Az elmúlt napokban belecsúsztunk az iskolák témakörébe, és ha már így történt, maradjunk is itt. Mai posztunk az Egyesült Államokról szól, Zsuzsa tollából.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Leveleket, a te személyes történeted pedig a következő címen várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Próbálok egy kis betekintést nyújtani az amerikai oktatás mindennapjaiba. Ezek inkább személyes tapasztalatokon alapuló megfigyelések, nem egy átfogó kép, hiszen államonként és iskolatípusonként sok eltérés lehet. A kisebbik lányom egy állami iskola negyedik osztályába jár, a nagyobbik pedig egy magániskola végzőse idén. Így az ő szemükön keresztül – hozzátéve az én szülői meglátásaimat - kaphattok egy kis ízelítőt a kaliforniai állami ill. magániskolákról. Első körben az előbbiről. (Folyt. Köv. a magániskolákról egy későbbi posztban...)
Első benyomások
Azt hiszem, ami rögtön szembetűnt mindannyiunk számára, az a légkör volt. Legyen szó akár magán-, akár állami iskoláról – itt is jól érzékelhető az amerikaiak általánosan barátságosabb, közvetlenebb stílusa. A tanár-diák viszonyra még később visszatérek, most csak annyi, hogy mi – a jó öreg poroszos iskolarendszerben felnőve -, szinte megdöbbentünk, azt tapasztalva, hogy a diák boldogan öleli át kedvenc tanárát az őszi iskolakezdéskor, vagy a tanár barátságosan hátba veregeti a régen látott szülőt.
Nagyobbik lányomnak, aki 7 évet eltöltött a magyar iskolarendszerben, élmény volt az első időszak. Hogy miért? Azért, mert azt mondta, itt sokkal kevesebbet kell tanulnia. El lehetett felejteni a versmagolást, a több oldalas házi feladatokat. Melyik gyerek ne örülne ennek? Az amerikaiak nem a lexikális tudásra, hanem a praktikumra, és pragmatikumra helyezik a hangsúlyt. De erről majd egy kicsit később.
Ami a nyelvtudást illeti, szerencsére a nagyobbik lányomnak volt már némi alapozása (középfokú nyelvvizsgát tett 7. osztály végén, mielőtt ideköltöztünk). Persze össze sem lehet hasonlítani a könyvekből tanult angolt (pláne, hogy Magyarországon még mindig a brit angolt részesítik előnyben) a mindennapokban használt amerikai angollal.
Több korábbi posztban szó volt már erről, így csak annyit teszek hozzá, hogy sokszor azért érzi magát az ember tudatlannak, mert a nyelvtudás mögött nincs kulturális háttér, „országismeret” (ahogy otthon tanítani próbálják a nyelvórán). Egy példa: ha megkérdezik tőled, szereted-e a Jamba Juice-t, mit válaszolsz? Talán próbálod magadban gyorsan felidézni az összes egzotikus gyümölcs nevét, de sehogy sem ugrik be a „jamba”. Aztán rájössz, hogy ez nem egy gyümölcs, hanem egy népszerű, frissen facsart gyümölcsökből készült italokat árusító cég neve.
A tanárok és diákok segítőkészsége rengeteget segített a lányomnak kezdetben. Kicsit fel is néztek rá, mint valakire, aki Európából jött. Ezen egyébként mindig jót derülünk, mert az amerikaiak számára az Európa, mint nekünk Amerika. Minden, ami az óceán keleti oldaláról jön, az „menő” (persze ők Európa alatt Nyugat-Európát értik, a „keleti blokk” nem tartozik bele). A sok tinédzser kíváncsian faggatta lányomat arról, milyen is mifelénk az élet, és elcsodálkoztak, hogy mennyi mindent tudunk Amerikáról, és mennyi minden hasonló, mint náluk (hja, kérem, a globalizáció...)
