Mai utunk Amerikába visz, egyenesen a magyar köznyelvben sajnos meglehetősen gyakran Szilikon-völgynek titulált Szilícium-völgybe. WesleyHun bizonyos szempontból egy igen hatékony formáját választotta a határátkelésnek, hiszen cégen belül ment külföldre dolgozni. Lássuk!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Már nagyon régóta követem az oldalt és élvezettel olvasom a cikkeket, fontolgattam hogy megosztom az én történetemet is, úgy tűnik most jött el ennek is az ideje. Pár emlékem lehet, hogy kicsit “poros” mert én már 7 és fél éve élek Kaliforniában, közelebbről a Szilícium-völgyben. (Nem tévesztendő össze a “Szilikon-völggyel”, az valami teljesen más hely lehet... :)
Hogyan is kerültem ki ide?
Előrebocsátom, hogy én sok hozzászólóval ellentétben nem megélhetési okokból, vagy kalandvágyból (na jó, egy kicsit) kerültem ki, otthoni szinten viszonylag jó egzisztenciával, karrierlehetőségekkel vágtam neki az otthoni életnek az egyetem elvégzése után.
A munkámról annyit, hogy az egyik nagy nemzetközi pénzügyi tanácsadó cégnél dolgoztam, rettentően keményen, ami ahhoz vezetett, hogy kb. négy év alatt sikerült teljesen “kiégnem”, beleunni, belefásulni az egészbe, váltani akartam.
A céges mentorom ajánlotta, hogy ne hagyjam ott a céget, inkább segít a cégen belüli külföldi tapasztalatszerzésben. Szóba jött Anglia, Ausztrália, de engem őszintén valamiért mindig is az USA vonzott, no és persze szakmailag is úgy éreztem, hogy ott tudnék a legtöbbet tanulni.
Egyébként akkor még abszolút biztos voltam benne hogy két év múlva visszajövök. Először is át kellett mennem a két telefon-interjúból álló “felvételin”, amit hajnali egykor tartottunk a 9 órás időeltolódás miatt. Nem volt könnyű dolog, de jól sikerülhetett, mert egy kétéves szerződésajánlatot kaptam vissza.
Az ajánlatban az is benne volt, hogy ha egy éven belül visszajövök, akkor a költségek felét vissza kell fizetnem a cégnek, ami a költözés, repülőjegy stb. figyelembevételével magyar szemmel bizony igen komoly összeg volt. Ennek megfelelően már az aláíráskor tudnom kellett, hogy akármilyen is lesz, nekem azt a két évet fél lábon állva is ki kell bírnom valahogy!
Természetesen ez a döntés sokkolt mindenkit a családomban, mindenki aggódott, féltett. Ne felejtsük el, 2004-ben még a külföldi élet nem volt annyira elterjedt és elfogadott mint manapság.
Az első tapasztalatok
Sosem felejtem el azt a szeptemberi napot, amikor frankfurti átszállással megérkeztem Los Angelesbe, három bőröndöt cipelve, egy teljesen új világba – a rettentő alapos papírmunka ellenére a határon a belépés a spanyol inkvizíciót idézte - alaposan kikérdeztek, hogy mit akarok én itt csinálni, mi a telefonszáma a HR-en a kontaktomnak, stb., stb.. ujjlenyomat, fénykép… előtte még sosem éltem át ilyet, mit mondjak, nagyon furcsa volt.
Ezután rövid repülőút következett San Joséba, ahol a cégem tényleg kitett magáért, limuzin várt sofőrrel a reptéren kis táblával, mit mondjak jól is esett a majd 22 órás, két átszállásos utazás után. Az első havi szállást és kocsibérlést a cég fizette, ezalatt elvárták, hogy találjak albérletet és kocsit (ami nélkül itt nem lehet boldogulni).
