Mindenekelőtt Boldog Új Évet mindenkinek! 2012 első posztja Amerikába repít minket, egészen pontosan Washingtonba. Kristóf írásából kiderül, miért ment el 22 évesen, és hogyan kapott állást, miközben Magyarországon a gyakorlat hiánya miatt sokszor még válaszra sem méltatták a cégek, vagy ha igen, abban sem volt köszönet.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Mielőtt az amerikai tapasztalataim leírnám, azzal kezdeném, ami otthon történt. Az érettségi után maradtam ugyanabban az iskolában egy rendszergazdai OKJ-s képzésen. Csak jókat tudok írni az iskolámról, és azon belül a tanáromról, aki megérdemli. hogy a nevét leírjam: Czakó Károly Tanár Úr. Ő nemcsak az elméletre helyezett nagy hangsúlyt a 2 év alatt, hanem arra is, hogy a gyakorlati tudásunk, illetve a szakmában való logikus gondolkodás is meglegyen. (Ez azért is fontos, mert az iskola rengeteg, adott munkakörben felmerülő problémára nem tud felkészíteni.) Állítom, hogy az ország egyik legjobb minőségű képzésében vehettem részt.
A feleségem után
Mégis mi indított arra, hogy az USA-ban próbáljak szerencsét? Két tényezője volt. Az egyik az, hogy a feleségem egy itteni egyetemen tanul, és nyilván nem akartam egyedül otthon maradni. (Igen, 22 évesen van feleségem.)
A másik maga a szükség: az otthoni cégek a suli elvégzése után beleröhögtek a képembe, hogy két év szakmai gyakorlat nélkül szóba sem állnak velem, maximum ha a vécépucoló állást pályázom meg náluk. (Tényleg volt ilyen, de ez a jobbik eset volt, mert rengeteg beadott önéletrajz esetében örülhettem, ha egyáltalán válaszoltak.) Én pedig úgy éreztem, nem azért tanultam tovább, hogy vécét pucoljak, vagy mint az egyik volt osztálytársam, zöldségesként dolgozzak.
Alapvetően szerencsés voltam abban, hogy ki tudtam ide jönni. Én is jelentkeztem ugyanarra az egyetemre, ahova a feleségem is jár, csak én rendszergazdai szakra. (Feleségem miatt protekcióval kerültem be az egyetemre.) Emellett egy cégben dolgozom rendszergazdaként, akik támogattak abban hogy ki tudjak jönni (repülőjegy, szállás biztosítása).
Kell a piacképes tudás
Rendes fizetést kapok, és még az itteni TB-m is megvan. Mielőtt bárki rosszat mondana rám, bekerülnöm és kijönnöm ide egyszerű volt, de ha nem lenne piacképes a tudásom, amit Czakó Tanár Úrtól kaptunk, akkor simán kirúgnak. Mert itt teljesíteni kell, és meg tudom erősíteni, amit az egyik posztíró mondott az Egyesült Államokkal kapcsolatban: ha nem teljesítesz jól,akkor úgy kiba**nak mint macskát sz@rni. Mert azonnal találnak helyetted mást.
Napi 8 órát dolgozom. Én úgy vettem észre, hogy őket nem nagyon érdekli, mennyi időt dolgozol, az számít, hogy milyen minőségben. Ők kiszabják a melót, és ha te ezt 2 óra alatt teljesíted, akkor jó, ha nem, akkor bent kell maradnod túlórázni. A cég az elvégzett munka után fizet, nem az órák száma számít. Ők ugyanannyit fizetnek, ha a te részedet teljesíted. Ha jól végzed a munkád, akkor van előrejutási lehetőség (pénzben,pozícióban egyaránt).
Nem kell nélkülöznöm
Ami jobb, mint otthon, hogy nem kell nélkülöznöm. Félre tudok rakni, tudom támogatni a szüleim, tehát nem az egyik napról a másikra élek. (Ezt főleg a szüleimen láttam, akik kicsi pénzből élnek, pedig felelősségteljes munkát végeznek: pedagógusok). Mivel teljesítek, a cégem nagyon sokat segít abban, hogy az egyetemen is jól tudjak haladni, tehát kapok támogatást a továbbképzésre.
Nagyon sajnálatos, hogy a kormány a dolgozni, nem lébecolni akaró fiatalokat otthon egyáltalán nem támogatja. Nagyon sajnálom azt, hogy nem tudtam otthon boldogulni, de sajnos nem tehettem mást, mint hogy eljöjjek. Amíg otthon nem változik semmi, addig nem mennék haza dolgozni.
Azt látom, hogy amíg itt, az USA-ban a tudás, a munka minősége számít, addig otthon az alkalmazottak totális szopatása történik éhbérért. Nagyon hiányoznak a barátaim, a szüleim. Van persze Skype, Facebook, tehát tudjuk tartani a kapcsolatot, de ez nem ugyanaz, mintha találkoznánk személyesen és meginnánk egy sört vagy elmennénk egy jó koncertre. Ami viszont a távkapcsolatban jó, hogy tisztán látom már, ki az igazi barát, és ki az, aki érdekből barátkozott velem.
Összetartó magyarok?
Magyar közösségről nem tudok beszámolni, mert egyelőre szeretném az itteni helyzetet felmérni, illetve elég nekem egyelőre, hogy hétvégén a párommal lehetek, de tervezem,hogy keresek magyar közösséget. Én azt olvastam más fórumokon, hogy a washingtoni magyar közösség összetartó, alig volt példa arra, ami más posztíróknál felmerült, hogy a magyarok széthúznak, kihasználják egymást. Ha erről lesz tapasztalatom, írni fogok.
Ha viszont valaki itt él Washingtonban,akkor esetleg írhatna nekem a fearofthedark5[KUKAC]gmail.com címre.
Amit írtam, természetesen az én tapasztalataimon alapul,tehát az én, szubjektív véleményemet mutatja. Ha esetleg valaki érdeklődne a téma iránt, és valamit kihagytam, írjon nekem nyugodtam a fentebb található e-mail címre,megpróbálok válaszolni a legjobb tudásom alapján!”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc és Svédország. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá! Mostantól országonként rendezem a posztokat, illetve kiemelem az utolsó pár írást.
Nem adtam fel, az nekem nem megy
Úgy gondoltuk, ez egy szuper hely lesz – videó
És akkor az országok szépen sorban (kattintásra elvisz arra az oldalra, ahol az összes vonatkozó írás olvasható):
Utolsó kommentek