És akkor most nézzünk körül, milyen is egy állami iskola Kaliforniában. Az oktatás 3 korcsoportra oszlik:
Elementary school
Az óvodától (kindergarten, gyakorlatilag iskolaelőkészítő) az 5. (néha 6. ) osztályig tart.
Óvodába az a gyerek íratható be, aki az adott év december 2-ig betölti az 5. évét. Az óvoda nem kötelező, de a legtöbb gyerek elkezdi 5 évesen. Ezt megelőzően lehetőség van preschool-ba járni, ami gyakorlatilag a mi óvodánknak felel meg. Kötött program nincs, a gyerekek játékos módon sajátítanak el alapvető ismereteket. Léteznek állami dotációval működő preschool-ok az alacsony jövedelmű rétegek számára, ill. a fizetős változat, ami széles skálán mozog, a kínált programtól, ellátástól függően.
Az oktatás hangsúlya az alapkészségek elsajátítása. A gyerekek óvodában kezdik a betű- és számírást, év végére egyszerű mondatokat tudnak írni, olvasni, 10-ig összeadni, kivonni, 100-ig egyesével és tízesével elszámolni. Elvárják tőlük, hogy az alapvető szocializációs készségeket elsajátítsák: a szabályokat követni, a társakkal együttműködni, megosztani a játékokat stb.
Az amerikaiak önállóságra nevelik a gyerekeket. Legalábbis én ezt tapasztaltam a saját környezetemben, ismerőseim körében. A felelősségvállalás, a döntéshozatali képesség a legfontosabb pozitív értékek között szerepel. A csapatszellem, a másokkal való együttműködés elengedhetetlen egy sikeres karrierhez. Ezt már korán megtanulják a gyerekek a rengeteg csapat sport valamelyikét űzve.
Minden taneszköz és tankönyv ingyenes
Nekem az volt a benyomásom, hogy az itteni kamaszok sokkal többet sportolnak iskolán kívül, mint a magyar gyerekek. Az akadémikus tudás mellett szinte ugyanolyan súllyal esik latba egy felvételinél, hogy a diák milyen iskolán kívüli sportot vagy egyéb tevékenységet végez. Ezek ugyanis mind fontos szerepet játszanak a személyiség fejlődésében.
Kellemes meglepetés volt számomra, hogy az iskola az összes taneszközt, tankönyvet ingyen és bérmentve biztosítja. Első napunkon az óvodában (kisebbik lányom 5 évesen itt kezdte, ezt megelőzően otthon járt 2 évig óvodába) az osztályteremben minden egyes padon ott állt a gyerekek nevével ellátott kis műanyag tolltartó ceruzákkal, színessel, festékkel.
Alsóbb osztályokban a házi feladatot általában szétszedhető munkafüzet formájában kapják, könyveket csak az osztályban használnak, nem hozzák haza. Gondolkoztam is, vajon minek az iskolatáska, amit minden gyerek gyakorlatilag üresen visz magával. Később (3-5- osztály) a gyerekek az iskola tulajdonát képező könyvekből tanulnak, amit mindenki egy tanévre megkap, akárcsak egy könyvtári könyvet. Év végén vissza kell adni (ebből következik, hogy nem írnak a könyvbe).
Nekem nagyon szimpatikus ez a rendszer, hiszen a szülőnek nem kell évente x összeget kifizetnie, és környezetkímélő is, mert ezek a masszív, kemény kötésű könyvek akár 10-15 évet is kibírnak.
Middle school
Azaz az 5.-8. osztály, magyarán a mi felsőtagozatunknak felel meg. Általában különálló iskola, hacsak nem 12 évfolyamos oktatási rendszerű alma materről van szó.
High School
A 9.-12. osztály, a magyar, klasszikus értelemben vett gimnázium. Részletesebben majd máskor.
College, University (állami)
Az egyetemekről volt már érintőlegesen szó, mi most állunk előtte, így ha a blog megmarad (ezt azért nagyon remélem :) – Határátkelő), be tudok számolni a személyes tapasztalatainkról. Röviden csak annyit, hogy állami egyetemekre nagy a túljelentkezés, mert – érthetően - sokkal olcsóbb, mint a magánegyetem. (A felvételiről majd egy későbbi posztban.)