Előrebocsátom, hogy itt minden, ami ingatlannal kapcsolatos, rettentően drága, főleg magyar szemmel nézve. Az emberek többsége bérel, mivel nem tudja megengedni magának hogy saját lakása/háza legyen (ez itt nem számít annyira magának értetődőnek), és bizony a bérleti díj akár 35-50%-át is elviheti a jövedelemnek.
Az albérletek eléggé tágasok, az “egyszobás” apartman általában 60 négyzetméternél kezdődik, de nem ritka a 70 négyzetméter feletti sem. Amit én találtam, az egy viszonylag régi építésű társasházban volt, viszont volt két kinti medencéjük, konditerem és egy szép tó tele kacsákkal és teknősökkel.
Kultúrsokk
Ami először szembeötlő volt, hogy általánosságban itt a cégek és az emberek mentalitása is mennyire más, mint otthon volt - az emberek sokkal önállóbbak, nem várják el, hogy a cég vagy akár az állam segítsen megoldani a problémáikat.
Jó példa erre a céges kocsi, meg a cafeteria – ami itt gyakorlatilag nem létezik, inkább az a filozófia érvényesül, hogy a fizetésből ezt mindenki oldja meg, ez nem a cég feladata. Ez igaz sok-sok mindenre, itt nem fogta senki sem a kezemet, a hivatalos dolgokat is nekem kellett intéznem és megtanulnom, szerintem tényleg igaz hogy az iskola itt jobban az életre nevel.
A Szilícium-völgy, ahogy itt hívják, egy “melting pot”, ami a gyakorlatban azt jelenti hogy nehezebb itt “helyit” találni, aki itt nőtt fel, mint valakit, aki nem itt látta meg a napvilágot – a Föld minden részéről vannak itt, kulturálisan rettentően sokszínű.
Ez egyfelől nagyon érdekes, másfelől hihetetlenül nagyfokú alkalmazkodóképességet igényel főleg a corporate világban, mert itt rettentően figyelni kell, hogy senkit se bántsunk meg olyan dolgokkal, ami otthon esetleg fel sem tűnne vagy megszokott.
Néha bizony engem nagyon idegesített eleinte, amikor a kollégám folyamatosan “köntörfalaz” és nem direktben mondja el, hogy mi a helyzet, vagy hogy mit is gondol. Mint megtudtam, a magyar kultúra a kommunikáció tekintetében nagyon “direkt”, ebben a németekkel együtt az élmezőnyben vagyunk, míg az ázsiai kultúrák nagyon “indirektek”.
Ebből eleinte voltak is bonyodalmaim, pár kollégám bizonyára azt gondolta, hogy micsoda egy faragatlan bunkó vagyok, pedig csak kimondtam a véleményemet és őszinte kérdéseket tettem fel.
A másik dolog, amit nem szabad sértésnek venni: itt szinte senki nem tudja, hogy hol is van Magyarország és hogy mi magyarul beszélünk, kvázi olyan nyelv is van a világon. Először az is zavart hogy az elvárások rettentő alacsonyak voltak, mondhatni “hülyének néztek”, de ez csak abból adódott, hogy fogalmuk sem volt, magyarként mit tudok, mire vagyok képes. Ha úgy közelítjük meg hogy Te mit bíznál egy mondjuk Mianmarból frissen Magyarországra érkezett új kollégádra.. nos így már azt hiszem érthetőbb a dolog…
Én is csatlakoznék a korábban szólókhoz, hogy ne azt várjuk hogy az itt élők alkalmazkodjanak hozzánk, nem fognak!! Nekünk kell beilleszkednünk! Aki ezt nem tudja elfogadni annak nem ajánlom hogy a szomszédos országoknál messzebbre induljon, onnan gyorsan visszamenekülhet!
