Ma egy kicsit az egészségüggyel foglalkozunk, méghozzá az amerikaival, melyről sok téves elképzelés terjeng. Ezeket próbálja meg helyretenni Zsuzsi, aki korábban már jelentkezett Amerikából. Szóval, irány az igazi Vészhelyzet!
(Gyere a Facebookra, ahol egyre nagyobb a közösségünk, csatlakozz hozzánk Te is! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, ne habozz! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Az amerikai egészségügyi rendszerről sok téves információ él a köztudatban, ezért gondoltam, hogy megpróbálok utánajárni, mi is a valóság. Hozzá kell tennem, nem volt egyszerű dolgom, ugyanis az USA az egyetlen ország egyetemes, egységes egészségbiztositási rendszer nélkül. Az alábbiakat az internetről, családi forrásból (férj, orvos rokon) ill. saját tapasztalataim alapján állítottam össze.
A rendszer alapvetően két lábon áll.
Állami egészségbiztosítás
1. Medicare: 65 év felettiek és rokkantak részére. 2010-ben kb. 48 millió ember részesült ebben az ellátásban, főleg idősek, és alacsony jövedelmű, rokkantnyugdíjas emberek. Ez a típusú biztosítás az egyén egészségügyi ellátásának kb. a felét fedezi, a különbözetet a biztosítottnak kell állnia. Ez széles sávban mozoghat, attól függően, milyen ellátásra szorul az illető.
Nagyon nem akarok belemenni a részletekbe, mert külön posztot lehetne irni róla, csak nagy vonalakban: a biztosítás 4 részre bontható: kórházi, járóbeteg,gyógyszer ellátás ill. Medicare Advantage. (Kórház: A Medicare maximálisan 100 nap kórházi tartózkodást fedez oly módon, hogy az első 20 nap teljesen ingyenes, a fennmaradó 80 napra a beteg önrésze 144$/nap. Járóbeteg ellátás: a tipikus szolgáltatások, mint orvosi vizit, röntgen, különböző tipikus járóbeteg kezelések, dialízistől kezdve kemoterápiáig. Általában a beteg fizet kb. 20% önrészt, 80%-t pedig a biztosító. Gyógyszerellátás: nem egységes, biztosítás-függő, hogy mely gyógyszerek és milyen mértékben támogatottak.)
2. Medicaid: Hasonló szisztéma szerint működik, mint a Medicare, szövetségi ill. államonkénti támogatással. Nemcsak nyugdíjas korúak számára elérhető, sok alacsony jövedelmű család számára ez a rendszer jelent egyedüli lehetőséget egészségbiztosításra. A statisztikák szerint 2001-ben kb. 40 millió állampolgár rendelkezett Medicaid biztosítással.
Magánbiztosítás
A 65 év alatti amerikaiak döntő többségének a munkaadóján keresztül van ún. csoportos egészség biztosítása (group coverage). Ez azt jelenti, hogy a munkáltató a több alkalmazott után csoportos kedvezményt kap a biztosítótól. Sajnos még így is növekszenek a költségek évről évre. Hasonlóan a magyar Tb-hez, a munkavállaló jövedelméből bizonyos százalék levonásra kerül, emellett – biztosítási típustól függően - az orvosi vizitért v. egyéb szolgáltatásért kell fizetni, ill. a gyógyszerek támogatása is biztosítástól függően változó mértékű.
Mivel az egészségbiztosítás adómentes a munkáltatónak, így gyakran ezen összeg emelése jelent a dolgozó számára fizetésemelést. Gyakran látni olyan álláshirdetést, ahol felsorolják, milyen biztosítást fedeznek (fogászat, szemészet gyakran külön kategória, amely elég nagy súllyal esik latba, figyelembe véve, hogy pl. a fogorvos elég drága mulatság az USA-ban).
Mi a helyzet azokkal, akik magánvállalkozók?
Nos, erre is létezik megoldás. Egy 1985-ös törvény értelmében a foglalkoztatottból egyéni vállalkozóvá „avanzsált” állampolgárok számára munkahelyük kilépésük után további 18 hónapig meghosszabbíthatja a biztosítást (megtartva a csoportos biztosítás előnyeit), ugyanakkor az egyénnek kell fizetni azt a prémiumot, amit eddig munkáltatója fizetett be a biztosítónak. Ezen időszak lejártával aztán körül kell nézni a biztosítási piacon, és a legmegfelelőbbet kiválasztani...Gondoljatok a gépkocsi biztosításra, ez is valahogy így működik: egyéni preferenciák alapján.
