorúan veszik, folyamatosan, autókkal az utcákat járva ellenőrzik, és aki nem fizeti be, súlyos büntetésre számíthat. Adójelleggel szedik, és évi 150 font, ebből finanszírozzák a BBC működését.
A mobiltelefonok esetében is természetesen rengeteg a variációs lehetőség, nekem a Lycránál van feltöltős, amivel nagyon olcsón lehet hazatelefonálni (4-15 penny, azaz 12-45 forint a percdíj). Ha valaki most érkezik és sürgősen mobilinternetre van szüksége, akkor csak olyat vegyen, amit 30 nap elteltével le lehet mondani, mert ha mégis hazamegy, akkor nagyon sokba kerülhet egy kétéves előfizetés lemondása.”
Ezek tehát Bernadett angliai tapasztalatai és ezt azért írom így, mert tegnapi, németországi posztunk kapcsán volt némi félreértés: amik itt megjelennek, nem megfellebbezhetetlen igazságok, hanem egyes emberek személyes tapasztalatai. Mindenki segíteni szeretne, megosztani saját élményeit, hogy aki most indulna útnak, valamilyen képet kapjon az országról.
Nyilvánvaló, hogy más az élet mondjuk Hullban, mint Londonban, vagy Oxfordban, esetleg Manchesterben. Arra kérném a kommentelőket, (akár itt, akár a Facebookon), hogy erre legyenek tekintettel és tényleg abból induljunk ki, hogy mindenki segíteni akar. Kösz!
Ha valakinek van kedve megírni saját tapasztalatát (legyen az jó vagy rossz), véleményét, azt várom itt, a kommentekben, vagy a Facebook-oldalon, ahol nagyszerű közösség alakul ki. Aki pedig egyiket sem szeretné, csak megtisztelne azzal, hogy megírja véleményét, saját történetét privátban, az a hataratkeloKUKAChotmail.com címre teheti meg.
Olvasd el a legérdekesebb posztokat és szólj hozzá!
14 nap múlva Svédországba költözünk
Választunk egy országot magunknak
Elindulni, de mennyiből? - gyakorlati tanácsok
Nem bántuk meg, de nagyon nehéz
Odakint farkastörvények uralkodnak
A létbizonytalanság szelleme eltűnik
Úgy mennék külföldre, hogy mégsem
Utolsó kommentek