Pozitívumok
Az időjárással kezdeném – itt 8 hónapig (március-október) nyár van és a másik négy hónap pedig inkább valami az ősz és a tavasz keveréke – igazi tél, magyar szemmel nincsen. Az óceán közelsége miatt a nyári meleg sem elviselhetetlen, ebben segít az alacsony páratartalom is. Ami gondolom sokakat meglep, hogy a Sierrákban novembertől márciusig lehet síelni, sőt egyszer a téli olimpiát is itt rendezték, Kaliforniában! (Squaw Valley)
Mosoly – itt mindenki mosolyog és kedélyesen elbeszélget, az eladó a közértben, a biztonsági őr, no meg akár a vezérigazgató is, ha éppen összefutsz vele a liftben. Ez meg akkor is így van, ha rettentő rossz napja van az illetőnek és esetleg semmi kedve nem volt ma egyiknek sem bejönni dolgozni… egyszerűen itt ez így működik.
Természet - a táj gyönyörű, aki szereti a természetet, kirándulást, annak ez itt paradicsom, óceánparttól, a mamutfenyőkig van minden! A kedvencem a Yosemite és a King’s Canyon nemzeti parkok, de még sok hely van, amit szeretnék bejárni.
Életszínvonal - talán az a nagy különbség, hogy itt kemény, szorgalmas munkával igenis előre lehet jutni, de legalábbis tisztes megélhetést biztosítani és igen is jó körülmények között, nem napról-napra élni.
Negatívumok
“Munkamánia” – az egyik sztereotípia, hogy az amerikaiak munkamániásak, nos ezt a saját tapasztalatomból sajnos meg is tudom erősíteni. Én már otthon is rettentő sokat dolgoztam, és nem nagyon gondoltam, hogy ennél lehet még többet is, de itt megtanultam, hogy bizony a hétvége az “csak” egy nap a héten és nem jelent semmit, hogy szombat, vasárnap vagy bármilyen ünnepnap van.
Ezt jól példázza a szabadság is, itt nincsen munka-törvénykönyve, a szabadságot a munkáltató ajánlja fel és része a fizetési csomagnak. Én nemrégen váltottam munkahelyet és kőkemény 15 napot sikerült kialkudni (ebben már 3 nap betegszabi is benne foglaltatik) és még büszke voltam magamra, mert más helyeken az új dolgozók sokszor csak 10 napot kapnak. Ez cégtől függően az ott töltött idő függvényében emelkedhet.
Szociális háló viszonylagos hiánya – itt az emberek egy részének nincsen egészségbiztosítása – viszont ha jobb cégnél dolgozol, akkor általában a cég több biztosítási opciót is biztosít, ezek különféle lehetőségekkel és költségekkel járnak. Az egészségügy nagyon magas színvonalú, de iszonyúan drága, a biztosítás mellett is különféle díjakat kell fizetni (nekem ez most $25 vizitenként), de ha nem lenne biztosításom, akkor egy vizit vizsgálatokkal akár lehet több száz dollár is, az éves komplett orvosi vizsgálat (vérvétellel, EKG-val), ha jól emlékszem 2000 dollárba került volna biztosítás nélkül! Szóval csak beteg ne legyen az ember!
Távolság, család és barátok – az emberek akármennyire is kedvesek itt, de ez felületes, igazi jó barátokat rettentő nehéz találni. Ugye a család és a legjobb barátok azért nagyon messze vannak. Nagyon jó a Skype, de innen hazamenni ritkán tudok az idő (lásd szabadság) és a költségek miatt.
Rengeteg mindenről írhatnék még, hangsúlyozom itt minden állam más, ez a Szilicium-völgyre vonatkozik. Szívesen írok később a megélhetési költségekről vagy bármiről amire kíváncsiak vagytok."
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Pénz nélkül nem lehet elindulni
Élet a kazahsztáni olajmezőkön
Minél több lehetőséget teremteni
A rabszolgák, a félistenek és a többiek
Végre megtaláltam a számításaimat
A határátkelés otthon kezdődik
Ez a tökéletes ország számomra
Utolsó kommentek