És akiknek nincs?
Mi a helyzet azokkal, akiknek egyáltalán nincs biztosításuk? És miért nincs? Van, aki nem felel meg az állami biztosítási rendszer követelményeinek (kor, jövedelem stb.), a munkáltatója nem fizet számára (a legtöbb részmunkaidő, szerződéses munka), alacsony jövedelme miatt nem tudja fizetni a magánbiztosítást, vagy egyszerűen úgy dönt, nem veszi igénybe (másra költi a pénzét).
Ez utóbbi elég rizikós, mert soha nem tudhatjuk, mikor üt be a krach, és akkor aztán szó szerint inge-gatyája rámegy az illetőnek a horribilis összegű számlák kifizetésére (erről van egy történetem, majd elmesélem a végén...) Hogy lássátok, mennyire nem arról szól a történet, hogy csak a legszegényebbeknek nincs biztosítása, itt egy kis statisztika (2007-es adatok): 45.7 millió lakos volt biztosítás nélkül, ebből közel 37 millió 18-64 év közötti (tehát munkaképes), mintegy 21 millió részmunkaidőben dolgozott.
Kb. 35% olyan háztartásban élt, ahol az éves átlagjövedelem elérte az 50.000$-t (2006-ban ez volt a szövetségi átlag). 36 milliónyian USA állampolgárok (csak állampolgár ill. zöldkártyával rendelkező vehet igénybe állami egészségbiztosítást).
Nem halnak meg az utcán
Itt jön a képbe az a bizonyos félinformáció, és számomra kicsit Amerika-ellenes demagóg szöveg, amit időnként hallok, nevezetesen, hogy „Amerikában, ha valakinek nincs biztosítása, az akár meg is halhat az utcán”. Nos, ez nem igaz! Ugyanis létezik az ún. „safety net”, amely BÁRKI számára lehetővé teszi, hogy SÜRGŐSSÉG esetén igénybe vegye az Emergency kórházak szolgáltatását.
Emlékeztek még a Vészhelyzetre (alias ER), ahol George Clooney még ifjú titánként dobogtatta meg a női szíveket? :) Nos, ennek értelmében ha valaki bemegy egy ilyen kórházba, nem utasíthatják el csak azért, mert nincs biztosítása. A dolog hátulütője, hogy manapság sokan egy sima influenzával is odamennek, így ezek a kórházak mindig tömve vannak.
Egyszer a férjemnek szívtájéki szorítása volt, így biztonság kedvéért elment a sürgősségi kórházba. Bár ilyen esetben azonnal ellátnak valakit - őt is 2 percen belül megvizsgálták és biztos, ami biztos alapon rögtön adtak a nyelve alá tablettát: szerencsére csak stressz alapú anginás tünet volt, - de utána órákig várt, hogy a kontroll után hazajöhessen.
Nem kötelező
Amerikában, sok más országgal ellentétben az egészségbiztosítás nem kötelező. Éppen ezért lehetséges a fenti helyzet. Obama egészségügyi reformjának egyik alapköve, hogy kötelezővé, és elérhetővé akarja tenni az egészségbiztosítást mindenki számára. Namármost a demokrácia hazájában nagyon sokan nem szeretik, ha felülről mondják meg nekik, mit csináljanak. Így élénk vita zajlik most éppen a törvénytervezetről, döntés még nem született.
Az ellenzők szerint a mindenki számára kötelező biztosítás újabb terheket róna a rendszerre, az állami finanszírozás elvonná a forrásokat onnan, ahol valóban szükség van rá, megszűnne a versenyhelyzet, ami most még jelen van az egészségügyi piacon, ezáltal a színvonal is csökkenne. Széles társadalmi vita folyik erről, és legalább olyan bonyolult a helyzet, mint Magyarországon.
Nagy vonalakban ennyit tudok elmondani, ha valakit érdekel egyéb részlet, szívesen válaszolok, ill. utánanézek. Így a végén pedig némi személyes tapasztalat az itteni egészségüggyel kapcsolatban. Hozzáteszem, hála Istennek nem kell túl gyakran orvoshoz járnunk. Az első évben, amikor kiköltöztünk, az akklimatizálódás velejárója, hogy az ember kicsit többször beteg, amíg ki nem alakul az immunitása a helyi bacikkal szemben. Ezt főleg a kisebbik lányomnál figyeltem meg, aki 5 évesen került ide.