Demokrácia kicsiben
Másik érdekes tapasztalat volt számunkra, hogy mennyire nyitott az iskola. Én a saját pedagógusi emlékeimre (ami elég rég volt...) hagyatkoztam, vagyis arra, hogy amikor a tanítás elkezdődik, a tanár becsukja maga mögött az ajtót, onnantól kezdve „övé a pálya” (kivéve, ha az igazgató nagyon beleüti az orrát mindenbe).
Itt kedvesen invitálják a szülőket, hogy – főleg alsóbb osztályokban – nyugodtan menjenek be egy-egy órára, ismerkedjenek meg a tanárral, az osztállyal. Vannak tanár „asszisztensek” (hivatásos pedagógus) ill. class mom-ok (önkéntes, valamelyik gyerek szülője), akik napi több órát a tanteremben töltenek a tanárral együtt. Segítenek a házi feladat javításában, vagy azoknak a gyerekeknek, akiknek valamiben nehézségük van. Nekem ez teljesen új dolog volt!
A szülő bármikor kifejezheti véleményét, ha a tanár módszereivel, a tananyaggal vagy bármi mással nem ért egyet. Az igazgató hatásköre, hogy ezeket a problémákat orvosolja. Az állampolgári öntudatosságot mutatja, hogy a szülők élnek is ezzel. Sőt, az is előfordulhat, hogy az iskola vezetési módszereivel nem értenek egyet. Kisebbik lányom iskolájának igazgatóját sok szülői panasz után váltották le. (Itt is iskolakörzetek vannak, minden körzet élén egy szuperintendáns.)
PTA – avagy szülői munkaközösség amerikai módra
A Parent-Teacher Association az iskolarendszer szerves része. Én még emlékszem a rendszerváltás előtti iskolai Szülői Munkaközösségekre... Na, ne ilyenre gondoljatok. :)
A Wikipedia szerint a PTA célja, hogy támogassa az iskolát, bátorítsa a szülők részvételét az iskolai életben, és családi programokat szervezzen.
Amikor én először találkoztam ezzel a szervezettel, az volt a benyomásom, hogy otthon ülő, unatkozó anyukák egyesülete. Nem teljesen erről van szó. A PTA sokszor jelentős szervező munkát vállal (különféle iskolai programok), és bátorítja a szülőket, hogy minél aktívabban vegyenek részt az iskola életében.
Általánosan elfogadott pedagógiai-pszichológiai vélemény, hogy azok a gyerekek jobban teljesítenek, akinek a szülője valamilyen módon (önkéntesként) részt vesz az iskola munkájában. Nem kell ehhez otthon ülő anyukának lenni: vannak hétvégi programok is (iskola környékének takarítása, tanári kifestése stb.)
Integrálás
Pozitív tapasztalat (általánosan elmondható Amerikáról), hogy a sérült embereket nem rekesztik ki az egészségesek társadalmából. Nem ritka látvány, hogy idős emberek, akár oxigén palackot víve magukkal mennek étterembe, színházba. Már korán toleranciára nevelik a gyerekeket. Az iskolákban külön osztály működik gyógypedagógussal, aki a szellemi v. fizikai sérült gyerekek oktatására szakosodott.
Hasonlóképpen működik a nyelvi integrálás is. Köztudottan növekszik a spanyol ajkúak, ill. egyéb bevándorlók gyerekeinek száma. Beiratkozáskor felmérik az angol nyelvtudást, és ún. English Development osztályba kerülnek a gyerekek. Itt lassabb tempóban haladnak, nagyobb hangsúlyt kap a szókincs tanulás, de a tananyag ugyanaz.
