Napok óta várom a felháborodott nyilatkozatokat, elemzéseket, megnyilvánulásokat arra a hírre, mely szerint a 98 százalékos különadó által érintett képviselők mintegy negyven százaléka, vagyis összesen 85 politikus nem tett eleget befizetési kötelezettségének a július 31-i határidőig. Sehol semmi. 

A blog indulásakor megígértem, hogy időről időre morgok majd egy sort olyan dolgok miatt, melyek megkeserítik az ember életét, rontják a közérzetét ma Magyarországon.

A múlt hét vége felé a penzcentrum.hu számolt be először arról (és tőle aztán a szokásos copypaste módszerrel szinte a teljes magyar netes hírvilág átvette), hogy a 98 százalékos különadó hatálya alá eső politikusok 40 százaléka fittyet hányt törvényi kötelezettségének és nem fizette be a rá kirótt összeget.

Azért ez egy olyan pont (már megint) a modern kori Magyarország történetében, ami mellett szerintem hiba lenne szó nélkül elmenni. Ha nem szólunk, akkor megint elismerjük, hogy a törvény (függetlenül attól, hogy egyetértünk-e vele vagy sem, és a különadó azért legalábbis felvet kérdéseket) csak a társadalom bizonyos rétegeire vonatkozik és a magyar demokráciában vannak egyenlőbbek.

Törvény nem számít?

A magam részéről egészen példátlannak tartom, hogy politikusok, volt törvényhozók (tehát azok az emberek, akik legkevesebb négy éven keresztül az ország sorsát meghatározó döntéseket hoztak, de legalábbis ott ültek az Országházban) egyszerűen semmibe vesznek egy hatályos törvényt.

Természetesen más országban is előfordul ilyesmi, Nagy-Britanniában például a legutóbbi választások előtt a képviselők költségtérítési manipulációiból tört ki irdatlan botrány – és ezzel el is értünk a különbséghez, azaz hogy ott botrány volt belőle.

Itthon a mostani esetet mindenki megírta, majd két nap múlva gyakorlatilag mindenki el is felejtette az egészet. Holott ha a (volt) törvényhozók nem tisztelik a törvényeket, akkor hogyan lehet elvárni a szabályok betartását a választóktól? Ha politikusok nyilvánosan áthágják a szabályokat (és ne ragadjunk le ennél a példánál, az összes politikai oldalról hozhatnánk szép számmal az ügyeket), akkor mit lehet elvárni az országtól?

Azért nem írtam eddig erről, mert vártam a botrányt. Vártam a felháborodást, még talán azt is, hogy valaki az érintettek közül előáll valami magyarázattal. Azt gondolom, hogy ez a történet szimbolikusan jelzi az országban uralkodó állapotokat, nehéz elképzelni annál súlyosabb helyzetet, amikor azok nem tisztelik a törvényeket, akik azok meghozatalára esküdtek fel. És ez még akkor is igaz, ha bizonyos jogszabályokkal nem értenek egyet, vagy azok őket hátrányosan érintik.

Beszélgethetünk itt, a kommentekben, vagy a lassan önálló életre kelő Facebook-oldalon, aki pedig egyiket sem szeretné, csak megtisztelne azzal, hogy megírja véleményét, saját történetét privátban, az a hataratkeloKUKAChotmail.com címre teheti meg. 

Olvasd el az eddigi posztokat és szólj hozzá!

1. Miért megyek el?

2. Mindennapos rémtörténet

3. Egy ország, ami már nincs?

4. Nem csak a pénzről szól

5. Hat ok, amiért maradni kell