Türelmes orvosok
Az első év olyan volt számára, mint amikor Magyarországon óvodába szoktattuk: elég sokat betegeskedett, így orvoshoz is többször vittük. Amin legelőször meglepődtem, hogy itt (több nyugati országhoz hasonlóan) az orvos nem jár házhoz. (Azt hiszem, mi eléggé el vagyunk kényeztetve ilyen téren, hányszor volt, hogy annak idején kihívtam a gyerekorvost otthon!).
Amerikai férjem értetlenül nézett rám, amikor mondtam neki, milyen „embertelen” dolog, hogy a lázas gyereket is el kell cipelni az orvoshoz. Aztán megtanultam, hogy 1. Nem kell minden esetben orvoshoz szaladni 2. Az orvosnak a rendelőben a helye, az idejét a betegre fordítani jobb, mint ide-oda rohangálni.
Az orvosokról általánosságban elmondható, hogy türelmesek, végighallgatják az embert, mindent elmagyaráznak, és partnerként tekintenek a betegre. Amikor a lányommal mentem a rendelésre, akkor sem a feje felett beszéltek nekem, hanem őt kérdezték meg, természetesen arról, amit ő is el tudott mondani. Első hónapokban még én tolmácskodtam, később már nem volt rá szükség.
Nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre, a szűrővizsgálatokat szorgalmazzák. Rendszeresen kapom a mammográfiára ill. nőgyógyászati rákszűrésre emlékeztető leveleket. Csak pozitív tapasztalatom volt ilyen téren is, mert nagyon alaposak. Első évben, amikor a mammográfián nem volt összehasonlítási alapja az orvosnak, inkább visszahívott másodszor is egy vizsgálatra (na, alaposan meg is ijesztett...), ahol aztán megnyugtattak, hogy minden rendben.
Másik nagyon szimpatikus dolog, ami nekem tetszett, hogy az összes orvosi vizsgálatunk eredménye, és minden, ami egy átlagos kórlapon szerepelni szokott, elérhető az egészségügyi szolgáltatónk honlapján (egyéni jelszóval levédett oldalon természetesen). Kérhetek időpontot egy vizsgálatra, írhatok emailt az orvosnak, vagy akár olvashatok egészségmegőrző tippekről.
Még sok mindenről tudnék írni, de nem akarom túl hosszúra nyújtani a posztot.
Az eladott ház esete
Befejezésül az említett történet arról, mi is történik azzal, akinél beüt a krach, és nincs biztosítása: Közvetlen szomszédaink a történet főszereplői (a dolog érdekessége, hogy a feleség magyar származású, szülei 56-os magyarok). A férj szerződéses munkát végzett, és éppen két szerződés között volt, így abban reménykedett, hogy a következő szerződéssel majd kap új biztosítást is. Feleség nem dolgozott, háztartásbeli volt.
Egy szép napon beütött a krach, ugyanis egy ártatlannak tűnő szúnyogcsípés agyhártyagyulladással végződött. Több hónapos kórházi kezelés, lassú felépülés. Hála istennek a feleség rendbe jött, de akkor érkezett a hidegzuhany, a horribilis kórházi számla (ha jól emlékszem, százezres nagyságrend).
Természetesen mindent megtettek, amit ilyenkor lehetett, megpróbáltak egyezkedni a kórházzal, pénzt szerezni, de persze ekkora összeget képtelenség összeszedni. Végül eladták a házukat a tartozás fejében, ami az összeg egy részét fedezte csak. Most albérletben laknak.
Azt mondják, csőstül jön a baj, ez az ő esetükben is így volt: a férj nem kapta meg a várt szerződéses munkát, csak hónapok után sikerült megint elhelyezkednie. Végső megoldásként csak annyit tudtak tenni, hogy egyéni bankcsődöt jelentettek be. Ez azt jelenti, hogy a fennmaradó összeget nem hajtják be rajtuk, viszont a hitelmutatójukat évekre „lenullázták” (hitelképesség szerint pontokat gyűjt az ember, ennek alapján lehet bankkölcsönhöz, egyéb hitelforráshoz jutni). Tanulság: egészség- és gépkocsi biztosítás nélkül Amerikában szinte „öngyilkosság” létezni...”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Csak sikeres magyarokkal találkoztam
Úgy éreztem, többre vagyok hivatott
Két otthonom van, de egy hazám
Egy londoni zsidó pékség titkai
Kihasználtuk az ölünkbe hullott lehetőséget
Különösen szerencsések vagyunk
Utolsó kommentek