Minden év végén felmérik a nyelvi fejlődést, és ha elérik az anyanyelvi kortársaik színvonalát, átkerülnek a „normál” osztályba. Ennek átlagos ideje kb. 4-5 év (ahogy az iskolai tájékoztatóban olvastam). Az én kisebbik lányomnak (ő nem beszélt semmi angolt, amikor kijöttünk), 2.5 év alatt sikerült abszolválnia. :)
Detention - avagy hogyan kezeljük a rossz gyereket?
Akárcsak a magyar iskolai rendszerben, a büntetés-jutalmazás eszközei nagyon megváltoztak az elmúlt évtizedekben. Régebben elfogadott volt a testi fenyítés az amerikai iskolákban is. Mára ez tiltott (pedig, őszintén szólva – és most kövezzetek meg-, de 1-1 körmös sokszor hasznosnak bizonyult, és nem „tiport bele” a gyerek lelkivilágába).
Milyen eszközök vannak az amerikai pedagógus kezében? Nos, az egyik – a magyar gyakorlattól némileg eltérő – a detention avagy elzárás. Az angolszász országokban általánosan elterjedt módszer lényege, hogy a rosszalkodó nebulónak tanítás után ott kell maradnia az iskolában. Súlyosabb esetben akár szombati napon is berendelhetik.
A suspension még szigorúbb büntetés, ami pár naptól pár hétig terjedő felfüggesztést jelent (a gyerek nem mehet iskolába – lehet, hogy ő örül neki, a szülő valószínűleg kevésbé).
A végső megoldás az exclusion – azaz kicsapják a rendetlenkedőt.
És mi a helyzet a jutalmazással? Általánosságban elmondható, hogy a pozitív megerősítésen van a hangsúly. Hányszor láttuk már filmekben, és szinte közhely a „you can do it” „great job!” Az amerikai számára az elért eredmény, a pozitív attitűd mindennél fontosabb. Úgy érzem viszont, a jutalmazással valahol kicsit átestek a ló túloldalára. Ugyanis ha minden gyerek kap valamit, akkor nem tanulják meg, hogy az életben bizony csak az igazi „győztesek” aratják le a babérokat. Nem lehet mindenki dobogós. Meg kell tanulni elviselni, ha valaki nem győz.
Tantárgyak
Az amerikai gyerekek általános iskolában többnyire azokat a tárgyakat tanulják, mint a magyar társaik, legfeljebb kicsit más felosztásban. Angol (mint nekünk a magyar nyelv), matek, társadalom ismeret (social studies - ebben történelem ill. állampolgári ismeretek, természetesen kornak megfelelő szinten, földrajz), természetismeret (science) (kb. mint az alsó tagozatos környezetismeret ill. middle school-ban biológia, némi fizika). Emellett – iskolától függően – különböző művészeti tárgyak tanulására is lehetőség van.
Az én lányom iskolájában egy tanéven belül különböző művészeti ágakat oktatnak. Pl. 6 hétig tánc van, aztán „art” (rajz), ill. valamilyen zene. Lehet jelentkezni ingyenes hangszer tanulásra. A mi iskolánkban hegedűt, csellót, fuvolát és dobot lehet tanulni. Ehhez ingyenesen kapják a hangszert (ugyanaz a rendszer, mint a tankönyvek esetén). Mivel az állami oktatás itt is mindig pénzhiánnyal küzd, így első körben sajnos ezen tárgyakat nyirbálják meg, és a művészeti tárgyakat tanító tanárokat küldik el.
Fundraising – avagy hogyan gyűjtsünk pénzt jótékony célokra?
Nekem ez a tevékenység eleinte nem volt valami szimpatikus, mert csak azt láttam, hogy az amerikaiak milyen anyagiasak, mindenhol és mindenből pénzt akarnak csinálni. Na, de minden látszat csal. :) Tény, hogy Amerikát a pénz mozgatja. Ezt, akár akarjuk, akár nem, el kell fogadni. A mi szocializmus ideológiáján felnőtt nemzedékünk számára a pénz fogalma a„piszkos anyagiak”–kal volt egyenértékű, és pénzsóvárnak, anyagiasnak bélyegeztünk mindenkit, aki túlságosan sokat foglalkozott ezzel a témával.
A fundraising – vagyis pénz gyűjtés jótékony célokra Amerikában rendkívűl elterjedt. Ez talán azzal függ össze, hogy sok non-profit szervezet létezik, amelyek semmilyen állami támogatást nem kapnak. Ilyenek a színházak, különböző művészeti szervezetek, és még sorolhatnám. De ebbe a kategóriába esnek az iskolák is, amelyek sok iskolai programot (amelyre nem jut állami büdzséből) fundraising-gel próbálnak megvalósítani.
Hogyan is néz ki egy ilyen fundraising? Az iskola pl. meghirdet egy jótékonysági könyvvásárt, ahol a befolyt összegből fedezik a tanulmányi kirándulást. (A mi iskolánkban pl. soha nem kell fizetni a tanulmányi kirándulásokért, mindig fundrasingből fedezik a költségeit). Az is előfordul, hogy egy-egy céggel karöltve szerveznek valamilyen vásárt, igy mindenki jól jár. Az iskola bizonyos százalékot kap a bevételből, a többi pedig a céget illeti.
Egy negyedik osztályos átlagos napja
Köszönöm az eddigi türelmeteket, rengeteget tudnék még mesélni erről a témáról. Befejezésül itt egy negyedik osztályos tipikus napja. :)
Az iskola 8.15-kor kezdődik. Miután a gyerekek osztályok szerint felsorakoznak a udvaron, csengetés után bevonulnak a tanterembe, és a napot a „Pledge Allegiance” elmondásával kezdik. (ezt a hagyományt már nem minden iskolában őrzik, de nálunk még igen) Az amerikai zászló felé fordulva, kezüket a szívükre téve elmondanak egy fogadalmat, amely a zászlóhoz, mint az ország szimbólumához való lojalitásukat fejezi ki.
Ezután angol és matematika következik. Ezek az alaptárgyak, amelyek minden nap sorra kerülnek. Mint ahogy említettem, az alapkészségek alapos elsajátítása az alsó tagozat célja. Kb. 10.30-kor van egy „tízórai szünet” (recess), amikor a gyerekek valami kis snack-et esznek (ezt otthonról viszik).
A szünet után általában vagy social studies v. science következik, majd kb. 12.30-kor ebédszünet. A gyerekek egy része iskolai menüt eszik (1 $ -os ebéd, ne várjon az ember sokat, bár igyekeznek „egészséges” ételeket kínálni, így pl. teljes kiőrlésű a hamburgerzsemle...), mások otthonról hoznak ebédet (általában szendvicset esznek).
Ebéd után egy kis szabad foglalkozás, leginkább az iskola udvaron - nálunk szerencsére ritkán van rossz idő, amikor beszorulnak a terembe). Ebéd után, kb. 1 órakor folytatódik a tanítás, általában valami „lazább”, kevesebb koncentrálást igénylő feladattal. A napnak 2.30-kor van vége. Sok gyerek hazamegy, akiért viszont nem tudnak jönni, mert dolgoznak a szülők, az iskolában maradhat (ha jól tudom, fél 6-ig v. 6-ig) un. „after school program”-ra, ami a napközihez hasonlatos.
Még rengeteg minden van a tarsolyomban, hagyok témát későbbi posztokra (ahogy fent jeleztem a magániskolákról, középiskolákról van tapasztalatunk). Addig is kérdezzetek bátran, és kíváncsian várom a véleményeteket, esetleg saját tapasztalataitokat.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország és Törökország. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Miért maradjak Magyarországon?
Aki teheti, menekül az országból
Adóbevallás magyar és svéd módra
Tipródó szerelem: menni vagy maradni?
A mindent eldöntő 30 másodperc
Áldom a sorsom, hogy idevetett
Utolsó kommentek